Az utóbbi évek alatt az izraeli-palesztin kérdéskörben felépített amerikai külpolitikai keretrendszer látványosan csődöt mondott október 7-én a Hamász támadásával. Washingtonban megindult a tányérdobálás és Donald Trump volt elnök a napokban élesen kritizálta Benjámin Netanjahut, mondván, hogy az izraeli miniszterelnököt felkészületlenül érte a Hamász támadása, egyben "nagyon okosnak" nevezte a Hezbollah libanoni militáns csoportot.
Márpedig a megdöbbentő és szörnyű erőszakot, amely a jelenlegi közel-keleti ellenségeskedéseket elindította, előre megjósolták Washingtonban. Konkrétan, a Trump vezette amerikai belbiztonsági minisztérium 2020 októberében arra figyelmeztetett, hogy az Ábrahám-megállapodások miatt a terrorista erőszak hamarosan fellángol.
Hogyan jutottunk ide?
Az izraeli-palesztin konfliktus békés megoldása, azaz a palesztin nép számára egy független állam megteremtése és a palesztin területek izraeli megszállásának megszüntetése évtizedeken át központi szerepet játszott az Izrael és arab szomszédjai közötti béke megteremtésének feladatában.
Az egymást követő izraeli kormányok viszont folyamatosan csorbították a konfliktus kétállami megoldásának lehetőségét.
Idővel az arab államok prioritásai is eltolódtak a palesztinoktól. Nagyrészt tekintélyelvű vezetésüket egyre inkább olyan ügyek kezdték foglalkoztatni, mint a politikai ellenőrzés fenntartása az Arab Tavasz tüntetéseinek nyomán - amihez egy olyan fejlett katonai hatalom, mint Izrael támogatása hasznosnak bizonyulhat -, valamint az egyre magabiztosabb Irán, amelyet az akkor frissen kinevezett szaúdi koronaherceg, Mohammed bin Szalmán "sokkal sürgősebb és fontosabb" kérdésnek nevezett.
Ez az elmozdulás egybeesett a Trump-kormányzat teljesen egyoldalúan Izrael-barát álláspontjával és saját céljával, hogy Iránt elszigetelje a régióban. Az ennek eredményeként létrejött Ábrahám-megállapodásokat - legalábbis az amerikai neokonzervatívok csoportjaiban -, "zseniálisnak" tartották. Ahelyett, hogy megoldást találtak volna a palesztin államiság megoldhatatlannak tűnő kérdésére, inkább egyszerűen háttérbe szorították azt.
Trump átnyúl a palesztinok feje fölött
Az aláírók felvették a diplomáciai kapcsolatokat és elmélyítették a biztonsági és gazdasági együttműködést Izraellel, miközben Trump jutalmakkal halmozta el őket, például fegyverüzletet kötött az Egyesült Arab Emírségekkel és Marokkó számára elismerte Nyugat-Szahara annektálását. Ezzel gyakorlatilag kiszorította a szaúdi kormány Arab Békekezdeményezését, amely 2002-es bevezetése óta az arab világ konfliktusmegoldási programjának alapját képezte, és a palesztinokat helyezte a középpontba.
Az új normalizációs megállapodások alapvető és cinikus feltételezése az volt, hogy a palesztinok helyzetét mind a régió kormányai, mind a szélesebb nemzetközi közösség nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja és elfelejtheti. Mind a Trump-kormányzat, mind pedig bin Szalmán nyomást gyakorolt Mahmúd Abbászra, a Palesztin Hatóság elnökére, hogy járuljon hozzá az Egyezményekhez, hiszen ez a normalizációs lépés majd megállítja Izrael illegális ciszjordániai telepeire vonatkozó annexiós terveit.
A valóságban a megállapodások szövege alig tesz említést a palesztinokról, néhány homályos biztosítékon kívül, miszerint továbbra is törekedni fognak az izraeli-palesztin konfliktus tárgyalásos megoldására. Ez enyhén szólva messze elmaradt attól, amit mind a palesztinok, mind az amerikai kongresszusban lévő támogatóik követeltek.
2021 áprilisában erőszak tört ki az al-Aksza mecsetnél, amikor az izraeli erők lerohanták az iszlám egyik legszentebb helyét, és az Egyesült Arab Emírségek válasza feltűnően visszafogott volt. Azt, hogy a normalizációs folyamat annak ellenére folytatódott, amit korábban mind a palesztinok, mind maga az iszlám elleni elfogadhatatlan provokációnak tekintettek volna, a megállapodás támogatói ünnepelték, mint annak bizonyítékát, hogy a palesztinokat nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni.
A palesztin kérdést azonban nem lehetett egyszerűen félretenni. Izrael arab szomszédjai lakosságának túlnyomó többsége ellenezte a megállapodásokat, akárcsak egyes vezetők, például Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter, aki szerint az aláírók "elvesztették erkölcsi iránytűjüket", és Abdullah jordániai király, aki kijelentette, hogy "a regionális biztonság és fejlődés semmilyen architektúrája nem állhat meg e konfliktus parázsló hamuja felett".
A közvélemény-kutatások szerint maguk a palesztinok is így tettek, mind a Palesztin Hatóság, mind a Hamász "árulásnak", "alattomos döfésnek" és "súlyos károkozásnak" nevezte a döntést. A Hamász is "integrált tervet követelt a normalizáció lezajlásához". A megállapodás ellen tüntetések törtek ki Marokkóban, az egyik aláíró országban.
Eközben az izraeli politika nem változott az ígéreteknek megfelelően, sőt, valójában csak megkeményedett. 2020 óta - amikor a megállapodásokat aláírták -, az illegális telepek folyamatosan bővültek a telepesek erőszakos fellépése mellett. A Netanjahu-kormány mostanra rekordszámú telepeslakás-építést támogatott.
Biden folytatta elődje politikáját
A Biden-kormányzat visszafordíthatta volna Trump erőfeszítéseit, és nyomást gyakorolhatott volna Izraelre, hogy állítsa le ezeket a terveket, valamint vessen véget a telepek bővítésének, miközben teljesíti a békefolyamat keretében tett ígéreteit és kötelezettségeit.
Ehelyett az elnök folytatta Trump normalizációs erőfeszítéseit, és meg sem próbálta előmozdítani a békefolyamatot, miközben alig vagy egyáltalán nem bírálta az izraeli kormány jogsértéseit.
Biden valójában kiélezte a kérdést, és egy izraeli-szaúdi normalizációs megállapodást szorgalmazott, amelynek egyetlen engedménye a palesztinoknak az izraeli-palesztin béke „lehetőségének” puszta fenntartása lenne - egy olyan megállapodás, amely további nukleáris proliferációt is maga után vonna a térségben, és biztonsági garanciákat adna Szaúd-Arábiának. Ennek ellenére Biden külügyminiszter továbbra is azt állítja, hogy ez "felhasználható" egy ilyen béke előmozdítására.
Miközben tehát a Hamász állítólag két évig tervezte ezt az akciót, és azt állította, hogy az al-Akszában elkövetett évek óta tartó erőszak motiválta, a támadást nem lehet megérteni a palesztinok kárára történő izraeli-arab normalizáció amerikai nyomása nélkül, valamint azon felháborodás, és kétségbeesés nélkül, amit ez kiváltott.
A Hamász rendkívüli erőszakossága, valamint az izraeli bombázásokra válaszul az arab országokban zajló jelentős palesztinbarát tüntetések alapján egyértelmű, hogy az Ábrahám-megállapodások alapjául szolgáló szinte minden feltételezés katasztrofálisan téves volt, nem utolsósorban az az elképzelés, hogy a palesztinok érdekeinek figyelmen kívül hagyása békésebb Közel-Keletet eredményezne.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
13,4 százalékkal estek az év első hét hónapjában. 
