Háttér:
Az Európai Bizottság eddig 2,6 milliárd dózis koronavírus elleni vakcinára kötött szerződést hat gyógyszergyártóval – AstraZeneca, Sanofi-GSK, Janssen Pharmaceutica NV (a Johnson&Johnson leánycége), BioNTech-Pfizer, CureVac, Moderna –, és előrehaladott tárgyalásokat folytat további két gyártóval.
Közülük eddig négy cég (AstraZeneca, BioNtech-Pfizer, Moderna, Janssen) vakcinájának a forgalmazását engedélyezte a Bizottság az Európai Gyógyszerügynökség ajánlása alapján. Ezek a cégek több mint 1,6 milliárd dózis oltóanyag leszállítását vállalták. A beérkező vakcinákat lakosságarányosan osztják el a tagállamok között – tehát minden tagállamnak van egy kvótája, amelyet elvileg lehívhat.
Az uniós oltóanyag-beszerzés ugyanakkor a vártnál lassabban halad, a szállítások jelentősen csúsznak a gyártási kapacitás hiánya miatt. Ennek nyomán Brüsszelt számos kritika érte.
De mennyire jogosak ezek a kritikák, és mire számíthatunk a közeljövőben? Az uniós vakcina-stratégia részleteiről, a Bizottság és a tagállamok hatásköréről, a megoldási lehetőségekről és a szállítások jövőbeni alakulásáról kérdeztük Stefan de Keersmaeckert, az Európai Bizottság illetékes szóvivőjét.
- Az Európai Bizottság úgynevezett előzetes megállapodásokat kötött és köt a gyógyszergyártókkal, amelyekkel ezt követően az egyes tagállamok is leszerződnek. Melyek a szerződések főbb pontjai? Mire terjed ki előbbi és mire utóbbi megállapodás?
- Először is szeretném tisztázni, hogy a Bizottság a tagállamokkal közösen tárgyalja ki az előzetes megállapodást, hiszen a tárgyalócsapatban a Bizottság és a tagállamok képviselői is helyet kapnak. Ha felkeresi a weboldalunkat, ott megtalál néhány, általunk kötött szerződést, amelyek melléklete tartalmazza a kisebb, vételi szerződést is.
Az előzetes megállapodás az általános kereteket fekteti le: a gyógyszergyártó kötelezettséget vállal arra, hogy fenntart bizonyos számú dózist a tagállamok számára. Ez a szerződés tartalmazza a dózisonként fizetendő árat és az általános szállítási megállapodást is, tehát azt, hogy mennyi dózist szállít le a gyógyszergyártó az első negyedévben, mennyit a másodikban és így tovább.
Az előzetes megállapodás emellett érint olyan témákat is, mint a felelősségvállalás – ki a felelős, ha rosszul alakulnak a dolgok –, és jelzi azt is, hogy mennyit fog fizetni a Bizottság a cégnek a gyártási kapacitás, a beszerzés kiépítésének segítésére. Erre elég sok pénzt szánunk. (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint 2,7 milliárd eurót fordítottak az oltóanyag-fejlesztési kapacitások növelésére.)
A második lépés, hogy a tagállamoknak – ha úgy döntenek, hogy benne maradnak a szerződésben – vételi szerződéseket kell kötniük a cégekkel. A több millió adag vakcinát ugyanis nem a Bizottság, hanem a tagállamok veszik.
Ez egy kisebb, specifikusabb szerződés, minden cég esetében különbözhet, de általában az van benne, hogy mennyi dózis, valamint hova és mikor lesz leszállítva a tagállamnak.
Az előzetes szerződésben tehát a globális számok vannak benne: 300 millió adag vakcina és 100 millió opció, és ennyi meg ennyi negyedévenként. És természetesen benne van az is, hogy hogyan osztják mindezt szét az egyes tagállamok között.
A konkrét megrendeléseket viszont a tagállam és a cég tárgyalja ki, mivel a tagállam sokkal jobban tisztában van a saját szükségleteivel.
Tehát mi nem tudjuk mindig megmondani, mennyit rendelt egy tagállam és mennyi lett abból leszállítva, mivel a megrendelést a tagállam adja a vételi szerződés által.
Természetesen – ahogy mondtam is – a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az előzetes megállapodást. Tehát ha Magyarországnak mondjuk 10 millió dózis jut, akkor eddig a mennyiségig adhat le rendeléseket.
- Tehát a beszerzés pontos időzítése a tagállam feladata?
-Igen. Az előzetes megállapodásban az általános időzítés szerepel – ennyi millió adagot szállít az adott cég az EU-ba az első negyedévben, ennyit a másodikban –, a konkrét megrendeléseket a tagállamok kötik a céggel. Tehát bemész a boltba, és megállapodsz a boltvezetővel, hogy ebből az áruból ennyit és ennyit szállítson.
- Mit tehet a Bizottság és mit tehetnek a tagállamok a késedelmes szállítások kezelésére, felgyorsítására?
- A Bizottság nem avatkozik be az egyes megrendelésekről szóló tárgyalásokba, ez a tagállamok dolga. Van egy vezető testület, amelyben minden tagállamnak van képviselője, és amely nagyon szoros figyelemmel követi a helyzet alakulását, a tárgyalásokat a cégekkel, a szerződések megvalósítását, a szállításokat. Ebben a testületben megvitatjuk a helyzetet, és meghívjuk az adott cég képviselőjét is. Tehát folynak megbeszélések a tagállamok, a Bizottság és a cégek között.
Másrészt – ahogy Ön is tudja – nagy kihívásokkal szembesülünk a gyártási kapacitással kapcsolatban. Jó szerződéseink vannak, nagy mennyiségekről állapodtunk meg,
de vannak (szállítási) problémák – nem minden gyártóval, hanem az AstraZenecával. A BionTech-Pfizerrel és a Modernával nincs ilyen a problémánk, és úgy tűnik, hogy a Johnson&Johnson is tartja a menetrendet.
(Ursula von der Leyen korábban elismerte, hogy késlekedtek az oltóanyagok engedélyezésével, túlságosan optimisták voltak a vakcinagyártást tekintve, és túlságosan bíztak abban, hogy a gyártók időben leszállítják az ígért mennyiséget – a szerk.)
A Bizottság a többi közt felállított egy munkacsoportot, amely rendszeresen tárgyal a gyógyszeripari képviselőkkel arról, hogy
mit tehetünk a gyártási kapacitás fejlesztésének felgyorsítása érdekében, illetve hogyan működhetnek együtt a cégek, lehetséges-e például, hogy használják egymás technológiáját.
-Mennyire pöröghetnek fel a vakcinaszállítások a második negyedévben?
- Az első negyedévben 100 millió, a második negyedévben pedig 300 millió dózisra számítunk. Az elején minden gyártónak nehéz volt, de fokozatosan növekszik a gyártási kapacitás, és egyre több szállításra kerül sor.
Tehát úgy véljük, hogy jelentősen nő majd a leszállított dózisok száma.
Ez lehetővé fogja tenni, hogy elérjük a 70 százalékos átoltottsági célt. (Korábbi közlések alapján ez azt jelenti, hogy nyár végéig az EU felnőtt lakosság 70 százalékának felkínálják az oltást – a szerk.)
A vezető devizákkal szemben nagy amplitúdóval mozgott a hazai fizetőeszköz, de volt egy pont, amikor mindegyikhez olcsón lehetett hozzájutni. 
