Immár 18. alkalommal került sor lapcsoportunk Klasszis Klub-rendezvényére, amelyen 2021 februárjától beszélgetünk a hazai közélet egy-egy neves személyiségével. Ezúttal Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, egyetemi tanár, közgazdász és – ahogy ő fogalmazott – közéleti személyiség volt a vendégünk, akit nemcsak mi kérdeztünk, hanem a szép számú nézőközönség is.
Mi mással kezdődhetett volna az eszmecsere, mint a napjainkban mindenkit talán a legjobban foglalkoztatott témával, az inflációval. Amelyről éppen a beszélgetés előtt néhány órával derült ki, hogy annak éves mértéke augusztusban 15,6 százalékot ért el. Bokros Lajost ez nem lepte meg, ő korábban is 15-20 százalékra számított, amiből következik, hogy szerinte a fogyasztóiár-index még tovább fog emelkedni, mondván, „a kormány csapdahelyzetben van”.
Kialakult egy stagflációs helyzet, ami azt jelenti, a kormány rövid távon csak aközött választhat, hogy recesszióba nyomja bele az országot még nagyobb kamatemeléssel vagy a recessziótól való félelmében nem megy utána a kamatokkal az inflációnak, ami azt jelenti, hogy még nagyobb lesz az infláció – mutatott rá a szakember. Hozzátéve: most úgy látja, az inflációt elengedik.
Ráadásul az augusztusi 15,6 százalékban még nincs benne az elfojtott infláció, ami a rezsicsökkentésből és az ársapkákból adódik.
Az inflációnak kétségtelenül vannak külső okai, mindenekelőtt a háborús helyzet, de Bokros Lajos szerint azért hozzájárulnak ahhoz a gazdaságpolitikai hibák és amiről eddig még nem esett szó: a bankok is.
A Magyar Nemzeti Bank azzal járult hozzá az infláció felpörgetéséhez, hogy túl sokáig túl nagy mértékben növekedett a pénzmennyiség és túl alacsonyan tartotta az irányadó kamatait. „Már három éve tudni lehetett, hogy inflációs feszültségek gerjednek az országban, következésképpen már akkor szigorodó monetáris politikát kellett volna folytatni, most pedig kifejezetten restriktív lépésekre lenne szükség, ha a kormánynak valóban az lenne az érdeke és a célja, hogy megállítsa az inflációt” – mutatott rá az egyetemi tanár.
Aki szerint ugyanakkor a kialakult helyzetért a költségvetési politika is ugyanolyan mértékben felelős.
Mint mondta, az, hogy Magyarországon közel tíz százalékos GDP-arányos államháztartási hiány lenne, ha nem jutnánk hozzá az EU-s pénzekhez (6 ezer milliárd forintról van szó, ez a GDP 8-9 százaléka), szemben a kormány által várt 5 százalékos deficittel, a nyakló nélküli, eszetlen, felelőtlen túlköltekezés eredménye.
Az, hogy a kormány azt a pénzt, amely még nem érkezett meg az Európai Uniótól, már előre elköltötte (lásd minimálbér emelése, 13. havi nyugdíj stb.), jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a belföldi kereslet rendkívüli mértékben felpörgő túlkeresletté vált.
Nem mondom, hogy pénzügyi csőd lenne, ha nem kapnánk meg az uniós pénzeket, de a kormánynak rendkívüli intézkedéseket kellene tennie, hogy a következő időszak pénzügyi terveit megalapozza – jelentette ki Bokros Lajos.
Márpedig azok a javaslatok, amelyeket Varga Judit igazságügyi miniszter tett Brüsszelben, valójában látszatmegoldások, utalt a szakember a Korrupcióellenes Munkacsoport december 1-jei felállítására.
De a jövedelempolitika is ludas, amely nem pusztán az állam, hanem a vállalatok oldaláról is emeli a béreket, olyan körülmények között, amikor az nem tükrözi a termelékenység és hatékonyság ezzel párhuzamos és arányos növekedését. Vagyis egy klasszikus bér-árspirál kialakulásával is szembenézünk, ami ugyancsak az inflációt tovább gerjesztő tényező.
A bankrendszer pedig azzal járul hozzá az infláció további növekedéséhez, hogy olyan túlhitelezésbe hajszolta bele a gazdaságot, amit most már láthatóan nem igazol vissza a piac
„Vagyis, amikor recesszióról beszélek, akkor vállalati csődök tömegét jelzem előre” – jelentette ki Bokros Lajos.
Szerinte, ha a régiós versenytársakhoz viszonyítjuk magunkat, akkor sokkal hitelesebb képet kapunk arról, hogy mi is folyik a magyar gazdaságban, mivel az ő gazdaságpolitikájuk úgymond görbe tükröt tart a magyar valóság elé. Elég csak arra utalni, hogy például hiába alacsonyabb a román alapkamat a magyarénál, a lej erősödött a forinthoz képest. Ennek oka, hogy az MNB által folytatott monetáris politika hiteltelen, szemben a románnal. Ha egy jegybank nem az ár- és a hazai pénznem stabilitását tartja valójában a legfontosabb céljának, akkor lassan ez a fajta benyomás elterjed a piacon és emiatt már akkor sem hisznek a jegybanknak, ha jót akar tenni.
„A jegybanknak eddig nem volt árfolyamcélja. Most úgy tűnik, kezd lenni, mert az MNB nagyon fél attól, hogy ha nem tudja megtartani az euróárfolyamot a 400-410 forintos sávban, akkor olyan mértékben elszabadul az infláció, hogy azt már csak horribilis kamatemeléssel lehet megfogni” – vélte a Horn-kormány 1995-96 közötti pénzügyminisztere.
Aki büszke arra, hogy a nevét a Bokros-csomaggal azonosították. Ezt azzal indokolta, hogy a stabilizáció nemcsak megmentette a magyar államot a csődtől, hanem a kiigazítások összessége azt eredményezte, hogy elindult a magyar gazdaság növekedése egy pénzügyileg fenntartható fejlődés útján, anélkül, hogy akár egyetlen évre is recesszió lett volna Magyarországon.
„Mi azt mondtuk, hogy ezt fogjuk csinálni és ennek ez lesz a következménye. És azt csináltuk, és az lett a következménye. Nem volt semmi mellébeszélés, semmi fakenews, semmiféle hazudozás, semmiféle demagógia és a társadalom, a gazdaság szereplői, a befektetők elhitték, hogy a kormány valóban ezt fogja csinálni és ez lesz az eredménye. És akkor nem a forint meg a kormány ellen spekuláltak, hanem olyan gazdasági érdekek, ösztönző erők jöttek mozgásba, amelyek végül is segítették a stabilizáció sikerét, gondoljunk a csúszó leértékelésre vagy a vámpótlékra, illetve bármilyen olyan intézkedésre, amelynek egyébként a befejezésének az időpontja is meg lett adva. Ez óriási lendületet adott a gazdaságnak, mivel egy vállalatnak, egy befektetőnek a legfontosabb a kiszámíthatóság” – érzékeltette a Bokros-csomag és az Orbán-kormány intézkedései közötti különbséget az egyetemi tanár, közgazdász lapcsoportunk Klasszis Klubjában.
Nincs kétség, ez a forint éve. 
