Az örmény csapatok hat hét alatt összeomlottak Hegyi-Karabahban, és keddre virradó éjszaka Vlagyimir Putyin orosz elnök közvetítésével Ilham Alijev azeri államfő és Nikol Pasinján örmény miniszterelnök 10 pontos békemegállapodást írtak alá Moszkvában. A megállapodást azóta üdvözölték mind Brüsszelben, mind Teheránban.
A megállapodás részletei
A megállapodás szerint azeri kézen marad minden, szeptember 27-e óta elfoglalt, addig örmény ellenőrzésű terület Hegyi-Karabahban: Jerevánnak november 15-ig a kelabdzsari régiót, november 20-ig az agdami régiót és gazahi régió megszállt területeit, december 1-ig pedig a lacsini régiót kell visszaszolgáltatnia Bakunak, az Örményországot Hegyi-Karabahhal összekötő, öt kilométer szélességű lacsini folyosó kivételével.
A Lacsin-folyosó 5 évre 1960 fős orosz békefenntartó kontingens ellenőrzése alá kerül 90 páncélozott csapatszállító járművel, így biztosítva az Örményországba menekültek visszatérését – ezt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága felügyeli.
Mi váltotta ki a kapitulációt?
Az örmény kapituláció a stratégiai fekvésű Susa városának elestével érkezett. Teljesen nyilvánvalóvá lett ugyanis, hogy az örmény csapatok képtelenek felvenni a versenyt a legmodernebb izraeli és török fegyverekkel felszerelt azeri csapatokkal szemben. Susa városának elestéhez is egy izraeli lopakodó drón járult hozzá számottevően egy kiemelten fontos összekötő híd lerombolásával.
Susa pozíciója
Susa eleste több okból is hozzájárult az örmény fegyverletételhez. Egyrészt a városból vezet az egyetlen jól kiépített összekötő út Örményország felé, tehát a város elestével a katonai utánpótlás is ellehetetlenült. Másodszor Susa egy stratégiailag fontos fennsíkon fekszik, nem véletlenül tette meg a várost fővárosának a karabahi kánság a 18. században. Innen már tűz alá lehet venni az alig 10 kilométerre fekvő karabahi fővárost, Sztyepanakertet. Harmadrészt pedig elpárolgott az örmények azon reménye, hogy a hegyvidéken jobban meg tudják védeni majd állásaikat.
Susát az elmúlt 100 évben másodszor foglalják el az azeriek, most jóval kevesebb vérontással. Az első világháborút követően, a rövid ideig független Örményország és Azerbajdzsán területi konfliktusa során, 1920 márciusának végén az azerbajdzsáni hadsereg és Susa azeri lakói négy napon át mészárolták a város örmény lakosságát, és döntötték romba örmény negyedét. A város tizenhét templomából kettő maradt épen, amelyek hívek híján raktárrá átalakítva élték túl a szovjet rendszert.
Macron beszól a törököknek
Ilham Alijev, a 17 éve hatalomban lévő azeri elnök győzelemnek értékelte a békét. „Egy vasmarok kényszerítette Pasinjant, hogy aláírja ezt a dokumentumot” – mondta Alijev. „Ez lényegében kapituláció” – tette még hozzá.
A török külügyminiszter a mikroblogján gratulált a „szent sikerhez”. Kiemelte, hogy „továbbra is egy nemzet leszünk azeri testvéreinkkel”.
Márpedig a megállapodás nem ad hosszútávú megoldást a kétoldalú konfliktusra. Egyértelműen a katonai sikereket tálalja „megoldásként”, ráadásul aláadja a lovat az önmagát győztesnek tekintő Törökországnak is. Bár most Moszkva tette ki magát a kirakatba, mint a béke megőrzője, a török szándékokról a Dél-Kaukázusban még nem sokat tudunk. Annyit viszont már igen, hogy Alijev eredeti kijelentésével szemben mégsem lesznek török békefenntartók Karabahban.
Macron francia elnök – aki az elmúlt hónapokban többször összeakaszkodott Erdogan elnökkel – tegnap „tartós politikai megoldást” követelt, egyben felszólította Ankarát „provokációinak abbahagyására” Karabahban. Franciaországban nagy és befolyásos örmény kisebbség él, Macronnak nyilvánvalóan most ezért is meg kellett határozottan szólalnia.
Az örmény Trianon
Jerevánban a megállapodás hírére még aznap éjjel tüntetők rohamozták meg a parlamentet, és a házelnököt úgy megverték, hogy kórházba kellett szállítani. Pasinján élő Facebook-adásban magyarázkodott, miután így kommentálta az aláírást: „A határozat szövege kimondhatatlanul fájdalmas nekem és az egész népünknek.” Bakuban eközben spontán örömünnep tört ki az utcákon.
Pasinján számára – aki két éve egy békés népi megmozdulás hátán került hatalomra – ez a kapituláció a politikai véget jelenti. Belpolitikai ellenfelei már árulásról beszélnek. Bukása elégtétel lenne az orosz elnök számára is, akinek nem tetszett sem Pasinján felemelkedésének módja, sem pedig az, hogy eljárásokat indított az elődeivel szemben.
Örményországban pedig most hasonló politikai örvény indulhat be, mint az első világháborúban vesztes Németországban és Magyarországon. „Tőrdöfés a hátba” – volt a német revánspolitika kezdetének jelszava, „Nem, nem, soha” volt a magyaré – amely hisztériakampányokban minden veszteséget rá lehetett fogni a külső erőkre.
Elhallgathatnak a fegyverek Kongóban. 
