Csaknem egy héttel azután, hogy kiderült, Joe Biden megszerezte a győzelemhez szükséges 270 elektori szavazatot, Trump elnök még mindig nem ismerte el vereségét. Mi több, a Fehér Ház utasítására az átadás-átvételt koordináló iroda (GSA) nem ad a Biden-csapat számára forrásokat, irodákat, munkahelyeket, hozzáférést a minisztériumokhoz. A megválasztott elnök és alelnök továbbra sem kapja meg a napi hírszerzési tájékoztatót. Így a kormányzati munka átadása egyszerűen nem halad előre.
Az ellendrukkerek
Kitárgyalatlan fejlemény a globális médiában, hogy számos ország kormányzata csendben még mindig Trumpnak drukkol, egyesek – mint például Oroszország, Mexikó, Brazília – a mai napig nem ismerték el a választás végeredményét, és így nem gratuláltak Joe Bidennek sem. A brit kormányzatban óriási a feszültség Biden Brexit-ellenessége és ír-barátsága miatt.
Moszkva és Peking gyanúsan figyelgeti az emberi jogokat számonkérni kívánó jövevényt. Szaúd-Arábia és Izrael nem kér Biden azon tervéből, amely keretében Iránnal egyfajta kiegyezésre kerülne sor. Magyarországon a kormányzati média még mindig a választás kimenetelének bizonytalanságát sulykolja. Az Orbán-kormányzat a háta közepére se kívánja azt az amerikai elnököt, amely számonkérné a jogállamiságot, és amely előszedné a kormánypárt bizalmas együttműködését orosz és török oligarchákkal.
A washingtoni bizonytalanságot csak fokozza, hogy Trump nemcsak a védelmi miniszterét cserélte le a héten, hanem kirúgta még a Pentagon 3, a hírszerzésért és szakpolitikáért felelős magas rangú hivatalnokát is. Mike Pompeo külügyminiszter tovább eszkalálta a feszültséget azzal, hogy – egyes magyarázatok szerint viccelődve – kijelentette: „sima váltás lesz a mostani és a második Trump-adminisztráció között”. Alig több mint 2 hónappal Joe Biden tervezett beiktatási ceremóniája előtt mindezek a lépések és kijelentések vad spekulációkat váltottak ki – nemcsak az USA-ban, hanem Kínában is.
Belpolitikai vetület
A CNN név nélkül idéz egy védelmi illetékest, aki szerint mindez ijesztő és nyugtalanító, mert „ezek egy diktátor lépései”. Adam Smith, az amerikai képviselőház fegyveres erők bizottságának elnöke élesen bírálta a személyi változásokat mondván, „ha ez egy olyan trendnek a kezdete, amely szerint az elnök kirúgja a nemzetbiztonsági szakértőket azért, hogy hozzá hűséges személyeket nevezhessen ki, akkor a következő 70 nap hihetetlenül kártékony és veszélyes lesz a lehető legrosszabb módon.”
Most sokan várják Mark Milley tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökének nyilatkozatát. Idén nyáron ugyanis elhatárolódott a fegyveres erők hazai területen, a lakosság elleni bevetésétől.
Külpolitikai vetület
Az amerikai sajtó értesülései szerint az új, Trumphoz 100 százalékban lojális Pentagon vezetőknek kell levezényelniük az összes amerikai katona kivonását Afganisztánból december végéig. Január végéig pedig további közel-keleti országok is Trump célkeresztjébe kerülhetnek. Az új ügyvivő védelmi miniszter főtanácsadója, Douglas MacGregor egy tavalyi interjúban az amerikai csapatok azonnali kivonása mellett kardoskodott Szíriából.
Történelmi léptékben is példátlan, amit egy vesztes elnök tesz a Pentagon vezetésével, nem véletlen tehát, hogy Peking felfigyelt a fejleményekre. A befolyásos South China Morning Post napilap jelentette, hogy a kínai vezetés megítélése szerint a Pentagonban végrehajtott váratlan cserék „drámaian növelik az esélyét a véletlenszerű konfliktusnak”. Az új ügyvezető védelmi miniszterrel kapcsolatban pedig kínai szakértők kiemelik, hogy a különleges erőknél szerzett több évtizedes tapasztalata alkalmassá teszi meglepetésszerű támadások és merész műveletek koordinálására.
Peking az eltávolított minisztert biztos kezű politikusnak tartotta, amint ez kiderült a múlt hónapban, amikor a két ország hadserege forró vonalat állított fel egymás között „válságkommunikációs” céllal. A kínai vezetés aggodalommal figyeli, hogy mindezzel egyidejűleg amerikai tengerészgyalogosok egy hónapos közös gyakorlatot kezdtek tajvani különleges egységekkel. 1979 óta első alkalommal fordul elő, hogy hivatalosan is megerősítésre került az amerikai katonák tajvani hadgyakorlata.
A tajvani kérdés
Az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság kapcsolatának 1979-ben történt normalizálását követően USA az „egy Kína” politika keretében ugyan elismerte a pekingi kormányt és annak Tajvan iránti követelését, de ugyanezt nem tette meg a Népköztársaság sziget feletti szuverenitását illetően. A kétoldalú kapcsolatot Tajpejjel aztán az egymást követő amerikai adminisztrációk a Taiwan Relations Act keretei között egyre szorosabbra fűzték.
Ráadásul Washington 2 éve átköltöztette a Tajvani Amerika Intézetet, amely gyakorlatilag nagykövetségként üzemel Tajpejben. Az új, 6,5 hektáros telek több mint kétszerese a korábbinak, ráadásul amerikai tengerész-gyalogosok is szolgálnak az új épületben.
A 2018 februárjában bemutatott 74 oldalas új amerikai nukleáris doktrínából (Nuclear Posture Review) kiderül, hogy Washington atomfegyverrel válaszolhat az Egyesült Államok és szövetségesei ellen esetlegesen intézett olyan nagyobb támadásokra is, amelyeket nem atomfegyverekkel követnek el. A szigetország kevesebb mint 200 kilométerre helyezkedik el a kínai szárazföldtől, Douglas MacArthur tábornok tehát nem véletlenül jegyezte meg 1950-ben, hogy egy kelet-ázsiai konfliktus esetén a sziget „elsüllyeszthetetlen repülőgép-anyahajóként” szolgálhat az Egyesült Államok számára.
A Mol-papírok viszont veszítettek értékükből. 
