Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
A Fehér Ház nyilvánosságra hozta az „Előzetes Nemzetbiztonsági Stratégia Irányelveit”. A dokumentum szerint egyetlen ország sem képes egyedül kezelni világunk olyan kihívásait, mint a COVID-19 járvány, az eszkalálódó klímaválság, a kiberveszélyek, és a nukleáris fegyverek elterjedése.
Kína célkeresztben
Az anyag szerint a Biden-kormányzat komolyan gondolja a nukleáris fegyverek korlátozását érintő szerződéseket és az Új START után „ahol lehetséges, ott új fegyverzetkorlátozó szerződésekre törekszik”. Hozzáteszi: „Oroszországgal és Kínával párbeszédet fogunk folytatni az új katonai technológiai fejlesztésekről, amelyek érintik a stratégiai stabilitást”. Ez utóbbi bizonyára többek között a szuperszonikus rakétarendszerekre céloz.
Az anyag mindazonáltal 15 alkalommal említi Kínát, amelyet „egyre tolakodóbbnak” bélyegez és 5 alkalommal nevesíti Oroszországot, amelyet „destabilizáló” erőként ír le. Mindezen stratégiai kihívások miatt a Kongresszussal karöltve komoly erőforrásokat kell a csúcstechnológiákba fektetni.
Az teljesen bizonyos, hogy a Biden adminisztráció első számú geopolitikai kihívásnak tekinti Kínát. Az amerikai sajtó pénteken közölte az értesülést, miszerint az elnök – még az európai vezetőkkel való találkozója előtt – akar megbeszélést folytatni ebben a hónapban a „Quad” (Japán, India és Ausztrália) vezetőivel. Washington első lépései arra utalnak, hogy az Egyesült Államok fel akarja számolni gazdasági függését Kínától a gyógyszerészeti termékek a számítógépes csipek és a ritkaföldfémek tekintetében.
Óriási belpolitikai kérdőjelek
De napjaink kritikus kérdése így hangzik: képes-e az USA betölteni a magára öltött nemzetközi szerepkörét, miközben nincsen társadalmi béke az országon belül? Biden pontosan tudja, hogy ennek a kérdésnek a megoldásától függ elnökségének sikere. Ezért ismételgeti ráolvasásszerűen a belső kiegyezés szükségességét, ezért osztogat szét a napokban 1,9 ezermilliárd dollárt a lakosság körében.
Ám a kézrátétel és a pár száz dollár ingyenpénz nem lesz elegendő a megrendült középosztály helyzetének rendezésére, sem az egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenségek káros hatásának enyhítésére, sem pedig a washingtoni politikai kaszt elleni általános elégedetlenség csillapítására.
A globális hegemónia újragondolása
Mindezen kérdések megoldásához többek között újra kell gondolni az USA globális katonai szupremáciájának kérdését. Miközben idén az amerikai államháztartás hiánya várhatóan 2,3 ezermilliárd dollárt tesz ki, az USA mintegy 740 milliárd dollárt költ katonai kiadásokra – a világ összes katonai kiadásainak durván 40 százalékát és közel négyszer annyit, mint Kína.
Holott egyáltalán nem biztos, hogy szükség van hozzávetőlegesen 800 katonai bázisra a világ több, mint 150 országában. A Pentagon által a közelmúltban elkezdett állapotfelmérésnek („posture review”) mindezekre választ kell adnia. A szűken vett amerikai érdekek védelméhez például bizonyosan nincsen szükség 50 ezer katona állomásoztatására a Közel-Keleten.
Az erőszak hazatért
Stephen M. Walt, a Harvard Egyetem tanára friss írásában helyesen mutat rá arra, hogy Amerika örökös háborúi jelentősen hozzájárultak belpolitikai paranoiájához, polgárainak bizalomvesztéséhez és az egyre elkeseredettebb politikai megosztottságához. Miközben évente 740 milliárd dollár megy el fegyverkezésre, Amerika már nem rendelkezik a világ legjobb általános és középiskoláival, a legjobb egészségüggyel, vasúttal, avagy energetikai hálózattal.
A professzor kiemeli, hogy több, mint 6 ezermilliárd dollár ment el a terror-elleni háborúkra, köztük a megnyerhetetlen hadjáratokra Irakban és Afganisztánban. A Biden-kormányzatba beszivárgó örökösen háborút követelőkre utalva Walt hozzáteszi: miért is bízna az amerikai átlagember egy olyan elitben, amely őt sorozatosan félrevezette, amely nem teljesítette, amit ígért és amelynek nem kellett szembesülnie a hibák következményeivel? Ilyen politikai és hatalmi környezetben könnyen válik domináns lappangó véleménnyé a frusztrált köznép körében, hogy a rendszer cinkelt kártyákkal működik és a főáramaltú sajtó hamis híreket terjeszt.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
