Előretörhet az euroszkeptikus, nacionalista és/vagy radikális jobboldal a jövő júniusi európai parlamenti (EP) választásokon, derül ki a Politico friss, nemzeti felméréséken alapuló előrejelzéséből.
Dobogón a keményvonalasok
A választás legnagyobb nyertese az Európai Reformerek és Konzervatívok (ECR) pártcsalád lehet, amely 89 képviselői helyet szerezhet az EP-ben – 23-mal többet, mint a legutóbbi választáson 2019-ben. Ezzel az ECR a hatodikról a harmadik helyre lépne elő a képviselőcsoportok rangsorában (és egy szintre kerülne a centrista Renew Europe-pal).
A jelentős erősödés elsősorban Giorgia Meloni olasz kormányfő pártjának, az Olaszország Fivéreinek köszönhető, amely tavaly megnyerte az olasz parlamenti választásokat, és így kormányzati pozícióba került.
Az Olaszország Fivérei posztfasiszta gyökerekkel rendelkezik, mára ugyanakkor finomodott és nemzetközileg is szalonképessé vált. Ezt jelzi például, hogy Melonit tavaly novemberben fogadta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Brüsszelben (legutóbb pedig július végén jattoltak egymással egy migrációs konferencián), két héttel ezelőtt pedig Joe Biden amerikai elnök látta vendégül őt a Fehér Házban.
Az ECR képviselőcsoportjához tartozik egyébként Orbán Viktor kormányfő legfontosabb európai szövetségese, a lengyel Jog és Igazságosság is, amely 2015 óta vezeti Lengyelországot, és idén októberben méretteti meg magát ismét parlamenti választásokon. Rajtuk kívül ebben a frakcióban ülnek a jelentősen megerősödött Svéd Demokraták, valamint a spanyol Vox képviselői is.
A jövő évi választás másik nagy nyertese a szintén euroszkeptikus Identitás és Demokrácia (ID) lehet, amely 15-tel 77-re növelheti képviselői számát.
Az erősödés elsősorban az Alternatíva Németországnak (AfD) köszönhető, amelynek népszerűsége soha nem látott csúcsokat döntöget – augusztusra már átlépte a 20 százalékot –, elsősorban a keletnémet szavazóknak köszönhetően.
Az ID frakcióját erősíti többek között az osztrák Szabadságpárt, a Marine Le Pen-féle francia Nemzeti Tömörülés, a Matteo Salvini által vezetett olasz Liga, valamint a cseh Szabadság és Közvetlen Demokrácia is. (A hovatartozás természetesen nincs kőbe-vésve: a frakciók bővülhetnek vagy szűkülhetnek egy-egy párttal, mint ahogy új frakciók is létrejöhetnek.)
Többségben a centristák
Mindez azonban jelen állás szerint nem lesz elég a hatalomátvételhez: a centrista, EU-barát pártok továbbra is egyértelmű többségben lesznek majd az EP-ben a brüsszeli portál előrejelzése szerint.
Ennek megfelelően a legnagyobb frakció továbbra is a jobbközép Európai Néppárté (EPP) lehet 165 képviselővel, mégha ez 12 fős csökkenést is jelenthet majd.
Ennek a frakciónak volt tagja a Fidesz is, amely azonban 2021 márciusában kilépett onnan és a pártcsaládból is – gyakorlatilag megelőzve a kizárást –, képviselői azóta függetlenként vannak jelen az EP-ben.
A második legnagyobb frakció továbbra is a balközép Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége lehet, amely 145 helyre számíthat jövő júniusban, és így kettővel növelheti képviselői számát az EP-ben.
A már említett Renew Europe ugyanakkor 12 helyet veszíthet, és mindössze 89 képviselőt küldhet majd Strasbourgba a jóslatok szerint. A legnagyobb vesztes pedig a Zöldek frakciója lehetnek: képviselőik száma 24-gyel 48-ra mérséklődhet.
A legkisebb EP-frakció címét egyébként a Baloldal mondhatja majd magáénak: 8 helyet nyerhet, de így is csupán 45 képviselőt delegálhat majd.
Összességében az EP várhatóan jobbra fog tolódni, ami a nemzeti trendeket tükrözi vissza: a közelmúltban több nemzeti választáson is (Olaszországtól kezdve Görögországon át Finnországig) előretörtek a nemzeti-konzervatív és/vagy radikális jobboldali pártok.
Új szövetség a hatalomért?
A nagy kérdés, hogy miként reagál majd minderre a Néppárt, azaz hajlandó lenne-e összefogni például az ECR-rel – annak ellenére, hogy nyilatkozataiban mindig elhatárolódik a radikálisoktól.
Ahogy arról beszámoltunk, év elején már napvilágot láttak olyan értesülések, hogy az EPP hajlandó lehet erre: egy olyan jobboldali szövetséget hozna létre, amely elég erős lehet a vezetői pozíciók megszerzéséhez az EU-ban.
Az EP-választásokat követően ugyanis a többi kulcsintézmény (Európai Bizottság, Európai Tanács) élére is új vezetést választanak.
Giorgia Meloni a hatalomba kerülve már bejáratos lett vezető jobbközép politikusokhoz: személyesen egyeztetett már Von der Leyenen kívül például Manfred Weberrel, az EPP elnökével és Roberta Metsolával, az Európai Parlament szintén néppárti elnökével is.
Az EPP-ECR szövetség Olaszországban már realitás – Meloni kormányának része az EPP-hez tartozó Forza Italia is –, valamint részben Svédországban is, ahol Ulf Kristersson konzervatív kormányfőt kívülről támogatják a keményvonalas Svéd Demokraták.
Elfogadhatatlannak tartják a tagállami vezetők, ami történt.
