Az USA, Nagy-Britannia és Ausztrália új biztonsági megállapodást (AUKUS) kötött szeptember 16-án, ami alapján a nemzetbiztonsági és titkosszolgálatok együttműködésén túl a legújabb védelmi technológiákat is egymás rendelkezésére bocsátják – különös tekintettel a nukleáris meghajtású tengeralattjárókra. Ennek örvén tört ki a botrány: a franciák elbukták az ausztrál tengeralattjáró-beszerzést, ami az elmúlt órákban transzatlanti válsággá mutálódott. Brüsszel már megkérdőjelezi az Egyesült Államokkal korábban tervbe vett kétoldalú Kereskedelmi és Technológiai Tanács felállításának szükségességét.
A francia külügyminiszter pedig a tegnapra tervezett amerikai-francia-brit-német külügyminiszteri találkozót mondta le az ENSZ közgyűlésének mellékszínpadán. Pozitív fejlemény viszont, hog a Joe Biden-Emmanuel Macron telefonbeszélgetés eredményeként a francia nagykövet visszatér Washingtonba.
A ki nem tárgyalt, lappangó veszély
Az AUKUS biztonsági megállapodásnak van egy olyan aspektusa, amelyre eddig kevés figyelem összpontosult.
Mégpedig az, hogy a szerződés milyen hatással van a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos, úgynevezett atomsorompó-szerződésre (Non-Proliferation Treaty, NPT).
Boris Johnson brit miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az AUKUS szerződés teljes mértékben megfelel majd az NPT előírásainak. De az új biztonságpolitikai megállapodás következményei messze túlhaladhatják az eredeti szándékokat és várakozásokat, befolyásolva a már amúgy is megrendült NPT rendszert.
Kína különútja
Nem véletlen, hogy a kínai pártlap szerkesztőségi állásfoglalása egy hete leszögezte: nem hihető, amikor Washington azt állítja, hogy az ausztrál nukleáris meghajtású tengeralattjárók (SSNs-ek) nem lesznek fölszerelve nukleáris rakétákkal. A kezdet kezdetétől ugyanis az SSNs-ek stratégiai csapásmérésre lettek kifejlesztve.
Ausztrália készüljön a legrosszabbra, ha megpróbál belekeveredni a tajvani vagy a dél-kínai-tengeri konfliktusba - jött az üzenet Pekingből - mert a kínai rakéták ausztrál katonai célokat fognak megsemmisíteni.
Ez a nyelvezet Kína esetében minden bizonnyal azt az üzenetet hordozza, hogy nagyobb sebességre kapcsolja az egyébként már javában futó atomfegyverzet bővítési és korszerűsítési programját, beleértve a hordozóeszközöket is. Ahogyan Thomas Bussiere tábornok, az amerikai stratégia erők (U.S. Strategic Command) helyettes parancsnoka három hete kifejtette, Kína a belátható időben az USA első számú nukleáris ellenfele lehet, kiszorítva Oroszországot.
Kína nem hajlandó részt venni semmifajta nukleáris leszerelési tárgyaláson, mivel szerinte Washingtonnak és Moszkvának nyomasztó a túlsúlya, így érdemben nincs miről beszélni.
Peking intenzív atomfegyver-programjának célja az az amerikai katonai képességek aláásása az Indo-csendes-óceáni térségben, Washington regionális szövetségesi rendszerének fellazítása és Kína nagyhatalmi státuszának kivetítése.
Észak-Korea hasonló hangnemben figyelmeztetett, hogy az AUKUS szerződés „nukleáris fegyverkezési versenyhez” vezethet.
Forrongó övezetekbe kerül a technológia
Valóban, az AUKUS egyezmény precedenst teremt az atomeszközök lopakodó poliferációja számára. Az AUKUS után igen kevés érv marad a „Nyugat” kezében akár az iráni, akár az észak-koreai, esetleg japán, dél-koreai, szaúdi vagy török atomprogramokkal való nemzetközi vita során.
Márpedig Moszkva és Peking egyre versenyképesebb áron kínálja nukleáris technológiáit. Olyan, forrongó geopolitikai övezetekben található országok tárgyalnak már ezen technológiák átvételéről, mint az Egyesült Arab Emirátusok, Szaúd-Arábia, Törökország és Egyiptom. Biztonsági környezetük rohamos romlásával párhuzamosan olyan országok fejlesztenek, illetve szereznek be „kettős használatú” ballisztikus és cirkálórakétákat, mint Dél-Korea, Tajvan, Japán, Szaúd-Arábia és Törökország.
Valójában Peking a célpont
A Pentagon tavaly februárban korlátozott nukleáris háborút szimulált Oroszországgal, egyben első alkalommal kis hatóerejű („low-yield”) nukleáris robbanófejet telepített egyes tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétáira (SLBM). Ez utóbbi az amerikai értelmezés szerint elmossa a különbséget a konvencionális és a nukleáris fegyverek között.
Moszkva azonban nem így látja, és Maria Zaharova külügyi szóvivő leszögezte, hogy bármilyen specifikációjú SLBM-es támadásra orosz nukleáris válaszcsapás érkezik. Moszkvai szakértők szerint azonban Washington szimulációi valójában Pekingnek szóló üzenet és fenyegetés.
Dimitrij Trenin szerint Washington és Peking a katonai konfrontáció felé sodródik. A Carnegie Moscow Center igazgatója úgy vélekedik: a két ország csak egy 1962-es kubai rakétaválsághoz hasonló krízis után fogja felismerni a biztonsági mechanizmusok létrehozásának szükségességét.
Természetesen – teszi hozzá Trenin –, ez az állítás feltételezi, hogy az egymásnak feszülés nem csap át hirtelen tényleges összecsapássá.
Azt is lehet tudni, mennyi kamatot fizet. 
