Az orosz gazdaság elsőszámú éltetőereje az olaj-, és gázexport. Ez így van a Szovjetunió megszűnése óta, és ebben nem is látszik sok változás, vagyis az ország továbbra is teljesen ki lesz szolgáltatva az olajár alakulásának. Erre korábban fel is készültek: nem élték fel a teljes bevételt, hanem annak egy részéből óriási devizatartalékot képeztek.

Az aranykor vége

Amikor a rekord magas olajár esni kezdett, és egyúttal az ukrán konfliktus és a nyugati szankciók is hatni kezdtek az orosz gazdaságra, első reakcióként költeni kezdték a devizatartalékot. Csakhogy a probléma nem egy rövid kis intermezzo volt, hanem most már látszik, hogy egy elhúzódó állapotról van szó. Ezt pedig tartósan nem lehet túlköltekezéssel, a devizatartalék felélésével kezelni, hisz akkor egyszer csak elfogy a pénz, és előáll az 1998-as szituáció.

Ezt Oroszország nem engedheti meg magának, nyilván nem is céljuk. Ezért muszáj lesz olyan gazdaságpolitikát folytatniuk, ami alkalmazkodást jelent a kialakult helyzethez, a tartósan alacsony olajárhoz, mégpedig úgy, hogy egyensúly jön létre, vagyis nem fogy tovább a devizatartalék. Sőt, a bizalom szempontjából az sem ártana, ha egy kicsit növekedne.

Kényelmes volt

Miért is tűnik ez olyan nehéznek? Az olajár 50 dollár körül van, ami ugyan csak a fele az elmúlt pár évben megszokottnak, de magasabb, mint 2000 és 2004 között volt, amikor Putyin konszolidálta az orosz gazdaságot és megkezdte a devizatartalék felépítését. Ha akkor ez sikerült, most miért nem?

A válasz nyilván abban rejlik, hogy az időközben az égben járó olajár kissé elkényelmesítette az országot. Túlzottan csábító volt az életszínvonal növelés, a költségvetési lazítás, és a rubel reálértékének túlzott megnövelése. És most ezektől kell visszalépni, legalább a 2000-es évek eleji szintre – ez biztos roppant nehéz. A görögök is könnyen felszaladtak 2001-től 2007-ig a német életszínvonalra, persze hitelből, és onnan kellett visszaállniuk a gazdaságuk által indokoltra (ami kb. a magyarhoz áll közel).

Elkerülhetetlen

Mit tehetnek az oroszok ebben a helyzetben? Bármilyen fájdalmas, de gyorsan egyensúlyba kell hozni a költségvetést és a fizetési mérleget. Engedni kell a rubelt leértékelődni, hisz olyan extrémen túlértékelt volt, hogy bőven van tér az esésre. Ez persze inflációt okoz, különösen egy, a fogyasztási javak terén erősen importfüggő országban, de ezt egyszeri sokként el kell viselni. A költségvetés kiadásainak a hirtelen visszaesett bevételekhez való igazítása is óriási megszorításként hat, politikailag ez is roppant fájdalmas minden kormánynak.

A helyzet azonban kényszerű. Ha az olajár tartósan lenn marad, akkor ezek az intézkedések elkerülhetetlenek, hisz egyszerűen nincs alternatíva. Egy ország sem tud tartósan többet fogyasztani, mint amit bevételei lehetővé tesznek, hosszú távon ezt senki nem finanszírozza. Különösen nem egy nagyhatalom esetében.