Három elképzelés vázolható fel az megszállt ukrán területeken kiépült orosz védelemről – állapította meg a BBC haditudósítója pár napja megjelent összefoglalójában. Az első kettő a helyszínen lévő ápolókkal és katonákkal beszélgetve rajzolódik ki, a harmadik a sokcsillagos nyugdíjas nyugati tábornokok, katonai szakértők véleménye.
Egy-egy szóval összefoglalva az orosz védelem vagy olyan, mint a bádog, vagy olyan, mint a fa, vagy olyan, mint az üveg. Az első lehetőséget egy ápoló foglalta össze a legjobban, aki nap mint nap szembesül a rengeteg sebesülttel, akik legnagyobb része a töménytelen akna áldozata. Szerinte az oroszoknak télen és tavasszal túl sok idejük volt felkészülni a védelemre, ipari méretekben aláaknázták a kezükön lévő terület Ukrajna felé eső harmadát, ezért nem lehet áttörni a védelmüket. A front olyan lesz, mint a bádog, ami hol itt, hol ott behorpad valamennyire, de nem mozdul el lényegesen az oroszok rovására. Az ápoló úgy véli, hogy a háború nem a harctéren fog lezárulni, hanem egy politikai megállapodás vet véget a végeláthatatlan, kilátástalan pozícióharcoknak.
Horpadás helyett reccsenés
Másként látja az orosz védelmet a 36 éves Artyom, az ukrán hadsereg katonája. Mind mondja, társai egyik része túl optimistának, másik része túl pesszimistának tartja azért, mert szerinte az oroszok ellenállása a fára emlékeztet. Itt-ott meg fog roppanni, reccsenni, szakadások keletkeznek rajta, de nem fog összeomlani. Lassan, de biztososan jelentős területeket foglalhatnak vissza támadók.
A katona arra alapozza a véleményét, hogy az oroszok harci morálja a béka feneke alatt van. Lehallgatják a rádiós beszélgetéseiket, amikből kiderül, hogy sok a dezertőr. Helyenként kisebb csoportok lépnek olajra, még járművet is szerezve ehhez. Artyom szerint a média és a civil társadalom szeretne látványos eredményeket látni, de a legrosszabb lehetőségre is fel kell készülni. Szerinte ez egyenlő azzal, hogy az ukrán támadás továbbra is lassú marad.
Messziről másként látszik
Akik tehát részesei a harcoknak, azok nem csattannak ki az optimizmustól. Érveiket alátámasztja, hogy nekik vannak a legközvetlenebb tapasztalataik az orosz védelemről, ugyanakkor nem látják a tágabb képet. Arra a feladatra koncentrálnak, ami előttük van, ami lehet egy lövészárok megrohamozása vagy száz méter előrearaszolás egy fasor mentén. A nyugati katonai szakértők kellően messze vannak ahhoz, hogy átlássák a front két oldalán lévő erők hátországát is. Emellett tisztában vannak a hadseregeket támogató logisztika jelentőségével.
Az ő álláspontjukat úgy lehetne jellemezni, hogy az orosz védelem egy üvegtáblához hasonlít, ami sokáig ellenáll a rá nehezedő nyomásnak, ám egyszer csak összetörik. Az ukrán hadsereg nem rendelkezik légierővel, amivel lerombolhatná a földi csapatok előtt a kiépített védelmet, az aknamezőket és a lövészárkokat. Ezért a tüzérségnek kell elvégeznie ezt a feladatot, ami sokáig tart. Emellett a megszállt terület déli részét csak néhány útvonalon tudják ellátni utánpótlással az oroszok, amelyeket folyamatosan bombáznak az ukránok. Ezért elképzelhető, hogy megroppan az orosz hadsereg logisztikai támogatása. Az üvegteória tehát úgy pontos, hogy az oroszok egyre kevésbé lehetnek képesek arra, hogy megtámogassák az üveget, ami enélkül idővel összetörik.
A BBC tudósítója úgy látja, az ukránok minden nehézség és áldozat ellenére optimisták. Hisznek abban, az idő nekik dolgozik, és végül – ahogy a hollywoodi mozikban szokták volt mondani – minden rendben lesz.
A lakosság nagy része a „vörös zónában” maradhat. 
