A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) július 1-jei ülésén váratlanul az Egyesült Arab Emirátusok (UAE) megvétózta a többi tagállam által támogatott javaslatot, amely a kőolaj-kitermelés 2021 végéig szóló fokozatos növelését és a mostani kvótarendszer 2022 végéig szóló meghosszabbítását jelentette volna. A UAE és Szaúd-Arábia konfliktusa eddig is közismert volt, most viszont úgy tűnik, eljutottunk arra a pontra, hogy az OPEC kereteinek újragondolására van szükség. A Wall Street Journal értesülései szerint a UAE teljesen kinyitotta a csapokat, hogy egyrészt piaci részesedést nyerjen, másrészt jó árat kapjon az olajáért, amíg van rá a világpiacon kereslet.
Belobban az izzó parázs
Üzleti és geopolitikai konfliktusok régóta feszülnek a két szunnita arab ország, Szaúd-Arábia és a UAE között. Az utóbbi ország és vezetője, Mohamed bin Zájed szeretne távolodni a szaúdi koronaherceg, Mohamed bin Szalmántól az utóbbi ország erőszakos politikája és túlzott arab-öbölbeli befolyása miatt. A UAE nem akar Szaúd-Arábia kistestvére lenni, politikájában is meg szeretné magát különböztetni az extravagáns és erőszakos szomszédos országgal szemben. Ez a törekvés és megkülönböztetés az energiapolitikára is rányomja bélyegét.
A UAE vezetést rosszul érintette a februárban bejelentett szaúdi terv, amely Dubajból tervez elcsábítani cégeket számos üzleti kedvezménnyel, sőt ultimátummal.
Július 3-án Rijád bejelentette, hogy a COVID-19 miatt megtiltja UAE polgárok beutazását az országba. Július 5-én aztán a szaúdi kormány megváltoztatta az Arab-öbölből származó importra vonatkozó szabályozást, amellyel szintén a UAE kereskedelmiközpont-státuszát óhajtják aláásni. Ugyanazon a napon a UAE által szívből gyűlölt Hamász egyik vezetője megjelent egy interjúval a szaúdi Al-Arabija TV csatornán.
Az 1981-ben létrehozott Perzsa-Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) megalapítása óta a UAE – és a Tanács másik 4 kis tagja – aggodalommal figyelte Szaúd-Arábia hegemonisztikus céljait az Arab-félszigeten. Mindazonáltal az Arab Tavasz 2011-es kirobbanása után a UAE és a szaúdiak szorosan együtt tudtak működni olyan regionális kérdésekben, mint Irán és Törökország feltartóztatása, a Muszlim Testvériség periferizálása, a 2013-as egyiptomi puccs támogatása és a Katar elleni blokád fenntartása idén januárig.
Divergáló álláspontok kulcskérdésekben
De az utóbbi hónapokban több ponton is szétvált a két ország álláspontja. Az Izrael és UAE között tavaly megkötött Ábrahám Egyezmények úgy engedett beintegrálódást Tel-Aviv számára az arab világba, hogy semmifajta valódi engedményt nem tett a palesztin kérdésben. Ez aztán látványosan robbant felszínre tavaly decemberben, amikor Turki bin Fajszál szaúdi herceg egy bahreini konferencián tüzes hangú beszédben támadta meg Izraelt és vette védelmébe a kétállami megoldást.
Ahogyan Samuel Ramani, az Oxfordi Egyetem kutatója kifejti, az Izrael-UAE kiegyezés egyik legfőbb geopolitikai célja, hogy formálissá tegye az együttműködést a tengereken általában és a stratégiai fontosságú szállítási útvonalakon különösképpen. Az USA-Izrael-UAE „stratégiai hármasa” különösen két tengeri átjárónál akarja ellensúlyozni az iráni fenyegetést. Egyrészt a Hormuzi-szorosnál – amely bejárat az Arab-öböl felé – , másrészt a Báb el-Mandeb szorosnál, amely a Vörös-tengert köti össze az Indiai-óceánnal.
Arab és francia források szerint Izrael és a UAE már kinézte magának a Báb el-Mandeb szorosban elhelyezkedő és Jemenhez tartozó és az UNESCO által védett Socotra szigetet. A 3650 négyzetkilométeres szigeten értesülések szerint a két ország közös katonai hírszerző állomást készül létesíteni. A UAE emellett katonai bázist épít a szintén Jemenhez tartozó Majun szigeten.
Az utóbbi hetekben a UAE Dél-Jemenben támogatásáról biztosította a szeparatista Déli Átmeneti Tanácsot (STC), amely leolvasztotta a biztosítékokat a szaúdiaknál. Az STC Ádenből és Dél-Jemen egyes régióiból független államot akar létrehozni, míg Rijád továbbra is támogatja az egységes Jemen koncepcióját és Manszúr Hadi elnök gyenge kormányát.
Rijádnak az sem tetszik, hogy a UAE teljes vállszélességgel Moszkva mellé állva tevékenykedik azon, hogy a szír rezsim feje, el-Aszad visszakerüljön az Arab Ligába. A UAE 2018-ban nyitotta újra diplomáciai képviseletét Damaszkuszban, Rijád pedig idén tavasszal titkos delegációt menesztett Szíriába a kapcsolatok normalizálása érdekében.
De a szaúdi rezsim még nem tett érdemi lépést el-Aszad államfői elismerésére – túl erős az ellenállás a szaúdi közvéleményben az Irán által életben tartott szír kormány ellen. A szunnita szaúdiak egy évtizede proxi erőikkel meg akarták dönteni az Iránnal szövetséges és alaviták által dominált szír rezsimet, hogy korlátozzák a siíta Teherán regionális befolyását.
Az alapkőletételről Szijjártó Péter sem hiányozhatott. 
