Meghozta döntését Lengyelország alkotmánybírósága az uniós jogelsőbbség kérdéséről. Mateusz Morawiecki miniszterelnök még márciusban nyújtott be egy indítványt, melyben annak kivizsgálását kérte, hogy az uniós jog felülírhatja-e a lengyel alkotmányt. Erre azt követően került sor, hogy az Európai Unió bírósága határozatban ítélte el a lengyel kormánypárt igazságügyi reformját. A luxemburgi testület ugyanis kimondta: a bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszerről hozott szabályozás ellentétes az uniós joggal. Határozottan visszautasította a lengyel alkotmánybírság jogértelmezését Ursula von der Leyen is. Az Európai Bizottság elnöke kijelentette: meg fogja védeni az Európai Unió jogrendjének alapelveit. Kinek van igaza Hack Péter jogtudós, egyetemi tanár szerint?
Valójában, két koncepció ütközik egymással. Ursula von der Leyen azt képviseli, hogy az Európai Unió váljon egy föderatív állammá az Amerikai Egyesült Államok mintájára. Legyen egy szövetségi szintű hatalomgyakorlás és ennek legyen alárendelve a nemzeti szintű. Ez a vízió a kezdetektől jelen van az uniót létrehozó erők között, ezt képviseli az Európa Parlament is, amely ezzel saját hatalmát tudná növelni és ezt képviseli a Bizottság is. Szerintük az unióhoz való csatlakozással az államok feladták szuverenitásukat. Úgy vélik, mindenben elsőbbség illeti meg az uniós jogot a nemzetivel szemben.
Ezzel szemben van egy másik törekvés, amelyet például a német, a lengyel alkotmánybíróság és a magyar kormány is képvisel. Ők azt mondják, hogy az unióhoz való csatlakozással csak azokon a területeken adták fel szuverenitásukat, amelyeket a szerződések rögzítenek. A nemzeti jog ezeken a területeken kívül elsőbbséget élvez az uniós joggal szemben. A német alkotmánybíróság kimondta, hogy bizonyos területeken az Európai Bíróság túlterjeszkedik az uniós jog által biztosított felhatalmazáson és ezt mondta ki most a lengyel alkotmánybíróság is.
A probléma mögött ugyanaz a vita áll, ami annak idején az európai alkotmány megalkotása körül zajlott, 2004 előtt. Az alkotmány akkor lényegesen erősítette az uniós intézmények szerepét, elmozdulva az európai egyesült államok gondolata felé.
Ezt a törekvést 2005-ben két meghatározó uniós állam népszavazáson megbuktatta. Hollandia és Franciaország lakosságának többsége elutasította az uniónak ezt a jövőképét.
Érdekes, hogy mindkét oldal, az úgynevezett globalisták és velük szemben a szuverenisták is, ugyanazzal érvelnek, vagyis mindkét oldal úgy érzi, hogy amennyiben a másik elképzelése nyer, akkor az romba dönti Európát. Ez a vita valószínűleg uralni fogja a következő évtizedet. Nyilván a föderalizmus mellett szól az egységes pénz bevezetése, az európai ügyészség felállítása, amit nyilvánvalóan követ egy európai bíróság szervezeti rendszerének kiépítése. A német és a lengyel alkotmánybíróság pedig nem akar egy provinciális intézménnyé válni. Nem akarnak lemondani arról, hogy a nemzeti jogokról dönthessenek és abba a nemzetnek érdemi beleszólása lehessen. Az európai parlamenti választás nem oldja meg azt a problémát, hogy egy adott nemzetben egészen más értékek uralkodnak, mint az európai parlamentben. Jelenleg is az a helyzet, hogy az Európa Parlamentben baloldali, globalista többség foglal helyet, közben több államban - és nemcsak Magyarországon és Lengyelországon - olyan jobboldali kormányok nyertek, amelyek inkább szuverenisták. Ez gyakorlatilag egy előre beprogramozott feszültség az unióban.
Érdekes, hogy az európai egyesült államok ideájával szemben Amerika egy fordított példaként is eszünkbe juthat, hiszen ott például az egyik államban van halálbüntetés, a másikban nincs. Ez Európában már most is elképzelhetetlen, pedig még nem is létezik az európai egyesült államok. Aztán az 50 amerikai államban más területeken is rengeteg a jogi eltérés.
Ott az alkotmány egységes, ami rögzíti az emberi jogokat. Nem véletlenül volt az előző kormányzati ciklusban hisztérikus vita, amikor Trump a Legfelső Bíróságba jelölt három tagot is, ami élethosszig tartó megbizatás. Ez 50 éves emberek esetében azt jelenti, hogy 20-30 évig lesznek a helyükön. A vita ott is épp amiatt robbant ki, hogy az egységes alkotmány vajon mennyire értelmezhető szabadon.
Egy helyi bíróság vajon mennyire értelmezheti szabadon az élethez való jogot, vagy az azonos neműek házasságát.
Ott nem globalisták és szuverenisták között folyik ugyanaz a vita, mint Európában, hanem konzervatívok és liberálisok között. A konzervatív felfogás szerint a Legfelsőbb Bíróság csak olyan jogokat állapíthat meg, amiről az alkotmány szövegében egyértelműen szó van, minden más, az ezen való túlterjeszkedés azt eredményezi, hogy a bíróság átveszi a törvényhozás feladatát. És ugyanez a vita vertikálisan is, ha a szövetségi bíróság valamit eldönt, akkor attól nem térhetnek el az államok bíróságai. Ugyanúgy mint nálunk, ha az európai bíróság valamit eldönt, akkor attól nem térhetnek el a tagállamok bíróságai. És a nemzeti törvényhozások sem dönthetnek másképp. Itt olyan éles szembenállásról beszélünk, ami az amerikai polgárháború kiváltó oka volt a rabszolgaság kérdésében. Amerikában tehát ez a vita sok ezer halottat követelő belső konfliktusban dőlt el. Reméljük Európában nem fajul idáig a helyzet, miközben valóban egy olyan kérdésről van szó, ami meghatározza a jövőt.
A magyar köztisztviselők oktatásain ezt a kérdést egyértelműen úgy tanítják, hogy az uniós jog felülírja a nemzeti jogban foglaltakat. És ha valaki nem így válaszol egy vizsgán, akkor megbukik és nem lehet belőle köztisztviselő. Hát akkor ez hogy lehet, hiszen a magyar kormány most mást mond?
És sok jogász is mást mond.
Dehát benne van a tankönyvben.
Tudom, dehát aki írta a tankönyvet annak ez a meggyőződése. A magyar jogászi karnak egy meghatározó része gondolja úgy, hogy az a jó, ha nem nemzeti szinten dőlnek el a dolgok, hanem uniós szinten. Itt különféle világképek és jövőképek ütközéséről van szó és csak a történelem tudja majd eldönteni, hogy melyik elképzelés kerekedik felül.
Orosz drón csapódott be egy autóbuszba a dél-ukrajnai Herszon városban szombaton korán reggel, két ember életét vesztette, hét másik megsebesült – közölték a ha 
