Biden ma történelmi tárgyalásokat kezd Európában – háború vagy béke?

Joe Biden ma – pontosan az orosz támadás után egy hónappal - érkezik Brüsszelbe, hogy részt vegyen az Európai Tanács ülésén, amelyen ez alkalommal Boris Johnson brit miniszterelnök is részt vesz. A találkozón várhatóan megtárgyalják az orosz olajembargó kérdését. Franciaország szerint semmi nem tabu, ugyanakkor Németország és néhány kelet-európai állam nem sietne a lépéssel. Diplomaták szerint egy orosz vegyifegyver-bevetés vagy Kijev szétbombázása hozhatná el ezt a drasztikus lépést.

Csütörtökön Biden jelen lesz a NATO csúcstalálkozón, amely az orosz invázió utáni euroatlanti elrettentési és védelmi erőfeszítésekre fog koncentrálni. Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter már a múlt héten találkozott a NATO központjában a szövetségesek védelmi minisztereivel, megvitatva előzetesen az amerikai csapatok megerősítésének terveit az ukrán határon. Holott az amerikai katonák száma kontinensünkön már így is meghaladja a 100 ezret, és ez 2005 óta a legmagasabb szint. A Pentagon a háború kitörése óta több, mint 15 ezer katonát vezényelt Európába. 

Pénteken pedig az amerikai elnök Varsóba látogat, ahol kétoldalú megbeszélése lesz Andrzej Duda elnökkel. Washington ellenzi azt a lengyel javaslatot, miszerint a NATO küldjön fegyveres békefenntartókat Ukrajnába. A két elnök megvitatja a kialakult humanitárius válságot is, hiszen Lengyelország eddig több, mint kétmillió ukrán menekültet fogadott be.Tegnap Varsó javasolta, hogy Oroszországot távolítsák el a G20-ak kötelékéből és az USA pozitívan fogadta a kezdeményezést.

Európa biztonságpolitikai forradalma

Az orosz agresszió az elmúlt egy hónapban elképesztő változásokat hozott kontinensünkön. Finnország és Svédország jelezte, hogy fontolóra vették országaik NATO-csatlakozását. Berlin feladta több évtizedes keleti politikáját, példátlan intézkedésekkel növelve katonai kiadását és fegyvereket küldve Kijevnek. No, és nem utolsósorban Belarusz módosította alkotmányát, amely így már lehetővé teszi atomfegyverek állomásoztatását.

A második világháború óta nem voltak ilyen magasak a tétek kontinensünk biztonságát tekintve. A határozott fellépés ellenére a NATO-nak mindenképpen el kell kerülnie, hogy sarokba szorítsa Moszkvát és az egy nukleáris támadásban lássa az egyetlen kiutat. Putyin az ukrán invázió előestéjén azzal fenyegetőzött, hogy aki beavatkozik a konfliktusba, illetve az orosz belügyekbe, az „olyan következményekkel számolhat, amelyet még nem látott történelme során”. A Kreml tehát a nukleáris arzenáljával sakkban tartja a világot és senki nem akarja kipróbálni, hogy Putyin vajon blöfföl-e.

Ettől eltekintve az orosz-ukrán háború olyan szintű stratégiai konvergenciát váltott ki a nyugati hatalmak részéről, amely újra szabja a globális geopolitikát. A NATO és az EU új életre kelt és az európai hatalmak soha nem látott eltökéltséggel erősítik biztonsági struktúráikat. Egyben a nyugati hatalmak várhatóan jóval kisebb toleranciával figyelik az elkövetkező időszakban a magyar kormány „pávatáncát” a geopolitikai blokkok között.

Putyin agressziója elérte azt, amit az amerikai diplomáciai évtizedek munkájával sem: Berlin végre felismerte, hogy Németországnak kell saját – és Európa - biztonságára törekednie. Ez a geopolitikai válság emlékeztette a tagállamokat a kölcsönös védelem szükségességére és tovább erősítette az EU kohézióját. Boris Johnson mai részvétele az Európai Csúcson világosan mutatja, hogy az Egyesült Királyságban még a Brexit hívei is újra gondolják London geopolitikai pozícióját. 

Egy józan végjáték felé

Washington nem hajlandó tárgyalni Moszkvával a háborúról, de nem tartja vissza Kijevet a kétoldalú tárgyalásoktól, mint ahogyan az izraeli miniszterelnököt sem a közvetítési kísérletektől. Azt mindenesetre nehéz elképzelni, hogy ezek a kétoldalú tárgyalások megnyugtató eredményhez vezetnek. Putyin eltökélt, hogy megváltoztatja az európai erőviszonyokat, visszaállítja Oroszország nagyhatalmi státuszát és Ukrajnát visszatereli orosz fennhatóság alá. 

Legalábbis ez volt az eredeti terve, de aztán jöttek az óriási pofonok az ukrán fronton. Moszkvának már kisebb igényei vannak a harcok befejezésére: köztük egy új ukrán alkotmány, amely kimondja az ország örökös semlegességét, az ukrán haderő létszámának lecsökkentése, a Krím és a Donbasz elismerése orosz területként – mint ahogyan a blokád alá vont és terror-bombázásokkal már félig lerombolt Mariupolra is igényt tartanak.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)