Drámai hasadás keletkezett Európa Kína-politikájában

A Kínával kapcsolatos transzatlanti együttműködés Joe Biden hatalomra lépésével új fejezetbe lépett.  A demokrata elnök június 15-én Brüsszelben találkozott az EU vezetőivel a Trump alatt súlyos bizalomvesztést elszenvedett transzatlanti kapcsolatok megerősítésének szándékával.  A találkozó végeztével a két fél nyilvánosságra hozta az „U.S. - EU Csúcstalálkozó Állásfoglalást” – amely jórészt Kínára koncentrált.  Egyben  elindította a „U.S. - EU Kereskedelmi és Technológiai Tanácsot” a transzatlanti együttműködés erősítésére a digitális, a technológia és a beszállítói láncok területein azzal a céllal, hogy egységes nyugati frontot alkossanak Peking tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatával szemben.

Az új dinamikát támogatja mind az amerikai, mind az európai közvélemény.  A Bertelsmann Alapítvány és a German Marschall Alap „Transzatlanti Trendek 2021” nevű projektje az USA mellett 10 európai ország közvéleményét mérve arra jutott, hogy megalapozottan lehet építkezni az Atlanti-óceán két partján a kínai kihívással kapcsolatban.

Repedések a tengelyen

A nagy hévvel beharangozott új korszak horizontján azonban már megjelentek az első viharfelhők.  Ide tartoznak az USA egyoldalú lépései az augusztusi afganisztáni kivonulás során, ahogyan az AUKUS szerződés puccs-szerű bejelentése is szeptember 15-n, megalázva az EU egyetlen nukleáris hatalmát, Franciaországot.

Merre tovább? (Fotó: Pixabay)

Az egyoldalú amerikai lépések márpedig az EU-t hagyományosan a „stratégiai autonómia” irányába tolják, beleértve a kapcsolatok erősítését Pekinggel.  Nem tekinthető véletlennek, hogy az EU – Kína stratégiai partnerség és a két hatalom közötti űregyüttműködés két évtizeddel ezelőtt született, amikor az iraki beavatkozás miatt megrendültek a transzatlanti kapcsolatok.

Egy újabb transzatlanti hasadást az „EU—Kína Átfogó Befektetési Megállapodás (CAI)” ratifikációja okozná, amely az EU és Kína között nagyban elősegítené a kereskedelmi és befektetési kapcsolatok fejlődését.  A CAI egy évvel ezelőtti megkötése heves kritikát váltott ki Washington részéről – ahol ezt kínai győzelemként fogták fel -, egyben széleskörű vitát indukált az EU-n belül is.  A ratifikációhoz az EU tagállamainak egyhangú támogatása és az Európai Parlament támogatása szükséges.

A német merkantilizmus dominanciája

De akár ratifikálva lesz a CAI, akár nem, Pekingnek brutálisan erős kártyák vannak a kezében.  Kína tavaly mind az EU, mind Németország legnagyobb kereskedelmi partnere volt.  Az idei év első 11 hónapjában ráadásul a Kína-Németország között kétoldalú kereskedelmi forgalom éves alapon 15,9 százalékkal növekedett.

Több német óriási cég számára már Kína a legnagyobb külföldi piac.  A BMW, a Daimler, az Infineon és az Adidas teljes forgalmuk ötödét Kínában bonyolítják, a Volkswagen esetében pedig ez több, mint 40 százalék.

Ráadásul a két ország iparának együttműködése napról napra erősödik.  A vezető német üzleti napilap, a Handelsblatt egy hete jelentette, hogy a BMW új, 3-as sorozatának elektromos meghajtású változatát kizárólag Kínában fogja gyártani.

Ezek után már senki sem lepődhet meg a német sajtó értesülésén, amely szerint Olaf Scholz már októberben – kancellárrá választása előtt - felhívta a színfalak mögött Hszi Csin-ping elnököt és biztosította arról, Berlin folytatni fogja Angela Merkel pragmatikus kurzusát a kétoldalú kapcsolatokban.  Kiemelte a beszélgetés alatt, hogy támogatja a CAI szerződés ratifikációját.

Belpolitikai vihart is okozva mindezekhez hozzátette, hogy a Kína-kritikus koalíciós partnereit, a Zöldeket és a Szabaddemokratákat „sakkban fogja tartani” a miniszterelnöki hivatalon keresztül.  Ezen álláspont szembemegy az új kormány koalíciós szerződésével, amely konfrontatívabb Kína-kurzust ígért a választóknak.

Olasz és litván különutak

Olaszország jelenlegi miniszterelnöke azonban nem konspirál a háttérben Pekinggel.  Mario Draghi februári hivatalba lépése óta már három olasz vállalat esetében vétózta meg a kínai felvásárlási terveket.   Ez bizony komoly kurzusváltás, hiszen Róma 2019-ben csatlakozott az Új Selyemút (BRI) nevű kínai gigaprojekthez.

Eközben a Litvánia és Kína közötti politikai és kereskedelmi válság tovább eszkalálódik.  A pekingi politikai rendőrség az utóbbi hónapokban rendszeresen zaklatta a kínai fővárosba akkreditált litván diplomaták családtagjait, így végül a kis balti ország a múlt héten teljesen lezárta nagykövetségét.

Az EU Bizottság pedig múlt héten jelentette be, hogy bizonyítékokat gyűjt Kína kereskedelmi bojkottjával kapcsolatban Litvániával szemben.  Brüsszel ráadásul döbbenten vette tudomásul, hogy a kínai cégek újabban nem veszik át azokat a német, francia, vagy svéd termékeket, amelyek litván alkatrészeket tartalmaznak.

A dolgok jelenlegi állása szerint a Litvániával kapcsolatos, brutális kínai lépésekkel kapcsolatban az EU gyakorlatilag tehetetlen.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)