4,4 százalék. Gulyás Gergely szerint ennyivel mérsékelte az üzemanyagokra tavaly november 15-ével, míg hat élelmiszerre idén február 1-jével felhúzott ársapka a hazai inflációt. Mindezt a Miniszterelnökséget vezető miniszter az április 21-én rendezett Kormányinfón közölte. Akkor még egyszámjegyű volt az éves fogyasztóiár-index, márciusban 8,5, áprilisban 9,5 százalék.
Októberben viszont már 21,1 százalék. Úgy, hogy a kormány a szakértők ellenkezése – például Hernádi Zsolt Mol-vezér – dacára a három-három hónapig érvényes ársapkákat nem vezette ki, hanem rendre meghosszabbította, azok most az év végéig érvényesek. Hogy mennyivel fékezték az inflációt, fékezték-e egyáltalán valamennyivel, azt már csak azért is nehéz megmondani, mert időközben az energiaárak elszabadultak, a tőzsdei gázár például augusztusban megközelítette a 350 euró/mWh-t, ami több mint a tízszerese volt a „békebeli”, például a 2021 tavaszi, jellemzően 20-30 eurós jegyzésnek. Nem véletlen, hogy a kormány részben elengedte az addig szentnek tartott rezsicsökkentést, jobban mondva azt csak egy bizonyos gáz- és áramfogyasztásig tartotta fent.
Ám még a világpiaci folyamatok ismeretében is mellbevágó az októberi 21,1 százalékos éves inflációs ráta. Hiszen annál jelenleg Európában csak hat magasabb létezik, a háború sújtotta Ukrajnáé, valamint a három balti államé (Észtországé, Lettországé és Litvániáé), illetve Moldováé és Törökországé. Mindezek alapján aligha indokolt háborús vagy legújabban szankciós inflációként aposztrofálni a magyarországi pénzromlást – ahogy azt a kormány sulykolja –, a magas értékben hazai gazdaságpolitikai hibáknak is közre kellett játszaniuk.
Ilyen előzmények után kell értékelni a kormány által múlt szerdán bejelentett újabb ársapkákat, a krumpli és a tojás árának visszamenőleges, szeptember 30-ára való befagyasztását. Amitől mintha már maga a kormány sem várna inflációcsökkentő hatást – legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy azt Gulyás Gergely 0,1 százalékpontra tette, miközben egyértelművé tette, a mostani döntést alapvetően nem is ez a szempont ihlette, hanem az, hogy minél szélesebb rétegeken segítsenek.
Ám meglehet, mindenki jobban járt volna, ha a kormány nem avatkozik bele a piaci folyamatokba, hanem hagyta volna, ha az árak a kereslet és a kínálat törvényszerűségei alapján alakulnak. Amelyek hatására például bizonyára nem autóztak volna annyian a 700-850 forint közötti üzemanyagot betankolva, mint 480 forintért, így nem kellett volna a kormánynak attól tartania, hogy a nagy kereslet miatt hiány alakul ki a benzinből és a gázolajból. Emiatt aztán a magyar forgalmi rendszámú gépjárműveket üzemeltetőkre kellett is korlátozni a kedvezményezettek körét – amivel a kormány kvázi beismerte a tévedését.
De nem kizárt, hogy az élelmiszerek átlagos árszínvonala sem nőtt volna horribilis mértékben, 40 százalékkal egy év alatt, abból kiindulva, hogy az eddigi hat ársapkás terméken elkönyvelt veszteségeiket az élelmiszerláncok nem próbálták volna más árucikkek drágításával kompenzálni, ami félő, egyes esetekben még túlkompenzálással járt, azaz még az indokoltnál is magasabbra nyomták fel az áraikat.
E témát is körüljárta lapunk főszerkesztője, Csabai Károly a Trend FM hétfő reggeli műsorában, amelyet itt hallgathat meg:
Donald Trump amerikai elnök szerint folynak tárgyalások Oroszországgal és Ukrajnával a háború lezárásáról.
Csúcson a forint, mélyponton a kötvényhozamok: strukturális fordulat a magyar piacokon?
Szembeúszva a világpiaccal: miért esnek ilyen látványosan a magyar kötvényhozamok?
