Putyin és Biden – miért utálják egymást ennyire?

Miután kiderült, hogy nagy valószínűséggel Joe Biden nyeri az amerikai elnökválasztást, Oroszországban csökkent a népesség körében az Egyesült Államok iránti pozitív hozzáállás (favourability rating). A választások előtt az orosz lakosság 42 százalékának volt kedvező véleménye az USA-ról, ez november 3-a után 3 ponttal csökkent.  Kínában is enyhén csökkent ez a mutató, de ott a lakosságnak már a választások előtt is csak 16 százaléka táplált pozitív érzületet a világ első számú politikai hatalma iránt.

Régi bútordarab

Biden nem új arc a Kreml számára – bizonyos értelemben ismerik, mint a rossz pénzt -, hiszen első hivatalos útja a Szovjetunióba már 1973-ban megtörtént, alig 1 évvel szenátorrá választása után. Később, 1979-ben pedig már azzal az Andrej Gromikoval tárgyalt, aki 28 éven keresztül volt szovjet külügyminiszter (1957-1985).

A Kreml a mai napig nem ismerte el Biden győzelmét és ezt Dmitry Peskov elnöki szóvivő a hivatalos végeredmény megvárásának szükségességével próbálta indokolni. De az orosz politikai elitben mindenki tudja, hogy ez sokkal inkább tekinthető világos üzenetnek a demokraták felé. Még 2016-ban, alig pár órával azután, hogy Donald Trump elérte a győzelemhez szükséges 270 elektori szavazatott, már indult is a Kreml üdvözlő távirata.

Szimpátia Trumppal

Az elmúlt években ráadásul személyes szimpátia alakult ki Trump és Putyin között. Az orosz elnök tudta, hogy egy rendkívül hiú emberrel áll szemben, aki nem igazán merül el a szakmai részletekben, így kihasználva KGB-s képzettségét viszonylag könnyen tudta befolyásolni a Fehér Ház urát. 

A Kreml azt is üdvözölte, hogy Trump nagyban hozzájárul a hagymányos amerikai katonai-politikai szövetségi rendszer eróziójához. Ez egy második Trump-elnökség esetén már a NATO felbomlásához is könnyedén elvezethetett volna – ahogyan azt nemrégen megtudhattunk John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadó könyvéből.

Biden beszólásai

Biden és Putyin kapcsolatában ugyanakkor senki nem vár Moszkvában hasonló kölcsönös szimpátiát. Az elmúlt években Biden gyakran tett negatív megjegyzéseket Oroszországra. Putyin köre soha nem fogja elfelejteni Biden alelnök 2011-es megjegyzését sem, amelyben megkérdőjelezte, hogy az orosz elnöknek lenne egyáltalán lelke.

Ugyanabban az évben azon az állásponton volt, hogy 2012-ben Putyinnak nem kellene harmadik elnöki ciklusáért indulnia és ezt ráadásul világossá tette az orosz ellenzék tagjainak, akikkel az amerikai követségen találkozott. Majd 2014-ben Biden alelnök aktív beavatkozása az ukrán folyamatokba tette őt még ellenszenvesebbé a Kreml-ben. 

Négy éve, 2016-ban a demokrata konvenció előtt elmondott beszédében pedig „diktátornak” nevezte Putyint és Trumpot az orosz elnök iránti szimpátiával vádolta meg. A Kreml sem akart lemaradni, és az amerikai biztonsági szervek értesülései szerint dezinformációkat terjesztettek Biden fizikai és mentális egészségi állapotáról.

Előnyök a Kreml számára

Biden elnöksége természetesen pár előnnyel is jár a Kreml számára. Az új elnök külpolitikája ugyanis várhatóan kiszámítható és jóval professzionálisabb lesz. Bidennek nem célja a nemzetközi szerződések felrúgása, a nukleáris egyensúly felborítása - mindannak a lerombolása, amely sok évtized munkájának az eredménye.

Mindez rendkívül fontos Európa számára. Kevés európaiban tudatosodott a mai napig, hogy 2016-ban Trump elnökké választásával és a Brexittel megrendült kontinensünk biztonsága. Csupán London távozásával az EU elveszti tagállamai katonai költségvetésének a negyedét és a NATO katonai kiadások 80 százaléka az EU-n kívülre kerül.

Az európaiak többsége azzal sincsen tisztában, hogy az Észak-Atlanti Szerződés 5. cikkelyét – amerikai nyomásra – szándékosan úgy fogalmazták, hogy még véletlenül se foglaljon magában automatikus védelmi garanciát. Csupán annyit szögez le, hogy egy NATO-tagállam megtámadása esetén a szövetségesek egyeztetnek, azután mindenki maga dönti el, miként siet az érintett segítségére. Trump elnök 2018-ban egyenesen úgy nyilatkozott, hogy az „agresszív emberek lakta” – egyébként 2017. óta NATO-tagállam – Montenegró kedvéért például biztos nem lenne érdemes kirobbantani a harmadik világháborút.

Nukleáris egyensúly

A 2010-ben Barack Obama amerikai és Dmitrij Medvegyev orosz elnök által Prágában aláírt és 2011. február 5-én hatályba lépett START-3 (Új START) megállapodás a rendszeresített robbanófejek számát 1550-ben, a hordozóeszközökét pedig – beleértve a rendszerbe nem állított eszközöket is – 800-ban maximalizálta.

Ezek közül mindkét fél 700-at állíthat rendszerbe. Oroszország többször tett javaslatot az egyezmény meghosszabbítására. Erre az Egyesült Államok sokáig csak óvatosan reagált, és felvetette Kína bevonását a tárgyalásokba.

Marshall Billingslea, a fegyverzetellenőrzéssel és a tárgyalásokkal foglalkozó amerikai különmegbízott aztán október végén Washingtonban kijelentette: elvi megállapodás született a 2021 február 5-én lejáró az Új START meghosszabbításáról.  A legújabb amerikai értesülések szerint Biden kész öt évvel meghosszabbítani Oroszországgal a stratégiai nukleáris fegyverek számát korlátozó egyezményt.

Ez komoly megnyugvás lehet a világ számára. A Pentagon februárban még korlátozott nukleáris háborút szimulált Oroszországgal, egyben első alkalommal kis hatóerejű („low-yield”) nukleáris robbanófejet telepített egyes tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétáira (SLBM). Ez utóbbi az amerikai értelmezés szerint elmossa a különbséget a konvencionális és a nukleáris fegyverek között.

Moszkva azonban nem így látta, és Maria Zaharova külügyi szóvivő leszögezte: bármilyen specifikációjú SLBM-es támadásra orosz nukleáris válaszcsapás érkezik.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)