Ahol a portfoliómenedzserek szabad kezet kapnak

Köves Benedek

Aligha lehet annál értékesebb, mint amikor valakinek a munkáját a szűkebb pátriája ismeri el.

Valóban, a hazai befektetési alapkezelői szakma szavazatai olyan fontos visszajelzések, amit a tulajdonosaink, a munkáltatóink is figyelembe vesznek a teljesítményünk értékelésekor. Mi a befektetőink érdekében dolgozunk, ezért minél többet kell kihoznunk magunkból. Fontos, hogy az adódó piaci lehetőségeket a versenytársainkhoz képest kiemelkedően jól tudjuk kihasználni.

Ez az elmúlt időszakban elég jól sikerült. A Privátbankár.hu Klasszis idei díjazásán 18 kategória 54 dobogós helyezése közül 16-ot is elcsíptek, 3-ban az elsők lettek, a három fő díj közül pedig kettőt is elhoztak: az OTP az „Év Alapkezelője”, míg Hosszú Ferenc az „Év Feltörekvő Portfóliómenedzsere” lett. Az elnyert díjak száma hogyan aránylik a hazai alapkezelői piaci részesedésükhöz?

Ezt azért is nehéz megmondani, mert az OTP-csoport ingatlan alapkezelővel is képviselteti magát e szakmában. Mindenesetre az, hogy a díjak közel harminc százaléka került hozzánk, azt jelenti, hogy sokkal jobban szerepeltünk a megmérettetésben, mint azt a piaci részesedésünk indokolná. Ez számunkra azt igazolja vissza, hogy a nem túl vonzó hozamokat eredményező 2018-as esztendővel befejeződött hároméves időszak összességében jól sikerült.

S ennek mi a titka?

Az a jó ebben a díjazásban, hogy nem az kerül górcső alá, ki tudta növelni a piaci részesedését, ki volt hatékonyabb az értékesítésben, vagy hogy ki szerzett új ügyfeleket. Itt a befektetési teljesítmények számítanak, vagyis, hogy mekkora kockázatvállalás mellett mekkora hozamot sikerült elérni. Ez pedig úgy mérhető, hogy az alap portfoliómenedzsere vagy az alapot kezelő team a konkurenciához képest jobb döntéseket hozott-e, alacsonyabb kockázatvállalással érte-e el az adott teljesítményt, vagy fordítva, ugyanakkora rizikó mellett volt-e képes magasabb hozamra. Azt már nehéz megmondani, hogy az a mód vezetett-e a sikereinkhez, ahogyan mi megszerveztük ezt a céget, illetve a befektetési döntéshozatalunkat, mint ahogy azt sem, vajon még jobb lett volna-e a teljesítmény, ha másképp dolgozunk. A mi koncepciónk az, hogy ez egy lapos, horizontális szervezet, amelyben nincs központi irányítás, akarat, ami az egyes portfoliókezelőknek előírná, hogy mit csináljanak. Ehelyett a pénz- és tőkepiacok minden egyes szegmensébe megpróbáljuk megtalálni a legmegfelelőbb embert, vagyis olyan portfoliókezelőt, befektetési igazgatót, aki szerintünk a legjobbak között van és aki képes élni azzal a lehetőséggel, hogy a területén a szabályok adta kereteken belül gyakorlatilag szabad kezet kap. Függetleníteni tudja magát attól, hogy esetleg más portfoliókezelők – akár házon belül is – az övétől eltérő véleményen vannak. Emellett természetesen ösztönözzük, hogy az ötletek, az információk minél jobban áramoljanak az egyes területek között. Ezzel ugyanis lehetővé válik a diverzifikálás, amivel elkerülhető, hogy az egyes alapkezelők, portfoliómenedzserek túlzott kockázatot vállaljanak.

A nyertes kollégáival készült interjúkból az a kép rajzolódott ki, hogy azok az alapkezelők lehetnek sikeresek, akiknek egyéni a látásmódjuk, ugyanazokból az adatokból eltérő következtetésekre jutnak, mint a többiek. Ezek szerint ez önöknél fontos szempont, amikor portfoliómenedzsert, befektetési igazgatót keresnek?

Mindenképpen. Éppen beszélgetésünk idején állt munkába egy új kollégánk, aki hat éven át Londonban nemzetközi kötvénybefektetésekkel foglalkozott. Pont e terület bizonyos részei nálunk még nem voltak lefedve, és úgy véljük, ha már a forint állampapírok ennyire dominálják a piacot és azt a június elején debütáló Nemzeti Kötvény még jobban fogja, akkor nekünk is figyelnünk kell a kötvénybefektetésekre. Természetesen azon instrumentumok mellett, amelyekben most is jól teljesítünk, lásd részvény-, abszolút hozamú vagy vegyes alapok. Hiszen azzal, hogy a nemzetközi kötvényhozamok – ha az eurózónában még nem is, de az Egyesült Államokban már – emelkedésnek indultak, a devizában elérhető hozam plusz a forint várható trendszerű gyengülése együtt már egy versenyképes teljesítményt eredményezhetnek. A hazai befektetőknek is hasznos lenne a nemzetközi diverzifikáció, vagyis, hogy a lakossági állampapírok mellé vegyenek olyan kötvényalapokat, amelyek külföldi eszközöket tartanak. Az így összeállított portfolió ugyanis sokkal jobb teljesítményt érhet el, mintha csak az egyiket vagy a másikat vásárolnánk.

A hazai ingatlanalapok május 15-étől szigorodott szabályozásától milyen piaci mozgásokat várnak?

Az ingatlanalapok állományának növekedése megállhat, s az új megtakarítások egyéb célpontokat keresnek. Egy részük valószínűleg állampapírokba, azok között is mindenekelőtt a Nemzeti Kötvénybe áramolhat, ahol egy lakossági befektető akár hozamelőnyt is el tud érni. Ez azonban számunkra is lehetőséget teremthet, nevezetesen, hogy kihangsúlyozhatjuk, a diverzifikáció továbbra is célszerű annak érdekében, hogy a megtakarítását gyarapítani szándékozó akár még magasabb hozamot, még alacsonyabb kockázatvállalással érjen el.

Melyek azok az alapok, amelyek az ingatlanalapokhoz hasonló kockázati kategóriában vannak, s lehetnek így a befektetők számára alternatívák?

Ebben a kategóriában nagyon kevés termék tud versenyképes lenni, alapvetően a rövid kötvény-, illetve a nagyon alacsony kockázatú abszolút hozamú alapok. Az ötéves futamidejű Nemzeti Kötvénynek és a várhatóan az év végén megjelenő nyugdíjkötvénynek mindenképpen pozitív hozadéka lehet viszont, hogy általuk növekedhet az az időtáv, amiben a befektetők gondolkodnak, amikor a megtakarításaikat összeállítják. Ha a mostani fiatalabb generáció tagjai megértik az öngondoskodás lényegét, felismerik, hogy érdemes nyugdíjkötvényt vásárolva akár 20-30 évre is befektetni a pénzt, akkor számunkra is megnyílik az a lehetőség, hogy a befektetők számára az új helyzethez igazodó termékeket fejlesszünk ki. Márpedig a nyugdíjkötvénnyel együtt egy hatékony portfoliót lehet kialakítani. E tekintetben teljes mértékben egyetértünk a Magyar Nemzeti Bank 330 pontos versenyképességi programjában megfogalmazott céllal, miszerint a 20-30 éveseknél az értelmes mértékű kockázatvállalást kell serkenteni.

Ezen azonban még sokat kell dolgozni, hiszen a háztartások befektetései között rendkívül alacsony a részvények aránya, s a lakossági állampapírok többsége is egy éven belüli lejáratú.

Ez kétségtelen, hiszen korábban annyira kedvezőtlen volt az ország makrogazdasági helyzete, hogy az állam csak relatíve drágán tudta magát finanszírozni.  Emiatt megszokták az emberek, hogy egy bankbetéttel, egy állampapírral, pénzpiaci alapokkal gyakorlatilag kockázatmentesen viszonylag szép hozamra tudtak szert tenni. Amióta azonban a makrogazdasági helyzet javult és a hozamok alacsony szintre zuhantak, az állam a lakossági állampapírokkal – a hosszú távú szemlélet kialakulása szempontjából sajnálatos módon – nagyon rövid távra nagyon magas prémiummal tartotta fenn azt az örökölt gyakorlatot, hogy a megtakarításokra gyakorlatilag nulla kockázat mellett biztosítja a hozamot. Ez a helyzet változhat meg azzal, hogy most már az Államadósság-kezelő Központ is a hosszabb futamidők felé tereli a befektetőket.

Kérdés, ezt a kedvező hazai makrogazdasági képet mennyire ronthatják le a nem éppen rózsás külső körülmények?

A mostani növekedési ciklus legvégén nyilván megnő az esélye annak, hogy jóval nagyobb volatilitás alakuljon ki. Tartós visszaesésről azonban akkor beszélhetünk, amikor recesszióba zuhan az amerikai gazdaság, ami magával ránthat sok régiót. Hogy ez mikor következik be, azt természetesen nehéz előre megmondani. Ezt ugyanis egy sor esemény befolyásolja, mint például a kereskedelmi háború, az Iránnal kapcsolatos feszültségek eszkalálódása, az euró-zóna perifériáján lévő tagországok helyzete, vagy a Brexit. Ám nem szabad egy jövőben várható eseményre túl korán reagálni. Hiszen még a ciklus vége felé is lehetnek jó teljesítmények, s ha kihagyunk egy-egy olyan időszakot, ami alatt jó hozamot lehet elérni, az egy portfolió teljesítményét jelentősen visszavetheti.