A Kelet-Mediterráneum egy olyan geopolitikai vulkanikus övezetté alakul, mint amelyet már évek óta láthatunk a Dél-kínai-tenger térségében – írtuk ezeken a hasábokon 10 napja és máris vissza kell térnünk a forrongó helyszínre. El-Sziszi egyiptomi elnök ugyanis múlt szombaton Líbiával kapcsolatban nyíltan katonai beavatkozással fenyegetőzött. Kairó szerint, ha a törökök és a katariak által támogatott központi líbiai erők (GNA) megtámadják a stratégiailag fontos Szirte kikötővárosát Kelet-Líbiában, akkor azzal egy vörös vonalat lépnek át. Ugyanez vonatkozik Dzsufra légitámaszpontjára is – tette hozzá az elnök.
Papírtigris egyiptomi hadsereg
A legnagyobb arab állam már januárban is is kemény jelzéseket küldött Ankara felé. Felavatott egy új haditengerészeti bázist, amelynek ünnepségén megjelent az Egyesült Arab Emirátusok (UAE) koronahercege, Örményország elnöke (!), és a szaúdi védelmi miniszterhelyettes. UAE 2013-ban támogatta el-Sziszi egyiptomi elnök katonai hatalomátvételét és mindkét ország fel akarja tartóztatni Ankara előrenyomulását Líbiában és Kelet-Afrikában. Kairó akkor egyben nagyszabású hadgyakorlatot kezdett a líbiai határ közelében.
Papíron legalábbis a török és az egyiptomi hadsereg egy súlycsoportban van. Az egyiptomi hivatalosan a világ 9. legerősebb hadereje, a török a 11. De az egyiptomi hadsereg nem mérkőzött meg mostanság külföldi hadszíntereken – ellentétben a törökkel, amely ott van Észak-Szíriában és nemrégen hatolt be Észak-Irakba. Kairó ehhez képest már évek óta sikertelenül próbálja kifüstölni a terroristákat saját területéről a Sínai-félszigeten.
Ankara-Róma tengely
A mostani líbiai proxi háborúban már jóval nagyobbak a tétek, mint az egyiptomi diktátor hatalmi fantáziája. Itt már ellentétes oldalra került a NATO-tag Törökország és Oroszország, ahogyan szintén farkasszemet néz egymással két EU-tagállam, Olaszország és Franciaország. Ankara és Róma egy hete közös tengeralattjáró hadgyakorlatot tartott a Kelet-Mediterráneum térségében. Az észak-afrikai országban a franciák és olaszok régóta vetélkednek a befolyásért (Líbia olasz gyarmat volt 1911-1943 között, majd a II. világháború után rövid ideig az angolok és franciák osztották fel egymást közt), a líbiai olajmezők főként olasz és francia tulajdonban vannak.
Izrael érdekei Észak-Afrikában a proxi háborút még bonyolultabbá teszi. Tel-Avivban jelenleg senki sem fontolgat egy közvetlen katonai beavatkozást, de a helyi stratégák figyelmeztetnek, hogy a törökök által támogatott központi kormányzat közel áll a Muszlim Testvériséghez és ezzel erősödhetnek a térségbeli radikális iszlamista csoportok, így például a Hamasz. Egy iszlamista rezsim Líbiában, ráadásul megfejelve egy állandósult török katonai jelenléttel destabilizálhatja Egyiptomot, amely pedig már komoly biztonsági kockázat Izrael számára.
Az világos, hogy a politikai tétek nem kicsinyek. A győztes koalíciónak a világ egyik legnagyobb kőolajkészlete hullhat az ölébe, ráadásul az ország csupán 200 kilométerre van Európa partjaitól. Egy orosz, török vagy arab nagyobb katonai bázis komoly kihatással lenne kontinensünk biztonságpolitikai egyensúlyára – éppen akkor, amikor Washington kivonja katonáinak 28 százalékát Németországból.
Szekeres Pál ma is lette az esküt. 
