Csaknem 200 millió ember szenvedett a világon akut élelmiszerellátási gondoktól 2021 végén. Ez a szám jócskán megugrott, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, a gabona és olajos magvak egyik legfontosabb exportőrét, ezzel megzavarva a világ élelmiszerpiacait és -árait.
De nem Oroszország az egyetlen, amely a kiéheztetéssel revolverezi a kiszolgáltatott embereket. Ugyanis az éhínségnek kitett emberek többsége ma háború sújtotta helyeken él, ahol ez a kínzás egyik tudatos formája.
A történelem során ugyan az éheztetési taktikát kizárták a háborús bűnökkel kapcsolatos büntetőeljárásokból, a nemzetközi joggal, a humanitárius válságokkal és az élelmezésbiztonsággal foglalkozó szakértők azt mondják, ideje lenne igazából foglalkozni a régi-új módszer kriminalitásával.
Nem csak a diktátorok módszere
A kiéheztetés az egyik legrégebbi háborús fegyver – nos, ezeket a történelmi példákat gyűjtötte csokorba a The Conversation. A rómaiak már Karthagó legyőzésére és elpusztítására is használták i.e. 146-ban, és ez a taktika alig változott az idők során: élelmiszerek és vízkészletek elpusztítása, valamint az ellenséges lakosság lehetőségeinek elvágása. Könnyen azt gondolhatnánk, hogy csak a diktátorok használják az élelmiszermegvonást fegyverként, de nem így van.
Igaz, Oroszország az Ukrajna elleni háborújában az úgynevezett "holodomort" alkalmazza, ami igencsak hasonlít arra, amikor Sztálin politikai döntései miatt 1933-ban közel 3-4 millió ukrán lakos halt éhhalált. Adolf Hitler „Hungerplan"-ja (Éhezési terve) során 4,2 millió szovjet állampolgárt éheztetett ki a II. világháborúban. 1977-ben a kambodzsai Pol Pot a társadalmi újratervezés eszközeként használta a tömeges éhezést, amikor országát mezőgazdasági nemzetté akarta változtatni.
Ugyanakkor a liberális államok sem ártatlanok – hívja fel a figyelmet a lap. Az 1863-as Lieber-kódexet Abraham Lincoln amerikai elnök adta ki, amelyben zöld jelzést adott annak, hogy „törvényes az ellenséges hadviselő felek éheztetése, akár fegyveresen, akár fegyvertelenül”. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma 2015-ig nem mondott le erről a jogi álláspontról. Az atlanti hatalmak pedig mindkét világháborúban taktikai fegyverként használták a tömeges éheztetést.
Az Egyesült Államok egyébként odáig ment, hogy 1945-ben „éhezési hadműveletnek” nevezett egy japán terület körülzárását célzó kísérletét. Nagy-Britannia ugyanezt a kifejezést használta tömeges polgári áttelepítési programjára, amellyel a kommunistákat akarták legyőzni Malayában az 1950-es években.
És amikor a II. világháborút követően megszövegezték a Genfi Egyezményeket, mint a háborút szabályozó kulcsszerződéseket, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia sikeresen ellenállt az ilyen módszerek betiltására irányuló erőfeszítéseknek, biztosítva, hogy a civilek éheztetése a háborúban még évtizedekig megengedett maradjon – írja a The Conversation.
Az éheztetés, mint háborús bűn
Az első jelentős lépések az éheztetési taktika törvényen kívül helyezése felé az 1960-as évek végén Nigéria szakadár Biafra régiójában, valamint 1972-ben és 1974-ben történt Bangladesben, a háborús éhínségek során. 1977-ben aztán a nemzetek elfogadták a Genfi Egyezmények két kiegészítését, amelyek mindegyike tartalmazza „a civilek éheztetésének, mint a hadviselés módszerének” tilalmát. Az egyik jegyzőkönyveket 174, a másikat 169 állam ratifikálta.
1998-ban a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumában háborús bűnként kodifikálták az éheztetési módszereket a nemzetközi fegyveres konfliktusokban. Egy 2019-es módosítás pedig ezt a doktrínát a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokra is kiterjesztette. Ezzel együtt az éheztetés jogi definíciójába belevették, hogy az élelmiszer mellett a víz, a menedék és az orvosi ellátás megvonása is beletartozik.
Régi-új kínzás
E jogi fejlemények ellenére az éheztetési bűncselekmények továbbra is nyilvánvalóan léteztek a közelmúltban, sőt, a jelenlegi konfliktusokban is, például Etiópiában, Maliban, Mianmarban, Nigériában, Dél-Szudánban, Szíriában, Jemenben, és most Ukrajnában.
Például megtámadták a humanitárius segélyszolgálat dolgozóit és a helyi gazdákat; ellopták vagy levágták az állatállományokat, és elpusztították a termést és más élelmiszerforrásokat, vagy használhatatlanná tették a termőföldet. A pásztoroknak megtiltották, hogy szabadon mozogjanak az állataikkal, a gazdálkodókat, hogy a földjükön dolgozhassanak, így éhségükben erdei bogyók és füvek után kutattak.
A hatások olyan pusztítóak voltak, hogy 2020-2022 között 99 millióról 166 millióra emelkedett azoknak a száma, akiknek fegyveres konfliktushelyzetben sürgős élelmiszersegélyre volt szükségük.
Ebben benne van Dél-Szudán lakosságának csaknem kétharmada, és csaknem minden negyedik ember teljes körű humanitárius vészhelyzetben él. Jemenben, ahol az egyik oldalon a szaúdi és az emirátusok által vezetett blokád szigetelte el a lakosokat, a másik oldalon pedig a hutik kobozták el az élelmiszereiket és a gyógyszereiket, évekig a világ egyik legsúlyosabb válságát élték át.
Egy 2021-es jelentésében az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez (ENSZ) tartozó Szíriai Független Nemzetközi Bizottság azt írta, hogy „az ostromok során az elkövetők szándékosan éheztették a lakosságot középkori módszerek szerint”.
A legszélsőségesebb eset talán az etiópiai Tigray volt, ahol a kormány több mint másfél évig blokkolta a bankszektort és a kereskedelmet, valamint a humanitárius segítségnyújtást. És ezt a taktikát egy fosztogató, nemi erőszakkal és gyilkosságokkal teli érában alkalmazták, amely tönkretette egy 7 millió lakosú régió gazdaságát.
Most pedig az ukrajnai orosz erők alkalmazzák az éheztetési taktikák egyre bővülő tárházát: ostromolják a bezárt lakosságot, megtámadják az élelmiszerboltokat, mezőgazdasági területeket, magtárakat, megakadályozzák a búzával megrakott hajók távozását az ukrán kikötőkből, és gabonát is megsemmisítenek. Sőt, bár az Egyesült Államok és az EU mentesítette a műtrágyákat a szankciók alól (Oroszország és Fehéroroszország a világ két legnagyobb exportőre), Oroszország úgy döntött, hogy kivonja műtrágyáit a piacról.
Válasz a válságra
A Nemzetközi Büntetőbírósággal összhangban számos ország nemzeti háborús bűnökkel foglalkozó kódexe tiltja a civilek éheztetését, mint hadviselési módszert. Ezért olyan államok indítottak vizsgálatot az Ukrajnában és Szíriában elkövetett feltételezett háborús bűnök ügyében, mint Franciaország, Németország, Norvégia vagy Svédország.
Bár Oroszország és Ukrajna büntető törvénykönyvei nem utalnak egyértelműen az éheztetési taktikákra, olyan rendelkezéseket azért tartalmaznak, amelyek alapján az ilyen bűncselekmények büntetőeljárás alá vonhatók. De önmagában ez nem vet véget a fegyveres konfliktusok általi éheztetésnek. Mindez olyan erőfeszítést igényel – hívja fel a figyelmet a lap –, amely magában foglalja az újjáépítést, a jóvátételt, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült közösségek támogatását és a célzott humanitárius fellépést. A szakértők szerint itt az ideje, hogy az elszámoltathatóságot helyezzék a fókuszba.
Az Európai Unió Tanácsa hagyta jóvá a támogatást. 
