A Második Világháború óta érvényes biztonsági alapelvek már nem alkalmazhatók Ausztráliára – az országnak ezért alapjaiban át kell strukturálnia a védelmét. Ez az ausztrál kormány által hétfőn közzétett új átfogó katonai stratégiájának alapvető üzenete.
Mi a fő ok?
Az úgynevezett „Védelmi Stratégiai Áttekintés” Kínát említi a hatalmas átalakítás okaként, ugyanis a Második Világháború óta egyetlen ország sem fegyverkezett olyan erősen és ambiciózusan, mint a Népköztársaság. Az ország a Dél-kínai-tengeri követeléseivel a fennálló szabályokon alapuló rendet veszélyezteti, egyben pedig közvetlen stratégiai versenyben áll a szomszédságában található Canberrával.
Ausztrália másik aggálya, hogy 80 év dominancia után az Egyesült Államok többé nem az „egypólusú hatalom az indo-csendes-óceáni térségben”. Márpedig Canberra 1951 óta szorosan kapcsolódik Washingtonhoz a biztonsági ügyekben kötött szövetségen keresztül.
Ausztrália védelme regionális
Ausztrália védelme nem csak az ország invázió elleni védelmét jelenti. Elhelyezkedése és mérete miatt Ausztráliát nyilvánvalóan nagyon nehéz lerohanni. A túléléshez azonban Ausztráliának nyílt tengeri útvonalakra és biztonságos kapcsolatokra van szüksége a világ többi részével.
Ausztrália gyéren lakott északi része különleges szerepet játszik ebben a stratégiában. Légvonalban Darwin városa 3000 kilométerre van a Szingapúr melletti fontos Malacca-szorosig.
Ma még Sydneyben és Perthben található az Ausztrál Királyi Haditengerészet két legfontosabb bázisa, ahol a nagy rombolók, helikopter-hordozók és tengeralattjárók állomásoznak – mindkettő az ország déli részén. A légierő valamivel távolabb található, és az egyik legnagyobb bázisát a Darwintól 300 kilométerre fekvő Tindalban üzemelteti.
A hosszú szakaszokon lakatlan északnak megvan az az előnye, hogy a bázisok és az egységek szétoszthatóak. Ez csökkenti annak kockázatát, hogy egy koncentrált kínai támadás áldozatává váljanak.
Kína lenyűgöző rakétaarzenállal rendelkezik, és büszkélkedhet azzal, hogy képes csapásokat mérni a Guamhoz hasonló amerikai csapatkoncentrációkra. A Guam szigetét uraló amerikai Andersen légitámaszpontnak kulcsszerepe lehet egy esetleges Kína elleni katonai konfliktusban.
Ausztráliának meg kell erősítenie ipari bázisát
A Védelmi Stratégiai Áttekintés az "űr" és a "kiber" védelmet a szárazföldi, légi és tengeri erők védelmével egyenértékűként emeli ki. Nyilvánvaló, hogy Ausztrália földrajzi távolsága itt nem szolgál védelemként. Canberrának megerősített kapacitásra van szükség ahhoz, hogy megakadályozza Kínát Ausztrália IT-infrastruktúrájának esetleges lebénításában.
Annak érdekében, hogy Kínát fizikailag távol tartsa, Ausztrália "távolsági csapásmérő képességet" akar kifejleszteni. Ide tartoznak az atommeghajtású vadásztengeralattjárók, amelyek beszerzéséről korábban az USA-val és Nagy-Britanniával kötött AUKUS-partnerség keretében döntöttek.
A klímaváltozás szempontjai
Az Áttekintés kiemeli, hogy Ausztrália és régiója különösen érzékeny az éghajlatváltozás hatásaira.
Ausztrália lakossága nagyrészt part menti területeken csoportosul, és ez általában az ázsiai régióra és konkrétan a csendes-óceáni térségre is igaz.
A csendes-óceáni szigetországok – mivel alacsonyan fekszenek, és korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek az alkalmazkodási intézkedések végrehajtására – rendkívül érzékenyek a tengerszint emelkedésére. Az ázsiai régióban csak 2010 és 2011 között 40 millió ember kényszerült elhagyni otthonát természeti katasztrófák miatt.
A jelentés azzal érvel, hogy Ausztráliának a közelmúltban a csendes-óceáni térségről tett nyilatkozataiban elismert kötelezettségei a térségbeli szomszédjaival szemben jelentős nyomást fognak gyakorolni az ausztrál védelmi erőkre, hogy kezeljék az éghajlatváltozás következményeit. Azt javasolja, hogy még több segélyt küldjenek a csendes-óceáni térségbe az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség kialakítása érdekében.
Valóban, a klímaváltozás dinamikájának gyorsulásával még sürgetőbbé válik annak megértése, hogy miképpen függ össze Földünk gyorsan változó geofizikája az emberi konfliktusokkal. Az már világosan érzékelhető, hogy a katonaságra szerte a világon egyre nagyobb szerep hárul a sokasodó extrém időjárási jelenségekkel kapcsolatban.
Klímaváltozás és biztonságpolitika
A Pentagon már 2014-ben a klímaváltozást azonnali veszélyforrásnak deklarálta az amerikai nemzetbiztonságra nézve. Azóta az amerikai védelmi minisztérium kötelezően figyelembe veszi a klímaváltozás hatását mind a hadgyakorlatokon, mind a tervezési forgatókönyveknél.
Az amerikai titkosszolgálatok is már behatóan elemzik a klímaváltozás hatását a nemzetbiztonságra, egyben a klímaváltozás és a globális járványok közötti összefüggéseket. A klímaváltozás és az ökológiai rendszer megrendülése a Biden kormányzat számára kiemelt üggyé vált.
Új-Zéland 2018 nyarán hozta nyilvánosságra Stratégiai Védelempolitikai Állásfoglalását. Ebben a klímaváltozást egy olyan veszélyforrásként írják le, amely „a gyenge kormányzású régiókat destabilizálja”, így felerősítve a „hagyományos biztonsági kihívásokat”. A szigetország két évente megrendezett Southern Katipo hadgyakorlatai már szimulálják a katonai behatolást olyan területekre a Dél-csendes-óceáni térségben, ahol polgári engedetlenség lett úrrá.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
