Segítenünk kell a kurdoknak, hiszen velünk harcoltak a dzsihádisták ellen, velünk, értünk is haltak meg.
Egy évvel ezelőtt így beszélt az amerikai elnök azokról a kurd katonai erőkről, amelyeket most egyszeriben cserben hagyott. Az észak-szíriai térségben állomásozó amerikai csapatok kivonását követően Erdogan török elnök, aki terroristának tekinti a kurdokat, már megindította a hadműveleteket azok erőinek kiszorítására.
A közel 40 millió kurd szétszórva él Törökországban, Irán, Irak és Szíria egyes övezeteiben. A szíriai kurdok adták az iszlamisták ellen harcoló fegyveres erők többségét, vezetését, miközben harcoltak velük arabok és az ország más etnikai kisebbségeinek tagjai is. A demokratikus katonai erők 2014 óta jelentős amerikai, valamint európai támogatással szorították vissza a dzsihádistákat. Az amerikaiak kiképzőket és légi támogatást nyújtottak, részt vettek a hadműveletekben különleges egységeik is, de a harcokat a kurdok és társaik vívták, halottak és sebesültek ezreit veszítve.
Feléledhet az Iszlám Állam
A győztes hadműveletek után ugyancsak a kurdok őrzik az elfogott iszlamistákat, a korábban azok területén élt emberek tízezreit. Beláthatatlan következmények fenyegetnek, ha a most a kurdok ellen indult török hadműveletek következtében kikerülhet a fogságból kereken 11.000 iszlamista harcos (köztük az Európából érkezettek, akik hazatérhetnek), és feléledhet a gyilkos Iszlám Állam.
Az amerikai elnök döntése egyúttal erősíti Irán, de főként Asszád, a szíriai diktátor-elnök, nemkülönben szövetségese és fő katonai támogatója, Putyin orosz elnök helyzetét és lehetőségeit a térségben. Trump – az Erdogan elnökhöz intézett fenyegetései ellenére – lényegében szabad kezet adott a törököknek a kurdokkal szemben, ami újabb menekült-áradatot jelenthet, Európa felé is.
Donald Trump már a múlt év végén kinyilatkoztatta, hogy „miután megnyerték az iszlamisták elleni háborút”, maradéktalanul kivonja Szíriából az amerikai csapatokat. A katonai vezetés és a törvényhozás tiltakozására azután csak a haderő felét vonták ki, és áthelyeztek parancsnokságokat Irakba, de mindeddig továbbra is támogatták a kurdokat.
A kurdok nem először maradnak magukra
Az Egyesült Államok egyébként nem először hagyja cserben őket. Nixon elnök a 70-es évek elején szövetségese, az Irakkal szembekerült iráni sah kívánságára titokban kurd felkelést szított Irakban. Amikor azonban 1975-ben az iráni és az iraki rendszer kiegyezett, az amerikaiak sorsukra hagyták a kurdokat. Azok közül sokat megöltek, másokat elűztek országukból.
George Bush elnök 1991-ben arra hívta fel az irakiakat, hogy keljenek fel Szaddam Husszein ellen – ám amikor az iraki hadsereg leverte a kurdok és a síiták felkelését, Washington tétlen maradt.
Kampányfogás, terelés
Megfigyelők szerint az amerikai elnök váratlan, minden észszerűséget nélkülöző döntése pusztán választási kampányhúzás.
Az elmozdítására indult eljárásról azzal is megpróbálja elterelni a figyelmet, hogy visszatér egyik korai ígéretéhez: Trump még elnökké választása előtt arról beszélt, hogy az „Amerika az első” jelszó jegyében véget vet majd a „nevetséges, végtelen”, amerikai életeket követelő külföldi háborúknak.
Lehetséges, hogy tájékozatlan választók körében sikere lehet ezzel a bizarr lépéssel, de ezúttal nem csak demokratapárti ellenfelei, hanem saját, vezető párttársai közül is sokan, nyilvánosan is elítélték a szerintük rendkívül veszélyes, az Egyesült Államok érdekeit súlyosan veszélyeztető lépését.
A Mol-csoport azerbajdzsáni földgázkészletek kitermelésére vonatkozó kereskedelmi megállapodásokat kötött vegyesvállalati partnereivel. 
