Hét éves tárgyalás után az ASEAN-tagállamok és partnereik – összesen 15 ország – vasárnap aláírták a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (Regional Comprehensive Economic Partnership, RCEP) nevű ázsiai szabadkereskedelmi megállapodást, amely tömb a világkereskedelem 29,1 százalékát és a globális befektetések 32,5 százalékát fedi le.
Az aláíró országok összesített GDP-je 26,2 ezermilliárd dollár, ezzel pedig nagyobb gazdasági tömb jött létre, mint az USA-Mexikó-Kanada Megállapodás, illetve az Európai Unió.
Fontos kiemelni, hogy az RCEP a történelem első szabadkereskedelmi megállapodása Ázsia 3 olyan gazdasági óriása között, mint Kína, Japán és Dél-Korea. Az eredeti kezdeményezésben India is helyet kapott, de Új-Delhi tavaly kivonta magát az egyeztetésekből. Az ASEAN-tagországok ennek ellenére változatlanul bővíteni kívánják az Indiával folytatott kereskedelmet.
Az RCEP 20 éven belül leépíti az aláíró államai között az importvámok 90 százalékát. Ezen kívül közös szabályrendszert állít fel az e-kereskedelem, a vitarendezés, a távközlés, a pénzügyek és a szellemi tulajdonjog területén, miközben nem kötelezi el magát a munkaügyi és környezetvédelmi szabályozás körében.
A nemzetközi politikai és gazdasági erőközpontokban különbözőképpen értelmezték az RCEP létrejöttének jelentőségét, amelyek közül most a legfontosabbakat emeljük ki.
Egyesült Államok
Az amerikai nagytőke vezető lapja, a Wall Street Journal figyelmezteti Washingtont:
A vasárnap aláírt megállapodás növeli a nyomást Bidenre, hogy mélyítse el az amerikai kereskedelmi kapcsolatokat az Ázsia-Pacifikus térségben. Biden tavaly figyelemeztetett arra, hogy ha nem Amerika szabja meg a közlekedési szabályokat, akkor azt megteszi helyette Kína.
A lap hozzáteszi: Biden korábban kijelentette, hogy megpróbálja újratárgyalni a Washington által korábban létrehozni szándékozott Csendes-óceániai Partnerséget (TPP), amelyből 2017-ben Trump elnök kivonult. Holott Ashton Carter amerikai védelmi miniszter 2015-ben még kijelentette:
a TPP megállapodás számomra annyira fontos, mint egy újabb anyahajó.
2016 augusztusában pedig a szingapúri miniszterelnök figyelmeztetett arra, hogy a TPP ratifikálása az amerikai hitelesség tesztje Ázsiában. Ugyanabban az évben, Trump elnökké választása után pedig Shinzo Abe miniszterelnök jelentette be, hogy további akadályok esetén országa nem az Amerika által vezetendő, hanem a Kína által létrehozandó szabadkereskedelmi övezet tagja lesz.
Európai Unió
Az EU érzi, hogy elmehet a hajó, hiszen az ASEAN tömb idén az első 8 hónapban Kína legnagyobb kereskedelmi partnere lett 416,6 milliárd dolláros forgalommal – ezzel leelőzve az Európai Uniót. Valóban, Németország vezető üzleti lapja szerint az ázsiai megállapodást a Nyugatnak igazi vészjelzésként kellene felfognia. A Handelsblatt kiemeli, hogy miközben Európa évek óta a Brexit-vitában merül el, Amerika pedig Trump alatt a protekcionizmust tette meg a maga gazdaságpolitikai vezérelvének, aközben Peking történelmi sikert ért el.
Az ugyanis teljesen egyértelmű, hogy az RCEP-szabályozások a kínai, a japán és a dél-koreai cégek szája íze szerint íródnak majd. A lap dicsérőleg szól arról, hogy a német külügyminisztérium szeptember 2-án stratégiát hozott nyilvánosságra az Indo-Pacifikus térségre vonatkozóan. A Handelsblatt azt ajánlja Európának, hogy erősítse kapcsolatait Indiával, amely most összerúgta a port Kínával és nemzetközi partnerre van szüksége.
Kína
Peking természetesen ujjong. A kommunista párt szócsöve leszögezi, hogy az RCEP újrafogalmazza a globalizáció új korszakát, miközben Washington még mindig az unilateralista dilemmáival küszködik. A befolyásos lap szerint az USA nagy valószínűséggel konfrontációval és befeketítő kampánnyal fog majd beavatkozni az RCEP működésébe.
Japán
Tokió bízik abban, hogy az aláírás után Washington újragondolja részvételét és visszatérését az Indo-Pacifikus szabadkereskedelmi övezetbe. A Keio Egyetem professzora viszont kétli, hogy Kína az RCEP-t ki tudná használni biztonsági és politikai befolyásának növelésére.
Dél-Korea
Szöul örvendezik, hogy az új tömb nagyszerű lehetőségeket kínál majd az ország exportőreinek. Mindezt egy olyan időszakban, amikor az ország olyan kihívásokkal szembesül, mint a COVID-19, a növekvő protekcionizmus és a multilateralizmus elleni fenyegetések. Az állami tulajdonú gazdasági kutatóintézet friss jelentésében úgy kalkulál, hogy az elkövetkező évtizedben a megállapodás a dél-koreai gazdaság növekedését 0,41 – 0,62 százalékkal fogja megnövelni.
India
Az ország teljes politikai elitje dicsérte a kormány lépését, hogy kimaradt a tömbből, mivel ezzel
jobban meg lehet védeni a nemzeti érdekeket.
A politikai osztály főként az olcsó kínai termékek kiszorító hatásától tartott az indiai textiliparban és az ausztrál, valamint az új-zélandi versenytől a tejiparban. Kína már így is évi 48,6 milliárdos kereskedelmi többletet ért el a friss adatok szerint.
Klímavédelmi szempontból is hatalmas a hatás. 
