Idén tavasszal amerikai hírszerzők lehallgattak orosz kémeket, akik azzal kérkedtek, hogy meggyőzték az olajban gazdag Egyesült Arab Emirátusokat - egy hét sejkségből álló autokratikus szövetséget az Arab-félszigeten -, hogy „együtt dolgozzanak az amerikai és a brit hírszerző ügynökségek ellen”. Valóban, amerikai tisztviselők egyre gyakrabban beszélnek aggodalmaskodva az Emírségek és Oroszország közötti kapcsolatok új dimenzióba lépéséről.
Amerikai hírszerzési tisztviselők az elmúlt években rámutattak az Emírségek és a Wagner-csoport közötti lehetséges kapcsolatokra is. 2020-ban az Egyesült Államok Védelmi Hírszerző Ügynöksége egyenesen úgy értékelte, „hogy az Emírségek finanszírozást nyújthatnak a csoport műveleteihez”.
Közös látásmód
Oroszország és az Emírségek hasonlóan értékelnek néhány kulcsfontosságú közel-keleti és észak-afrikai konfliktust, és az oroszok beáramlása az Emírségekbe - amióta Oroszország megkezdte ukrajnai háborúját -, szintén megerősítette a kapcsolatokat a két állam között.
Az Emírségek úgy érzékeli, hogy Amerika jelenléte csökken a térségben, miután kaotikus körülmények között kivonult Afganisztánból. Holott az Egyesült Államok a mai napig több katonai bázist tart fenn, és katonák ezreit állomásoztatja a régióban, többek között Abu Dhabi „Al-Dafra” légibázisán. Dubaj „Dzsebel Ali” kikötője pedig továbbra is a legforgalmasabb amerikai haditengerészeti kikötő az USA kontinentális részén kívül.
Felpörgő kapcsolatok
Az Emírségek továbbra is azon kevés helyek egyike, amely továbbra is naponta indít közvetlen légijáratot Moszkvába, az ukrajnai invázió ellenére. Ez egyben azt jelenti, hogy a pénz és az orosz állampolgárok ezrei érkeznek az Emírségekbe.
Az amerikai szankciókat elkerülő orosz oligarchák felpörgették Dubaj ingatlanpiacát, amint több, mint 100 repülőgépet parkolnak a dubaji Al Maktoum nemzetközi repülőtéren - köztük egy 250 millió dolláros Boeing 787 Dreamliner repülőgépet, amely a Chelsea FC korábbi tulajdonosának, Roman Abramovicsnak a tulajdona. Az USA és az EU megtiltotta a vállalataiknak, hogy biztosítsák vagy karbantartsák ezeket a repülőgépeket.
A Szabad Oroszország Alapítvány által elemzett orosz vámügyi adatok szerint az elektronikus alkatrészek exportja az Emírségekből Oroszországba egyetlen év alatt hétszeresére nőtt, csaknem 283 millió dollárra. Tavaly az Öböl-menti ország 15-ször több mikrochipet exportált Oroszországba, mint az előző évben - amelyek közül sok az USA-ban készült -, és 158 drónt.
A gazdag orosz bevándorlók érkezése készpénzzel árasztotta el a helyi piacot. A Capital Economics szerint tavaly május óta havonta 20 százalékkal nő az Emírségekbe áramló deviza.
A kereskedelem hatalmas fellendülése mindkét irányba mutat. Az Emírségek tavaly rekordmennyiségű 60 millió hordó orosz olajat és 4 milliárd dollár értékű orosz aranyat vásárolt, ami elképesztő ugrás az előző évi 61 millió dollárhoz képest.
Nem csoda, hogy az USA Pénzügyminisztériumának terrorizmusfinanszírozásért és pénzügyi bűnökért felelős miniszterhelyettese, Elizabeth Rosenberg „fókusz országnak” nevezte az Emirátusokat, amelynek Oroszországgal való kapcsolatát vizsgálják. Kijelentette, hogy az ottani vállalkozások segítettek Oroszországnak a nemzetközi szankciók elkerülésében.
Az erőkivetítő játszma
Az Emirátusok a térség több országába is aktívan beavatkozik. Jemenben az Emirátusok politikájának célja az északi és a déli részek elválasztása, Aden stratégiai kikötőjének ellenőrzése, és Socotra szigetének teljes átvétele. A Déli Átmeneti Tanács emírségi támogatása lehetővé tette Jemen számos kikötője és szigete feletti ellenőrzést, hozzáférést biztosítva a stratégiai fontosságú Bab-el-Mandeb-szoroshoz és Afrika szarva régiójához.
Líbiában Halifa Haftár tábornok, az Emirátusok által támogatott hadúr kudarcot vallott Tripoli elfoglalására tett 2019-es kísérletében. Az ország azóta szétszakadt, és Líbia összetett konstellációjában minden egyes hatalmi központ meggyengült.
Kutya-macska barátság
Ahogy Amerika befolyása gyengül az Öbölben, intenzív hatalmi lökdösődés zajlik a régióban a szaúdiak és az Emirátusok között. Valóban, az üzleti és geopolitikai konfliktusok régóta feszülnek a két szunnita arab ország között.
Az Emirátusok nem akar Szaúd-Arábia kistestvére lenni, politikájában is meg szeretné magát különböztetni az extravagáns és erőszakos szomszédos országgal szemben. Ez a törekvés és megkülönböztetés az energiapolitikára is rányomja bélyegét.
Az 1981-ben létrehozott Perzsa-Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) megalapítása óta az Emirátusok – és a Tanács másik 4 kis tagja – aggodalommal figyeli Szaúd-Arábia hegemonisztikus céljait az Arab-félszigeten. Mindazonáltal az Arab Tavasz 2011-es kirobbanása után az Emirátusok és a szaúdiak szorosan együtt tudtak működni olyan regionális kérdésekben, mint Irán és Törökország feltartóztatása, a Muszlim Testvériség periferizálása, valamint a 2013-as egyiptomi puccs támogatása.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
