A múlt hónapban a NATO több magas rangú katonai tisztségviselője arra mutatott rá, hogy a szövetségnek fel kell készülnie az Oroszországgal való konfliktusra. "Fel kell ismernünk: nem magától értetődő, hogy békében vagyunk" - figyelmeztetett Rob Bauer holland admirális, a NATO Katonai Bizottságának elnöke egy január vég ülést követően.
Eirik Kristoffersen tábornok, a norvég fegyveres erők vezetője leszögezte, hogy most van egy "talán két-három éves időszak, amelyben még többet kell befektetnünk a biztonságunk védelmébe". Közben a szomszédos Svédország fegyveres erőinek főparancsnoka, Micael Byden szintén arra szólította fel honfitársait és a politikusokat, hogy "a megértéstől a cselekvés felé haladjanak".
Brüsszel kurzusváltása
Az EU most háborús alapokra akarja helyezni védelmi iparát, és tervét a napokban egy 27 oldalas „Európai Védelmi Ipari Stratégia” tervezetében fektette le. Az EU a fegyverek finanszírozásának és eladásának átalakítását tűzi ki célul, amit Putyin háborúja és a nyugati országok figyelmeztetései ösztönöznek, miszerint egy harcias Oroszország az elkövetkező években megtámadhat egy NATO-tagországot.
Az egyik javasolt intézkedés még az amerikai „Foreign Military Sales” rendszert is lemásolja, megkönnyítve a fegyverek harmadik országoknak történő eladását, míg egy másik intézkedés megkönnyítené a kormányok számára, hogy vészhelyzet esetén átvegyék a polgári gyártást.
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen azt javasolja, hogy az EU maga támogassa a tagállamok fegyverbeszerzéseit, és hozzon létre egy új különmegbízottat, aki koordinálja ezt az erőfeszítést. Ez a kezdeményezés részben azt tükrözi, hogy az elmúlt két évben számos uniós állam nagyon keveset tett saját védelmi rendszerének megerősítése érdekében, még akkor is, ha egyesek igen bőkezűen adtak lőszert és pénzt Ukrajnának. Az európaiak a hidegháború végét követően hosszú ideig élvezték a "békeosztalékot", és hagyták, hogy nemcsak haderőstruktúrájuk, hanem hadiiparuk is elsorvadjon.
A kezdeményezés azt is tükrözi, hogy von der Leyen egy második ciklusra vágyik jelenlegi munkakörében. A biztonság területén szerzett képességként saját, 2013-19 közötti német védelmi miniszteri tapasztalataira hivatkozhat - bár valószínűleg reméli, hogy senki sem vizsgálja meg közelről az ebben a pozícióban végrehajtott, velejéig korrupt munkásságát. Javaslata egyben reakció is arra, hogy az amerikai választási politikában a közelmúltban az európai védelmi kiadások elhanyagolása került előtérbe.
Belső ellenállás
A javaslat azonban többnyire negatív reakciókat váltott ki az európai kormányok és a védelmi ipar részéről, amelyek - még ha támogatják is a nagyobb védelmi kiadásokat - nem akarják, hogy Brüsszel vagy egy újabb uniós biztos nagyobb szerepet kapjon. Az európai gazdasághoz hasonlóan a védelmi ipar is erősen széttagolt ágazat, ahol a nemzeti kormányok hevesen védik saját vállalataikat és foglalkoztatási struktúráikat.
Az Európán kívüli export tartotta életben a kulcsfontosságú gyártókat, de a legtöbb európai kormány úgy viselkedett, mintha a saját kontinensükön soha többé nem lenne tényleges háború, vagy mintha soha többé nem kellene elrettenteni egy potenciális agresszort.
Megrögzött szokások
Az európai védelmi beszerzések kulcskérdése továbbra sem a biztonság, hanem a pénz kérdése. Még ha Putyin nyilvánosan meg is ígérné, hogy amint végezne Ukrajnával, tankjait az Atlanti-óceánig küldi, az európai kormányok még akkor sem rohannának mindannyian felkészülni a saját védelmükre. Néhányan (például a finnek, a törökök, a hollandok és a franciák) kétségtelenül megtennék. A legtöbbjük azonban továbbra is az Egyesült Államokra hagyatkozna, mint eddig, és továbbra is az az egyszerű realitás merevítené meg őket, hogy a komoly fegyverek drágák.
Még azok az európaiak is, akik hajlandóak hozzájárulni Kijev szükségleteihez, visszariadhatnak attól, hogy saját haderőstruktúrájukat a korábbiakhoz hasonlóan helyreállítsák. A katonai beszerzések uniós támogatására vonatkozó von der Leyen-javaslatra az volt az azonnali reakció, hogy az más uniós programoktól, például az egészségügytől vonna el forrásokat.
Ráadásul a védelmi ágazatban szinte senki sem akar egy újabb brüsszeli bürokráciát, amelynek be kellene számolnia. Az EU-n belül már létezik egy Európai Védelmi Ügynökség, amely a fegyverkezési programokat hivatott koordinálni, nem is beszélve magáról a NATO mechanizmusairól.
Kétségtelen, hogy számos európai országnak nagy szüksége van arra, hogy helyreállítsa haderőszerkezetét és védelmi iparát. Ezt azonban most rövidebb időn belül kellene megtenniük, mint amennyi időbe kerülne egy uniós szintű beszerzési rendszer és Európai Védelmi Biztos létrehozása, nem is beszélve a blokk finanszírozási prioritásainak megváltoztatásáról. Ez von der Leyen nagyszabású tervét inkább törekvéssé, mintsem megvalósíthatóvá teszi.
A Közel-Keleten élő amerikaiakat figyelmeztették a nagykövetségek.
