Szélsőjobboldali, radikális jobboldali, posztfasiszta, nemzeti-konzervatív, jobboldali populista – ezekkel a jelzőkkel illették (és részben illetik) elemzők az Olaszország Fivérei nevű pártot.
A perifériáról a centrumba
A posztfasiszta Nemzeti Szövetségből kinőtt politikai erő sokáig szalonképtelennek számított mainstream körökben, az Európai Parlamentben is a politikai spektrum jobbszéléhez tartozó Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoportjában kapott helyet. Az ECR elnöke a párt vezére, Giorgia Meloni.
Meloni eddig távol állt a politikai centrumtól, és inkább olyan vezetőkkel találta meg a közös hangot, mint Orbán Viktor miniszterelnök, akivel számos kérdésben – bevándorlás-ellenesség, uniós kötelékek lazítása, hagyományos családmodell – egy platformon áll.
Az Olaszország Fivérei, amely a 2018-as olasz parlamenti választásokon még csak a voksok 4,4 százalékát gyűjtötte be, az elmúlt években puhított ugyan az imázsán – felvizezte az EU-ellenes retorikáját, kiállt Ukrajna és az atlantista politika mellett –, de még így is komoly meglepetést okozott azzal, hogy a szavazatok 26 százalékát beseperve, a többi jobboldali párttal szövetségben megnyerte a tavaly októberi választásokat. Legerősebb pártként, szövetségeseivel kormányt alakíthatott, és vezetője, Meloni lett Olaszország új miniszterelnöke.
Az egykori posztfasiszta vezér a hatalomba kerülve bejáratos lett vezető európai jobbközép politikusokhoz.
Az elmúlt hónapokban személyesen, négyszemközt és hosszan egyeztetett vele többek között Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság néppárti elnöke, Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) elnöke és Roberta Metsola, az Európai Parlament szintén néppárti elnöke.
Új szövetség készül?
Az általában jól informált brüsszeli hírportál, a Politico értesülései szerint jóval többről volt szó, mint udvariassági vizitekről:
a mainstream konzervatívok ugyanis össze akarnak fogni a keményvonalas jobboldaliakkal, főleg Giorgia Melonival a hatalomban maradásuk érdekében.
Terveik szerint megnyerésével egy olyan jobboldali szövetség jönne létre, amely az Európai Parlamentben (EP) és az Európai Tanácsban is elég erős lenne a top vezetői pozíciók megszerzéséhez. Egyúttal – írja a lap – részben így pótolnák a visszavonult német kancellárt, Angela Merkelt, aki évtizedekig meghatározta a német kereszténydemokrata politikát. (Bár tegyük hozzá, hogy a centrista Merkel politikailag távol áll Melonitól.)
A tét már csak azért sem kicsi, mert jövő tavasszal EP-választások lesznek, azt követően pedig a többi kulcsintézmény (Európai Bizottság, Európai Tanács) élére is új vezetést választanak.
Az Európai Néppárt persze már évtizedek óta az egyik vezető erő az EP-ben (is) a szociáldemokraták mellett, és jelenleg a Bizottságot is dominálja. Az elmúlt években azonban jelentős veszteségeket szenvedett el többek között Németországban és Franciaországban, miközben a tőle jobbra álló ECR egyre növekszik – azaz most előbbinek jól jönne utóbbi népszerűsége.
Ráadásul az EPP-ECR szövetség már realitás például Olaszországban – Meloni kormányának része az EPP-hez tartozó Forza Italia is –, és részben Svédországban is, ahol Ulf Kristersson konzervatív kormányfőt kívülről támogatják a keményvonalas Svéd Demokraták.
Antonio Tajani olasz kormányfőhelyettes és külügyminiszter, a Forza Italia alelnöke nemrég lehetségesnek nevezte a szövetséget az EPP és az ECR között, amit szerinte akár még a liberálisokra (Újítsuk meg Európát, Renew Europe) is ki lehetne terjeszteni.
Thanasis Bakolas, az EPP főtitkára pedig a Melonival való összefogást firtató kérdésre a Politicónak úgy nyilatkozott, hogy fenntartja ezt a lehetőséget, és szeretné “növelni a táborát.”
Nem mindenki örül
Mások ugyanakkor szkeptikusak a potenciális összefogással kapcsolatban. Az EPP-hez tartozó lengyel jobbközép Polgári Platform például politikai öngyilkosságnak tartana egy ilyen lépést – már csak azért is, mert akkor egy táborba kerülnének nagy ellenségükkel, a kormányzó, EU-szkeptikus Jog és Igazságossággal. (Ráadásul Lengyelországban ősszel paramenti választások lesznek.)
Emellett az EPP-t domináló, alapvetően centrista német kereszténydemokraták is inkább óvatosak az ötlettel kapcsolatban.
Ezen felül – tesszük hozzá – a Meloni-EPP paktum azért is meglepő lenne, mert a Néppárt az elmúlt években inkább elhatárolódott az Olaszország Fivéreihez hasonló politikai erőktől, ennek jegyében kényszerítette például a pártcsalád elhagyására a Fideszt.
Persze azt is tudjuk, hogy a politikában gyorsan változnak a dolgok (például már Meloni sem feltétlen szövetségese Orbán Viktornak: sajtóhírek szerint támogatta például a Magyarországnak járó uniós pénzek csökkentését), és hatalmi szempontok miatt elsőre meglepőnek tűnő szövetségek is megvalósulhatnak – hogy ez így történik-e majd a Néppárt és Meloni esetében is, az egyelőre kérdés.
A miniszterelnök a Vatikánba megy, ahol magánaudencián fogadja a pápa.
