A cikk eredetileg laptársunk, az eletforma.hu oldalán jelent meg.
Kamala Harris volt San Francisco első női kerületi ügyésze, Kalifornia első női főügyésze, az első indiai-amerikai szenátor az Egyesült Államok felsőházában, és hamarosan ő lesz az első női alelnök. Ha pedig Joe Biden a várakozásoknak megfelelően csak egy ciklust tölt be, akkor komoly esélye van arra, hogy 2024-ben ő legyen az első fekete női elnöke az Egyesült Államoknak.
Akárcsak Barack Obama esetében, Harris „amerikaiságában” is sokan kételkednek, és azt feszegetik, vajon Harris "alkotmányosan alkalmas-e", hogy ilyen magas állami tisztséget töltsön be, mivel szülei, akik a Berkeley egyetemen ismerkedtek össze, valójában mindketten bevándorlók voltak. Anyja, aki emlőrák-kutató volt, Indiában született, közgazdász apja pedig Jamaicában. Harris viszont már a kaliforniai Oaklandben jött világra, ami azt jelenti, hogy az 56 éves Kamala Harris egyértelműen amerikai állampolgárnak számít, és mint ilyen, jogosult arra is, hogy megválasszák akár a legmagasabb állami tisztségekre is.
Ahogy ő fogalmaz:
"Vagyok, aki vagyok. Egy büszke amerikai."
Harris ázsiai-karibi kettős gyökere alaposan átírhatja az ázsiaiakról kialakult igencsak sztereotip képet. Az eddigi – bevett – amerikai vélekedés szerint az ázsiaiak képesek megközelíteni az amerikai fehér népességet, mind az iskolai végzettség, mind pedig a jövedelem tekintetében. A karibiakról viszont általánosságban pont az ellenkezőjét gondolják... Ez azonban nem más, mint „kisebbségi mítosz”, és éppen Harris lehet az, aki ezt a felülírja: élete ugyanis nem más, mint a fajok közötti szolidaritás élő példája.
Diákévek
Ráadásul Harris-re bizonyos értelemben Kanada is igényt tart, hiszen 12 és 17 éves kora között Montrealban élt - édesanyja ott kapott munkát. (Amikor Harris hétéves volt, a szülei elváltak, anyja pedig egyedül nevelte.) Az első iskola, ahová járt, francia nyelvű volt, vagyis a frankofon közeg a kezdeti éveit igencsak meghatározta. A kanadai évek alatt, amíg középiskolába járt, a kor szokásaihoz híven ő is csatlakozott egy tánccsoporthoz, de kitartóan szervezte a lakóhelyén élő gyerekek életét is.
Miután Kanadában befejezte a középiskolát, Harris a washingtoni, Howard Egyetemre került - az amerikai fővárosban általában ide járnak az afro-amerikaiak diákok. Innen a Kaliforniai Egyetem Hastings főiskolájára ment jogra. A Washington Post megjegyzi: „Harris inkább volt karrierista volt, mint aktív tagja az egyetemi közösségnek, versenyképes szakmai tudást szerzett, és bebocsájtást nyert az akadémiai szférába."
Kamala, a zsaru
Már a kampány során ráragadt ez az eléggé ellentmondásos címke. Talán nem véletlenül, hiszen amikor San Francisco-ban ő töltötte be a körzeti ügyészi hivatalt, a 2003-as 52 százalékos arányról 2006-ban 67 százalékra emelkedett a bűnesetek száma, ami abban az évtizedben a legmagasabbnak számított. Mint kaliforniai főügyész 2011 és 2017 között, a korai szabadon bocsátás ellen kampányolt a nem erőszakos cselekményekért elítéltek esetében, érvelése szerint így ugyanis: „A börtönök elveszítenék egy fontos részét munkaerő-állományuknak”.
A Fergusonban történt lövöldözés után elutasította a civil jogvédő csoportok azon felhívását, hogy vizsgálják ki a San Francisco-i halálos rendőri lövöldözéseket. Igaz, azóta már felszólalt a rendőri brutalitás ellen.
Bár mindezen cselekedetei az amerikai jobboldal szemében általában üdvözlendőnek minősülnek, ez mégsem akadályozta meg politikai riválisait abban, hogy Harrist radikális szocialistának nevezzék; sőt Trump odáig ment, hogy „az USA szenátusának legliberálisabb személyének” nevezze őt.
Politikai következetlenség?
Az egyik legfontosabb kritika vele szemben a politikai következetlensége. 2004-ben például még úgy nyilatkozott, hogy szavát adta San Francisco lakosságának, hogy ellenzi a halálbüntetést. 2014-ben, miután egy szövetségi bíró alkotmányellenesnek találta Kalifornia halálbüntetését, Harris fellebbezett a döntés ellen. Kampánya során az sem volt egyértelmű, hogy vajon a baloldal, vagy inkább a mérsékeltek pártját fogja az egészségügyi reformmal kapcsolatban. Kezdetben például Bernie Sanders Medicare For All tervét támogatta, majd visszalépett és bemutatta saját, centristább egészségügyi tervét.
Mary Kay Henry, aki a Service Employees International Union, vagyis egy befolyásos alkalmazotti szervezet élén áll, egyáltalán nem ért egyet azzal vélekedéssel, miszerint Harris következetlen lenne. Kaliforniai főügyészként ugyanis következetesen képviselte a munkavállalók érdekeit. Harris olyan törvényjavaslatot is előterjesztett, amelynek elfogadása után a háztartási alkalmazottak státusza munkajogi szempontból rendeződött, ugyanakkor mindvégig kardoskodott a 15 dolláros minimálbér mellett.
Jobb, bal, közép?
Harris tehát sok mindent hoz a múltból, a kérdés, hogy mit képvisel majd a jövőben. Inkább balra veszi az irányt, vagy megpróbál középen maradni? Persze az is kérdés, hogy a rendkívül vegyes politikai összetételű Demokrata Pártban melyik irány fog majd felülkerekedni.
Például izraeli politikáját vélhetően a Demokrata Párt jobb szárnyának álláspontjához fogja igazítani, míg az éghajlati válság kapcsán a baloldal politikáját, az úgynevezett “green new deal” elképzelést támogathatja. Elmondta, hogy az Igazságügyi Minisztériumot fel fogja kérni az olaj- és gázipari vállalatok elszámoltatására, és küzdeni fog a szervezett keretek között, akár állami szinten zajló rasszizmus ellen.
Az sem világos, hogy milyen mértékben kívánja megreformálni az Egyesült Államok bevándorlási politikáját. Első lépés lehet persze "visszavonni Trump bevándorlóellenes menetrendjét".
Harris kijelentette, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak "nem lenne más választása", mint folytatni az eljárást Trump elnök ellen az Oroszországgal való összejátszás ügyében, amit a Mueller-jelentés is már jelzett.
Bármi is következik ezután, Harris alelnök történelmet ír majd. Ő lesz az első fekete, az első nő és az első ázsiai-amerikai, aki az ország második legmagasabb közjogi tisztségét tölti be. Nehéz lesz ezt bárkinek is felülírni, és elképzelhetetlen fegyvertény, főleg négy év Trump után.
Forrás: The Guardian
Marco Rubio szerint sosem szedhet áthaladási díjat Irán.
