Dél-Ázsia nagy részét, a világnépesség ötödének otthonát lakhatatlanul forróvá teheti a klímaváltozás 2100-ra egy új tanulmány szerint. Ha a globális felmelegedés a jelenlegi ütemben folytatódik, a következő évtizedekben halálos hőhullámok sújthatják India, Pakisztán és Banglades egyes részeit a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatóinak számítógépes modelljei szerint. Az Indus és a Gangesz völgyének kulcsfontosságú mezőgazdasági területeit különösen drámaian érintené a felmelegedés, így a világ egyik legsűrűbben lakott régiójában csökkenne az élelemtermelés és eluralkodna az éhezés a kutatók szerint. A legsúlyosabb helyzetbe Észak-India, Dél-Pakisztán és Banglades kerülne, másfél milliárd ember lakóhelye.
India szerint Kína agresszor
Pedig Indiában – sőt szerte Ázsiában – már így is meredeken emelkedik a geopolitikai feszültség az apadó vízkészletek miatt. Valóban, az MIT egy tavalyi tanulmánya szerint Ázsia minden más kontinensnél kevesebb egy főre jutó ivóvízzel rendelkezik. Holott a térségben már amúgy is feszült India és Kína kapcsolata és a vízért folytatott versenyfutás csak tovább mérgezi a politikai légkört Ázsia államai között.
India egészen egyszerűen agresszornak tartja Kínát, amely már eddig is a világ legtöbb gátját építette meg, szám szerint több, mint 87 ezret. Míg 1949-ben Kínának még csak 40 kisebb vízelektromos gátja volt, mára már több, mint az Egyesült Államoknak, Kanadának és Brazíliának összesen.
Kína már bevetette ezt a fegyvert
Kína legnagyobb, nemzetközileg is megosztott vízkészlete a Tibeti Fennsíkon helyezkedik el, amelyet Peking az 1950-es években annektált. Mi több, a tavaly elfogadott 13. kínai ötéves terv a Fennsíkon több új gát építését célozza meg.
A kínai hadtörténetben nem ismeretlen a víz fegyverként való használata. A második világháború alatt a Kínai Nemzeti Hadsereg főparancsnoka, Csang Kaj-sek felrobbantott egy gátat a Sárga Folyón, hogy megakadályozza a japán csapatok előrenyomulását. Az áradás nemcsak a japánokat állította meg, hanem egyben mintegy 800 ezer kínai civil fulladásos halálával és 4 millió kínai otthonának elvesztésével is járt.
|
| Káncz Csaba |
Kína kiszáradó szomszédai
Peking nemrégen elvágta a folyását az óriási Brahmaputra folyam (amely Banglades és Észak India egyik fő vízforrása) egy mellékfolyójának, hogy Tibetben felépítsen gáttal egy nagy vízierőművet. Kína hét nagy gátat épített a Dél-Kelet Ázsia vízi ütőerére, a Mekong folyam felső folyására is - már érezhető negatív hatással a torkolathoz közelebb eső országokra – és további 21 építését tervezi!
Hasonlóképpen, Kína egyre több vizet vesz ki abból az Illy folyóból, amely a gyorsan elsivatagosodó Közép-Ázsiába szállít vizet és amelynek államai már így is farkasszemet néznek egymással az eltűnő vízkészletek miatt. Kazahsztán Balkas nevű tavának vízfelülete napjainkban olyan gyorsan csökken, mint annak idején az Aral tóé – ez utóbbi 40 év alatt gyakorlatilag kiszáradt. Peking szintén egyre több vizet vételez az Irtis folyóból, amely a kazah fővárost látja el vízzel és az oroszországi Ob folyót is táplálja.
Káncz Csaba jegyzete
