Nem külön a részvényekben vagy az ingatlanpiacon, vagy a kínai vállalatok árazásában képződnek napjainkban irreális buborékok, hanem maga a globális likviditási helyzet, a példátlan pénzbőség az, ami lufinak nevezhető. A likviditásbuborék a központi bankok irányítóinak felelőtlenségéből fakad – állítja az Alapblog.hu-nak adott exkluzív interjúban a világ egyik legtekintélyesebb magánbefektetője, a svájci születésű, két évtizede Ázsiában élő Marc Faber. Megjósolja egyebek között, hogy ha a dollár tovább erősödik, azt a Fed a pénzbőség további szélesítésének ürügyéül fogja felhasználni.
Marc Faber számára is rejtély, hogyan lehetséges, hogy egy 10 éves amerikai papír – legalábbis másfél héttel ezelőtt – két százalék fölötti hozammal bírt, addig a német és a többi mérvadó európai államkötvény az amerikainak mindössze a negyedét hozta. Európában egy sor nyugdíjalapot és biztosítótársaságot törvény kötelez arra, hogy állampapírokat vegyen.
Eközben pedig az EKB keményen vásárol kötvényeket az euróövezethez tartozó kormányoktól. E két faktor bevetésével mesterségesen nyomják le az európai hozamokat. Ez önmagában nem elégséges magyarázat a négyszeres hozamkülönbségre Amerika és Európa között.
Fabernek van másik magyarázata is a jelenségre: „Kezdem azzal, hogy hallatlanul nagy a nemzetközi befektetői közösség étvágya az amerikai dollár iránt, gyorsan erősödött az utóbbi hónapokban a dollár az euróval szemben. Ez önmagában véve teljes egészében ellentmond annak, ami az államkötvénypiacon lejátszódott, tehá, hogy nem az európai, hanem az amerikai papírok hozama emelkedett, s ráadásul gigantikussá vált a különbség Európa és Amerika közt.
Csakhogy, ha beigazolódik az, ami nekem szent meggyőződésem, hogy Amerika gazdasága belátható időn belül recesszióba fordul (!), akkor az államkötvénypiac viselkedése jóval érthetőbbé válik.”
A kínai részvények éveken át érdemtelenül rosszul szerepeltek. Most meg egy hatalmas ralinak vagyunk a tanúi. „Kínáról máskülönben nincs jó véleményem. Szerintem a kínai gazdaság valós állapota korábban is rosszabb volt, mint ahogy azt messziről feltételezték. Ahogy azonban a kínai döntéshozókat ismerem, amint a bajok súlyosbodnak, hozzákezdenek a monetáris könnyítésekhez, s elkezdik liberalizálni a jüan árfolyammozgását” – teszi hozzá a szakértő.
Valójában nem a kínai részvények árával van baj, nem azon a téren fújódik a lufi, hanem a globális likviditás terén. A lufi nem más, mint az irdatlan pénzbőség az egész világon. Az ingyen pénzek elöntik a részvénypiacokat, az árak az egekbe szöknek. Az árlufi egy-két éven belül át fog gyűrűzni a nyersanyagpiacokra, magasba szökteti előbb-utóbb a nyersolaj árát is, az ingatlanok piacát már el is érte.
A feltörekvő piacokról is nyilatkozik Faber: „Nem tagadható tény, hogy Brazília, Oroszország és több más jelentősnek nevezhető feltörekvő ország tőkepiacai jól teljesítettek egészen 2011-ig. Addig jóval több pénzt lehetett náluk keresni, mint a nyugati tőzsdéken. 2011-et követően azonban fordulat következett be. Elkezdtek esni, majd zuhanásba mentek át a nyersanyagárak.”
Saját helyzetét is elemzi az interjúalany mint vagyonkezelő: „nemzetközi befektető vagyok, akinek rendelkezésére áll megfelelő mennyiségű tőke. Vegyük számba, mit tudok vele kezdeni. Tarthatom bankban, készpénzben. Csakhogy ezzel az a baj, hogy nem fogok tudni belőle hozamot csinálni. A készpénzt államosíthatják, elvehetik tőlem, tönkremehet a bank és/vagy a hatóságok úgy megadóztathatják a bankban tartott pénzemet, hogy biztosan veszíteni fogok. Tehát – ellentétben a közfelfogással – a vagyon készpénzben tartása nem igazán rizikómentes dolog napjainkban.
Én mint befektető, joggal ódzkodom attól, hogy túl sok készpénzem legyen. Ugyanakkor, ha körbetekintek a világban, azt tapasztalom, hogy nagyon drága az amerikai részvénypiac és drága maga az amerikai dollár is. Amerikától ennél fogva elfordulok.
Következik Európa: ott viszont kétségtelenül olcsóbbnak látom a tőzsdét, és olcsónak tartom az eurót is. Ha tehát európai részvényt veszek a pénzemen, akkor szinte biztosan jobban járok, mint Amerikával és jobban, mintha a készpénznél akarnék maradni. Ugyanakkor, ha körbetekintek a fejlődő világban, a feltörekvő piacokon, akkor a következő a benyomásom: ha be is következik Kínában egy recesszió, akkor is – 7-10 éves időintervallumban – ezek a piacok erőteljesebben, jobban fognak fejlődni, mint Amerika, Európa vagy Japán. A növekedési kilátásaik sokkal jobbak, mint a nyugati országoké.”
A lépés a feszültség további növekedését jelzi Spanyolország és Izrael között. 
