A szeptember 9-én Új-Delhiben kezdődő kétnapos G-20 csúcstalálkozó ráirányítja a figyelmet Délkelet-Ázsiára. A nagyhatalmi rivalizálás miatt változó globális geopolitikai dinamika komoly kihívás elé állítja a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségét (ASEAN).
Gyorsan átalakuló ASEAN
A közelmúltig többé-kevésbé az ASEAN biztosította a regionális biztonsági architektúrát. Az USA és Quad-partnerei – India, Japán és Ausztrália – azonban úgy döntöttek, hogy kemény feltartóztatási politikát indítanak Kína agresszív lépéseivel szemben a Dél-kínai-tengeren és a tágabb indo-csendes-óceáni térségben. Az ASEAN ezért úgy döntött, hogy közelebb húzódik a Quadhoz.
A tajvani konfliktus veszélye és az ukrajnai válság szorongást kelt az ASEAN-ban. A szervezet számára világossá vált, hogy a hagyományos liberális felfogása a biztonsági kihívások kezelésére kudarcot vallott.
Az ASEAN-országok ezért padlógázt nyomtak a védelmi kiadásaikban. Természetesen nincsenek abban a helyzetben, hogy kihívják Kínát, de drámaian növelik védelmi kiadásaikat, ahogy a tengeri biztonság a középpontba kerül.
A SIPRI 2023-as adatbázisa szerint az ASEAN tíz tagállamának katonai kiadásai a 2000-es 20,3 milliárd dollárról 2021-re 43,2 milliárd dollárra nőttek. 2002 és 2007 között ez még évi 30 milliárd dollár alatt volt.
A kínai agresszió a Dél-kínai-tengeren 2012-től váltott magasabb fokozatba, behatolva öt ASEAN-ország kizárólagos gazdasági övezetébe (EEZ). Indonézia válaszul a 2012-es 6,5 milliárd dollárról a rákövetkező évben 8,3 milliárd dollárra növelte védelmi kiadásait, és azóta állandó szinten tartja.
A fenyegetés következményei
Az ASEAN-tagállamok fenyegetésekkel kapcsolatos felfogása és a velük való szembenézés módja eltérő. Vannak, akik előzékenyebbek a Quad tagjaival, míg mások körültekintőbbek. A különbség a fenyegetés érzékeléséből adódik: Vietnam és a Fülöp-szigetek például a kínai agresszió legnagyobb áldozata a Dél-kínai-tengeren.
Kína szigeteket foglalt el, megkérdőjelezve Vietnam és a Fülöp-szigetek uralmát a nem védett szigetek és zátonyok felett. A Mischief Reef és a Second Thomas Shoal a Fülöp-szigetek esetében, míg a Johnson Reef Vietnam esetében volt tanúja ilyen agressziónak. Ezért a vietnami és a filippínó fegyveres erők, felszerelések és képességek bővítése égető kérdéssé vált.
Azokban a tagállamokban, ahol katonai puccsok történtek – például Thaiföldön és Mianmarban –, a fegyveres erők terjeszkedése gyorsabb és tartósabb volt. Egyes Mianmar és Thaiföld által vásárolt berendezéseket nem lehet könnyen a pekingi fenyegetésekkel összekapcsolni, mivel ezek az országok nem állnak közvetlen konfrontációban Kínával a Dél-kínai-tengeren.
Indonézia esetében 42 darab Rafaele vadászgépet rendeltek Franciaországból. Eközben 12 használt „Mirage 2000-5” típusú vadászgépet is beszereztek Katartól 792 millió dollárért.
Számos ASEAN-országban megváltozott a területvédelem mögött meghúzódó ideológia.
Míg Thaiföldön és Mianmarban a katonai ellenőrzés lendületet ad a védelmi kiadásoknak, addig Indonéziában és a Fülöp-szigeteken a katonai kormányoktól a demokrácia felé való elmozdulás a másik irányba mutat. Ez utóbbiaknál a belső ellenőrzésre és a lázadások elleni küzdelemre szánt nagy hadseregek helyett a hangsúly a tengeri kihívások megértésére, valamint a tengeri és légi eszközök beszerzésére helyeződik át a tengeri biztonsági képességek fejlesztéséhez.
A demokratikus társadalmakban a költségvetési korlátok gyakran akadályozzák az új berendezések beszerzését. Ehhez a végrehajtó hatalomnak egyeztetnie kell a törvényhozással és a pénzügyminisztériummal.
Ez hatással van arra, hogy milyen fegyverrendszereket szereznek be, vagy amelyek elveszett lehetőséggé váltak. A belső koordináció képessége arra késztette a Fülöp-szigeteket, hogy megelőzzék Indonéziát és Vietnámot az indiai szuperszonikus BrahMos rakéták megrendelésében.
Thaiföld tavaly fegyveres „AH-6” típusú felderítő helikoptereket rendelt az Egyesült Államoktól és „Hermes 900” típusú drónokat Izraeltől a tengeri műveletek támogatására. Szingapúr idei védelmi költségvetése 13,4 milliárd amerikai dollár, ami 10 százalékos növekedést mutat 2022-höz képest. Ez magában foglalja további nyolc (STOVL)-képes Lockheed Martin F-35B vadászrepülőgép vásárlását az F16-osok leváltására.
Dél-Korea a nagy nyertes
A Korean Aerospace Industries idén februárban 910 millió dollár értékű szerződést írt alá 18 darab „FA-50” típusú vadászrepülőgépről Malajziával. Az ország a koreai vadászgépeken kívül még három, pilóta nélküli légi rendszert vásárol a Turkish Aerospace Industriestől, és két tengeri járőrrepülőgépet az olasz Leonardo cégtől. Indonéziában az új helikopterek, repülőgépek, haditengerészeti hajók és elektronikus hadviselési rendszerek jelentik a terjeszkedés kulcsfontosságú elemeit.
Az ukrajnai háború miatt Oroszország csak korlátozottan képes részt venni a fegyverellátásban. Csökkent kapacitása arra készteti az ASEAN-t, hogy új berendezéseket vásároljon amerikai, európai és más ázsiai országokból.
De a legnagyobb előnyt Dél-Korea szerezte meg. Versenyképes áron kínál csúcstechnológiát, ráadásul csekély érdeklődést mutat az ASEAN belpolitikája iránt.
Megjött az iráni válasz. 
