Vizsgálatot indított az új-zélandi emberi jogi bizottság hétfőn az országban állandósult lakhatási válság ügyében, miután a kormánynak nem sikerült lehűtenie az ingatlanpiac sokakat hajléktalanná tevő száguldását.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországai közül az elmúlt 12 hónapban Új-Zélandon nőttek az ingatlanárak a legnagyobb mértékben, mintegy 30 százalékkal, miközben a koronavírus-járvány hatásait ellensúlyozó kormányzati ösztönző politika következtében a befektetők jelentős hasznot húznak a történelmi mélyponton lévő alacsony kamatlábaknak és az olcsó tőkéhezjutásnak hála.
Az egymást követő új-zélandi kormányok sorra kudarcot vallottak a lakhatási válság megoldásával, és sokak, különösen a fiatalok számára egyre elérhetetlenebbé vált, hogy megfizethető otthonhoz jussanak - hangsúlyozta nyilatkozatában Paul Hunt, az ország emberi jogi főbiztosa. "Ez egyben emberi jogi válságot is jelent, amely magában foglalja a saját otthonhoz jutás, a piaci lakbérek, az állami lakásépítés és a hajléktalanság problémakörét is" - írta Hunt.
Az ENSZ megfelelő lakhatással foglalkozó jelentéstevője, Leilani Farha a maga júniusban publikált jelentésében azt állapította meg, hogy Új-Zélandon folytonosan hiány van megfizethető lakásokból, s az egymást követő kormányok nem tudták biztosítani, hogy az ingatlanpiac megfeleljen a lakosság egésze, különösen az alacsony jövedelműek igényeinek.
Az emelkedő lakásárak és bérleti díjak miatt a családok vészhelyzetbe kerültek. A kormány sokakat motelekben helyezett el, mivel nem áll rendelkezésre elegendő állami lakás sem.
A ránehezedő politikai nyomás alatt Jacinda Ardern miniszterelnök egy egész sor intézkedést indított, hogy megadóztassa a befektetőket és elriassza a spekulánsokat. Ezeknek azonban mindeddig csekély hatása volt.
A lakhatási válság közepette elmélyülő egyenlőtlenségek pedig az egyik legnagyobb politikai kihívást jelentik Ardern balközép munkáspárti vezetésű kormánya számára - írja a Reuters hírügynökség.
Gondolkodnak az indexek. 
