Joe Biden elnöknek egyetlen célja van a május 20-24 között zajló ázsiai körútjával: konszenzust teremteni Kína megfékezésének szükségességéről.
A múlt heti washingtoni amerikai-ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) találkozó csalódást keltő volt: az Egyesült Államok egyrészt csupán 150 millió dollárt tervez költeni infrastruktúrára, biztonsági és járványellenes intézkedésekre a régióban, másrészt a résztvevők nem rendelkeztek világos közös állásponttal arról, hogyan kezeljék Pekinget.
Az ASEAN nélkül nem megy
Márpedig, ha nincs nagyobb konszenzus az ASEAN-tagok között a regionális gazdaság Kínától eltávolodva történő átalakítására vonatkozóan, a Quad-tagok egyedül nem tudják teljesíteni a Peking megfékezésére vonatkozó kötelezettségvállalásukat.
Bár az USA meggyőzhetné szövetségeseit, például Indiát és az északkelet-ázsiai országokat, hogy erőteljesebben álljanak ki Kína fenyegetésével szemben – hiszen ezeknek az országoknak ugyanaz a stratégiai célja Washingtonnak –, Bidennek fokoznia kell erőfeszítéseit, hogy megnyerje az ASEAN-országokat.
Az ukrajnai háború tovább súlyosbíthatja az USA-Kína megosztottságot, és várhatóan az indo-csendes-óceáni térség válik újra a fő vitaponttá Washington és Peking között.
A Quad csúcstalálkozója
Ma Ausztrália, India és az Egyesült Államok nemzeti vezetői Tokióba érkeznek a negyedik „Quad Vezetők Csúcstalálkozójára”. Kína idegesen figyeli a Quad-találkozók gyakoriságát – mindössze 14 hónap alatt a vezetők már négy alkalommal találkoztak.
A múlt hónapban Wang Wenbin, a kínai külügyminisztérium szóvivője „az elavult hidegháborúval és a nulla összegű mentalitással átitatott, katonai konfrontációt bűzlő csoportnak nevezte a Quadot”, amely „ellentétes az idők trendjével, és elutasításra van ítélve.”
Ausztrália választott
Ebben a kontinensnyi országban szombaton általános választásokat tartottak, amely eredményeképpen Scott Morrison, a liberális, evangéliumi keresztény miniszterelnök lemondott hivataláról. Az utódja, a Munkáspárt vezetője, Anthony Albanese ma teszi le a miniszterelnöki esküt és holnap már repül is a japán fővárosba.
A szankciók kérdése
A csúcstalálkozót beárnyékolja, hogy a Quad vezetői nincsenek egyetértésben az Oroszország elleni szankciókról. Itt érdemes emlékeztetni arra, hogy Új-Delhi gyakori diplomáciai eszmecserét folytat Moszkvával és Pekinggel, mivel tagja olyan multilaterális szervezeteknek (Sanghaji Együttműködési Szervezet és a BRICS), amelyeket Kína és Oroszország vezet, és ahol sem az Egyesült Államok, sem szövetségesei nem vesznek részt.
A Foreign Affairs nemrég megjelent cikke sürgeti, hogy a Quad-vezetőknek „alkalmazkodniuk kell az olyan gyorsan változó válságokhoz, mint a regionális katonai konfliktusok és természeti katasztrófák, és kezelniük kell az elvárásokat… [és] többet kell tenniük alapvető biztonsági céljaik elérése érdekében”.
Japán az AUKUS-ban?
A múlt év szeptemberi bejelentése óta folyamatosak a spekulációk, hogy Japán csatlakozik az AUKUS-hoz. Valóban, Tokió számos pozitív kijelentést tett a háromoldalú nukleáris technológia-megosztási partnerségről.
Japánnak már kétoldalú biztonsági kapcsolatai vannak mindhárom AUKUS-taggal. A hónap elején Japán és az Egyesült Királyság bejelentette, hogy kölcsönös hozzáférési megállapodás megkötésén dolgoznak, míg Japán és Ausztrália kölcsönös hozzáférési megállapodást írt alá januárban – amely történelmi jelentőségű, mint az első külföldi haderőbázis-egyezmény, amelyet Japán az Egyesült Államokkal kötött 1951-es szövetsége óta írt alá.
Ha Japán csatlakozna az AUKUS-hoz, az egyben elhárítaná Kína (és mások) „angolszféra” partnerséggel kapcsolatos kritikáját is. Valamilyen módon megnyugtathatja a délkelet-ázsiai nemzeteket és a régió más országait, amelyek még mindig hajlamosak óvatosan tekinteni az AUKUS-ra.
Japán jól megérdemelt hírnevet szerzett arról, hogy pozitív és konstruktív partner a régióban, és Kínával fennálló kapcsolataiban elkötelezett, kiegyensúlyozó és elrettentő múlttal rendelkezik. Az AUKUS-csatlakozás a nukleáris fegyverek elterjedésével kapcsolatos folyamatos kínai félretájékoztatás ellen érdemben is tudna segíteni.
Az orosz elnök fogadta az iráni külügyminisztert.
