A Közel-Kelet egyik legnagyobb politikai és társadalmi drámája kétségkívül a 35 éves Mohamed bin Szalmán (MbS) szaúdi koronaherceg hat éve elindított jemeni háborúja, amely katasztrofális kihatással járt a szaúdi költségvetésre és mindenekelőtt a jemeni átlagemberre. A háborúban már több mint 230 ezer személy vesztette életét, a lakosság nagyobbik része – több, mint 20 millióan – alultápláltak, és rendszeresek a halálos járványok.
A hadjárat aláásta Rijád hagyományos szövetségi rendszerét, Pakisztán ugyanis nem volt hajlandó csapatokat küldeni a huszi lázadók leverésére. Jemen a jelen állás szerint tartósan bukott állammá (failed state) alakult az Arab-félszigeten.
Biden szándéka
Biden elnök múlt heti, első külpolitikai beszédében jelentette be, hogy Washington ezentúl nem támogatja a Rijád által vezetett koalíció jemeni katonai műveleteit. Eddig ehhez tartoztak Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok jemeni hadjáratához végzett amerikai fegyvereladások, több száz amerikai katonai tanácsadó tevékenysége, valamint hírszerzési és logisztikai információk.
A Biden-adminisztráció a diplomáciai megoldás felé akarja terelni a konfliktust. Ebből a célból a régiót jól ismerő, és ott kiváló kapcsolatokkal rendelkező hivatásos diplomatát, Tim Lenderkinget nevezné ki különleges megbízotti feladattal – aki az első ilyen közvetítő a háború során.
Biden aláhúzta, hogy a jemeni háború egy humanitárius és stratégiai katasztrófa. Washingtonban ezzel első alkalommal győzedelmeskedett az a nézet, miszerint az amerikai részvétel a jemeni proxi háborúban semmifajta haszonnal nem jár az amerikai érdekekre nézve. Sőt!
Biden nemcsak Trump politikájával szakított látványosan – aki közel-keleti politikáját Szaúd-Arábiára és Izraelre építette – , hanem azzal is, amelyet még alelnökként képviselt és alakított Obama elnökségei alatt. Trump olyannyira Rijád mellett állt, hogy elnöki vétóval akadályozta meg a kongresszus tervét a szaúdi fegyverszállítások korlátozásáról. Rijád számára Biden a múlt heti bejelentése során csak azt a szépségtapaszt tartotta meg, hogy a szaúdi királyság területe elleni esetleges huszi támadásnál továbbra is számíthatnak az amerikai katonai segítségre.
De mit szól Irán?
Biden a beszéde során hallgatott az iráni nukleáris alkuhoz való visszatérésről. Ez a hallgatás egy olyan politikustól, aki több évtizedet töltött a diplomáciában, több mint feltűnő. Márpedig a perzsa állam a huszik legfontosabb támogatója, és Teherán jóindulatához is szükség van a konfliktus diplomáciai rendezéséhez. Egyáltalán nem tekinthető biztosnak, hogy az iráni keményvonalasok hajlanak a békére Jemenben, hiszen a huszi támadásokkal sakkban tartják a szaúdi királyságot.
A Newsweek alig három hete jelentette exkluzív értesülését, hogy Irán a huszik ellenőrizte jemeni El-Dzsauf kormányzóság területén 2 200 kilométeres hatótávolságú drónokat telepít, amelyekkel könnyűszerrel célba veheti a Perzsa-öbölben és a Közel-Kelet más részein tartózkodó amerikai katonai, szaúd-arábiai és izraeli célpontokat. Az amerikai magazin szerint a 2020. december 25-én készült műholdas felvételek bizonyítják, hogy a Sáhed 136-os, iráni gyártmányú drónokat egyértelműen az Iráni Forradalmi Gárda telepítette Jemen Szaúd-Arábiával határos kormányzóságába. Közben az Iráni Fegyveres Erők vezérkari főnöke bejelentette, hogy Teherán kénytelen lesz járőröző hadihajókat irányítani a Vörös-tengeren közlekedő iráni kereskedelmi hajók útvonalának biztosítására.
Nagy kérdés az is, hogy a huszik keményvonalas csoportjai beleegyeznek-e a békébe. Eddig ugyanis a huszik rendszeresen arra használták ki a fegyverszüneteket, hogy megerősítsék és újrarendezzék magukat az újabb támadás előtt.
Forrósodik a talaj a koronaherceg alatt
A helyzet rendkívül beszélyes a szaúdi koronahercegre (MbS) nézve is, hiszen személye teljesen összefonódott a háborúval. Ahogyan Krajcsír Lukács régiós szakértő kifejtette a közösségi médiában: „itt most nem arról van szó, hogy egy ország vonja meg a támogatását, hanem gyakorlatilag az egész Nyugat Rijád ellen fordult ebben az ügyben – utóbbi hetekben az olaszok, britek, kanadaiak meg talán a németek is leállították a fegyverszállítmányokat vagy szólaltak fel a háború ellen.
MbS esetében nem az a baj elsődlegesen, hogy fiatal, nem az jelenti a veszélyforrást a monarchia intézményére nézve. Hanem, hogy eleve már az örökösi kinevezése is sok problémát hozott, írott és íratlan szabályok tucatjait szegve meg, ezáltal egy nagyon erős belső ellenzéket teremtve magának – még a hírhedt Fejszál sem indult ilyen ellenszélben.
Eddig MbS féken tudta tartani, és likvidálta a legfontosabb ellenzőit, de ez mit sem ér, ha nem tud eredményt felmutatni, ha legfontosabb külső szövetségeseit veszíti el. És ebből fakad, hogy igazából a többi "pillér" sem tud rá hatással lenni, legyen az a vahábbita papság, a szaúdi család más ágai, a hadsereg, az állami szektor (főleg a diplomácia), vagy a gazdaság (olajipari vezetők).
Bóka János számolt be róla. 
