A franciák Rafale vadászgépe. Forrás: EPA

Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter már júniusban leírta egy átfogó jelentésben Párizs biztonságpolitikai elképzeléseit az ázsiai földrész vonatkozásában. A miniszter az előszóban lefekteti, hogy a nemzetközi jognak és a párbeszédnek biztosítania kell ennek a dinamikus és prosperáló földrésznek a biztonságát. A jelentés szerint Párizs megkezdte stratégiai súlypontjának visszaállítását a szomszédnak tekintett Indo-csendes-óceáni térség felé, ahova 2012-re már a francia közvetlen tőkebefektetések állománya elérte a 75 milliárd dollárt.

Vissza Ázsiába!

Franciaország számos szigettel rendelkezik a Csendes- és az Indiai- óceánon. Ezeket most ugródeszkaként akarja fejleszteni haditengerészeti befolyásának kiterjesztésére. Párizs napjainkban is részt vesz a QUAD (Négyoldalú védelem-koordinációs csoport) munkájában, amelynek keretében az USÁ-val, Ausztráliával és Új Zélanddal felügyeli a Csendes-óceáni szigetvilág biztonságát.

Francia stratégák már Obama elnök új Ázsia-stratégiájának (Pivot to Asia) 2011-es bejelentésekor elkezdtek dolgozni Párizs új ázsiai biztonságpolitikáján. Ebben az új stratégiában Kínának kiemelt szerepe van. Pekinget ugyanis komoly versenytársnak tekintik a franciák Afrikában is, ahol Párizs a mai napig hagyományosan kiemelt politikai és katonai befolyással bír. 2011 óta Párizs több katonai intervenciót hajtott végre olyan afrikai rezsimek ellen – így Líbiában, Elefántcsontparton és a Közép-afrikai Köztársaságban – amelyek rohamosan fejlesztették kapcsolataikat Pekinggel, súlyosan sértve ezzel az évszázados francia érdekeket.

A francia hatalmi terjeszkedés tehát most abba a Délkelet-Ázsiába tervezi visszatérését, amelyet szörnyű körülmények között hagyott ott pár évtizede. Az 1946-1954 közötti háború Francia Indokínában százezrek halálával járt és végül a Dien Bien Phu-i csatában a franciák döntő vereséget szenvedtek el, gyarmataik elhagyására kényszerülve. A Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének tavalyi jelentése a témában kiemeli, hogy a Hollande-adminisztráció fő célja a visszatéréssel olyan forrásokat találni a francia gazdasági növekedéshez, amelyek már nem léteznek Európában. Ez a térség azonban a globális biztonságpolitika egyik legforróbb pontjának tekinthető.

Párizs és Hanoi, együtt a harcban

Francois Hollande francia elnök szeptember 6-7. között látogatott Vietnamba, hogy lökést adjon ennek a folyamatnak. Az időzítés sikeresnek tekinthető, hiszen Vietnám napjainkban akarja megújítani harci repülőgép-parkját és rakéta-rendszerét. Párizsnak komoly hátszelet biztosít a térségben az a fegyvertény, hogy múlt hónapban írt alá Indiával egy 8,7 milliárd dolláros üzletet 36 darab Rafale harci repülőgép eladásáról.

Káncz Csaba

A vietnámiak pozitívan fogadták az elnöki látogatást, különösen, mivel a francia védelmi miniszter egy júniusi beszédében Szingapúrban közös EU-s őrjáratokról tett említést „Ázsia tengeri területein”. Félreérthetetlenül utalva a Dél-kínai-tengeri vitákra és a júliusi hágai döntésre, a francia és a vietnami fél Hanoiban a repülés és navigáció szabadságának fontosságát hangsúlyozta, az ENSZ 1982. évi tengerjogi egyezményének (UNCLOS) rendelkezéseivel összhangban. Ez az álláspont teljesen egybeesik az EU pozíciójával is, ahogyan Federica Mogherini külügyi főbiztos kifejtette ezt júliusi beszédében Pekingben.

Mint emlékezetes, a hágai Állandó Választottbíróság júliusban mondta ki ítéletében, hogy Kínának nincs történelmi joga a dél-kínai-tengeri területekhez, és így ahhoz sem, hogy igényt tartson az ott található nyersanyagok kitermelésére. Kína közölte, hogy nem fogadja el az ítéletet és a legfrissebb híradások szerint folytatja hadieszközök telepítését a térségbe. Vietnam a maga részéről szintén folyamatosan fegyverzi fel a vitatott térség egyes szigeteit. Nos, a jelek szerint Franciaország egy geopolitikai vulkán szélére merészkedett a térségbeli ambícióival.

Káncz Csaba jegyzete