|
| David Cameron, aki népszavazással nemcsak magát buktatta meg, de a hölgyet szinte királynővé tette (Kép forrása: EPA/Guy Pool/Brit királyi haditengerészet) |
Az első, aki bukott, természetesen David Cameron miniszterelnök lett, aki az egész népszavazást taktikai okokból találta ki. Nem jól sült el, akkorát bukott, mint előtte talán senki országa történetében. Az ellenzéki munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn is bajba került: elvesztett egy bizalmatlansági indítványt, miután pártja dühös volt rá, amiért nem támogatta elég határozottan a bennmaradást, nyilván próbált a másik oldalról is szavazókat szerezni.
Mindenki bukott, őt kivéve
Ami már meglepőbb, hogy a szavazás eredményének vélt nyertesei is elbuktak. Egyrészt Boris Johnson, aki a népszavazás farvizén akart miniszterelnök lenni, de hátba döfték. Az új kormányfő, Theresa May megtette külügyminiszternek, érthetetlen okokból, hisz roppant kínos alak, különösen diplomáciailag. Talán azt mondhatnánk, bohócügyi miniszter lett (hogy egy klasszikust idézzünk), hogy ha nem sikerülnek a Brexit tárgyalások, legyen kin elverni a port. A legnagyobb meglepetés persze a függetlenségi párt, a UKIP vezetőjének bukása, hisz ő elvileg elérte célját és megdicsőült. Csak hogy hazudott a kampányban, nem kicsit, nagyot.
Egy pártvezető van, aki már huzamosabb ideje posztján van, pártja az elmúlt években erősödött, és a népszavazás után kivirult, mondhatnánk ővé a világ. Ő nem más, mint Nicola Sturgeon, a Skót Nemzeti Párt vezetője, Skócia miniszterelnöke, hivatalos megnevezés szerint első minisztere. Neki kapóra jött a népszavazási eredmény, hisz két évvel ezelőtt egy másik népszavazáson meghiúsult élete álma, Skócia függetlensége, de így most újra előkerült a kérdés. Ráadásul szerepe különleges: a mérleg nyelve lehet a brit-EU tárgyalásokon, hisz ha az eredmény nem fog tetszeni neki, nincs az a hatalom, ami országát Nagy-Britanniában tarthatná.
Már tinikorában is a haza érdekelte
A hölgy ráadásul nem most kezd egy politikai irányt, vagy módosít, ő csak folytatja, amit hatalomra jutása óta elkezdett, és amiben 16 éve kora óta hisz. A Bloomberg szerint ekkor, tinilány korában ragadta magával az önálló Skócia gondolata. Az akkor kormányzó Margaret Thatcher minden intézkedését ellenezte, és látta, hogy egész Skócia elégedetlen vele. Szinte kizárólag a Munkáspártra szavaztak, de miután Anglia súlya sokkal nagyobb, maradt Thatcher. Ekkor gondolta úgy, hogy ha a skótok saját akaratuk szerint szeretnének választani, szakítaniuk kell az angolokkal, hisz a brit parlament összetételét mindig az utóbbiak döntik el.
Sturgeon 17 éves korában be is kopogtatott az akkor még csak éledező Skót Nemzeti Párt parlamenti képviselőjelöltje, Kay Ullrich ajtaján, és felajánlotta neki, hogy segít a kampányban. Fel is vették, lelkesen ragasztotta a plakátokat, majd 1990-ben, immár egyetemista korában Alex Salmondnak segített a pártvezetőségért folytatott kampányban. 22 évesen már maga is képviselő-jelölt lett, de nem sikerült még bejutni a Westminsterbe, mert Tony Blair Munkáspártja igen népszerű volt a skótoknál is. Ugyanakkor épp Tony Blair hozta létre az önálló skót parlamentet. Oda Sturgeon listás helyen jutott be, és öt évvel később, 34 éves korában Salmond a helyettesének választotta.
Országa még nincs, de hatalma elképesztő
2010-ben, Gordon Brown rosszul sikerült miniszterelnöksége végén a Munkáspárt népszerűsége a mélybe zuhant, az SNP hatalmas többséget szerzett a skót parlamentben. Jöhetett a függetlenségi népszavazás előkészítése és lebonyolítása. Végül a skótok 55:45 arányban a maradás mellett döntöttek, azzal a döntő ígérettel, hogy így biztos az Európai Unióban maradnak. Salmond lemondott, immár Nicola Sturgeon lett a pártvezető és az első miniszter, vagyis Skócia vezetője.
Június 23-án hirtelen felértékelődött a szerepe, aki nem hallott róla a világpolitikában, most megismerhette. A skótok nagy arányban az EU tagság mellett szavaztak, egyúttal a két évvel korábbi népszavazási ígéret is semmivé lett, Sturgeon rögtön jelezte is, hogy jöhet az új függetlenségi népszavazás. Rögtön el is repült Brüsszelbe, és remekül érezte magát az EU vezetők közt, szinte már a 28 tagállami vezető egyikének érezte magát. Egyúttal Theresa May első útja is hozzá vezetett, hisz mindenképpen egyezségre kell jutnia vele az új brit miniszterelnöknek, ha nem akarja elveszteni Skóciát.
