|
| Friedrich Merz, a német Kereszténydemokrata Unióban (CDU) elnökjelöltje sajtótájékoztatót tart Berlinben 2018. október 31-én. MTI/EPA/Felipe Trueba |
A megfigyelők többsége számára Merkel egy biztos pontnak számított a háborgó európai politikában és most komoly zavarodottság érezhető köreikben. Holott a politikai centrum bomlása Berlinben a színfalak mögött és Merkel körül már évek óta tart és csupán az elmúlt hónapok fejleménye, hogy a kancellárnak már nem sikerült kibújnia a politikai felelősség alól. A népszerűtlen és veszekedős nagykoalíció, a bajor és a hesseni leszereplés már végképp a függönyt jelentették számára.
A Megváltó jobbról érkezik
Egyes befolyásos érdekcsoportokat viszont egyáltalán nem érte váratlanul Merkel bejelentése. Ezek a körök Friedrich Merz-et, a CDU egykori frakcióvezetőjét már október 19-én, 10 nappal Merkel lemondása előtt Brüsszelbe küldték, hogy „megtudja, miként vélekednek az EU fővárosában Merkelről” (sic). Percekkel Merkel múlt hétfői bejelentése után pedig a piacvezető Bild, nem sokkal utána pedig a Handelsblatt és a Welt egybehangzóan jelentették, hogy Merz pályázni fog a CDU elnöki pozíciójára. Rá egy napra aztán Merz bejelentette jelöltségét és szerdán már sajtótájékoztatót tartott Berlinben. Komoly politikai dinamikát látunk tehát, brutális hátszéllel, amelynek sok mindenhez van köze, csak a véletlenhez nem.
A német politikai körökben nyílt titok, hogy Merz valódi célja nem a CDU főnöki pozíciója, hanem a kancellári bársonyszék. A borítékolható további nagykoalíciós veszteségek az eljövendő szövetségi állami választásokon arra mutatnak, hogy Merkel kormánya már jövőre megbukik. De ki is valójában Friedrich Merz, akit a német média nagyágyúi lassan Megváltóként prezentálnak az utazóközönségnek?
Magánrepülő és nyugdíjadóztatás
|
| Káncz Csaba |
A CDU korábbi frakcióvezetőjét Merkel 14 éve távolította el a hatalomból. Az utóbbi években lobbistaként működött a világ legnagyobb vagyonkezelő cégénél (BlackRock), gyakorlatilag a régi politikai kapcsolati hálóját használta föl pénzügyi érdekkörök számára. Az elmúlt 9 évben egy befolyásos transzatlanti érdekcsoport (Atlantic Bridge) vezetőjeként is funkcionált, amely 500 üzletembert, politikust és média-személyiséget fog össze. Magánrepülőgépe van, de az a saját nevére van írva, tehát a magyar miniszterelnökkel ellentétben nem a strómanja gépével röpköd a világban.
Merkel vezetése alatt mára a CDU jóformán teljes mértékben elvesztette konzervatív arcélét. Az új vezetőnek teljesen újjá kell építenie a pártot, már csak azért is, mert Merkel félreállította pártján belül mindazokat, akik tehetségesek voltak és volt elképzelésük a jövőről. Az AfD még csak gondolatban sem létezett, amikor Merz már egy „német irányadó kultúra” szükségességéről beszélt és követelte, hogy a muszlim bevándorlók fogadják el a német hagyományokat és szokásokat.
Ha Merz lenne az új kancellár, akkor adott esetben megnyílna az út az osztrák modell lemásolása előtt, azaz a centrista jobbközép CDU összefoghatna a bevándorlásellenes és eurószkeptikus AfD-vel. Alexander Gauland AfD-vezér az elmúlt napokban pozitívan nyilatkozott Merz-ről, ahogyan Christian Lindner, a szabaddemokrata FDP vezetője is. Valóban, gazdaságpolitikai nézeteit tekintve Merz erőteljesen szabadpiac-párti nézeteket vall. Aktív politikusi évei alatt a jóléti állam erőteljes korlátozása mellett szállt síkra, a munkaerőpiacon az elbocsátások elleni védelem teljes lebontását követelte, valamint a nyugdíjkorhatár emelését és a nyugdíjak teljes körű megadóztatását.
Káncz Csaba jegyzete
Nem a magyar miniszterelnök dugja be a botot a küllők közé az orosz vagyon Ukrajna érdekében történő felhasználásának kérdésében. 
