Tabudöntögető és talán a hazai politikai élet szempontjából is tanulságos interjút adott a közelmúltban a német Die Weltnek a dán bel- és lakásügyi miniszter.
Kaare Dybvad Bek ugyanis szociáldemokrata politikusként kendőzetlenül beszélt a túlságosan nyitott migrációs politika hátrányairól, és arról, miért és hogyan változtatott a baloldali dán kormány a bevándorlás-politikán. Ugyanakkor realistán, gyűlölet és ítélkezés nélkül tette mindezt – tehát megmutatta, hogyan lehet egy kényes kérdésről normálisan beszélni ahelyett, hogy agyonhallgatnánk azt.
Fokozatos szigorítás
Mint fogalmazott:
Valóban igaz, hogy ma nem lennénk kormányon, ha nem formáltuk volna újjá a migrációs politikát. Hasonló fejleményeket látunk Norvégiában és Svédországban is.
Mint mondta, a nyolcvanas években Dánia Svédországhoz hasonlóan „meglehetősen nyitott” bevándorláspolitikát folytatott, majd fokozatosan szigorított, de a lakosságszámhoz mérten még így sem jön olyan kevés menedékkérő az országba. Szerinte Norvégiának nem volt szüksége szigorításra, mivel soha nem is lazított.
Több közép- és kelet-európai ország szintén szigorúbb nálunk. Erre talán azt mondja, hogy a lengyel vagy a magyar kormány autokrata, és rossz utat választott. Ugyanakkor szerintem ez túl egyszerű gondolkodás
- tette hozzá.
Példaként említette a 2016-2017 közötti osztrák kancellár, Christian Kern politikáját, amely inspirációként szolgált kormánya számára. (Ebben az időszakban Sebastian Kurz volt Ausztria külügyminisztere, aki szintén a szigorú bevándorláspolitika híve – a szerk.)
Fatális következmények
A miniszter beszélt arról is, hogy a 60-70-es években – sok más európai országhoz hasonlóan – Dániában is panelok tömegeit építették fel az elővárosokban, ez a projekt azonban társadalmi kudarc lett. Ugyanis náluk és Svédországban is sok, lakással nem rendelkező, problémákkal küzdő embert „dugtak” ezekbe a panelokba, köztük sok olyan külföldit, akik az 1983-ban bevezetett liberális menekültpolitika nyomán érkeztek az országba.
Ez fatális eredménnyel járt: magas munkanélküliség, bűnözés, nagyon alacsony fokú integráció a társadalmunkba és az oktatási rendszerünkbe
- fogalmazott.
A kilencvenes évektől fokozatosan megpróbálták enyhíteni a szegregációt, és vegyesebbé kívánták tenni ezeket az övezeteket, hogy az ott élőknek is ugyanakkora esélyük legyen a boldogulásra, mint bárki másnak. Szerinte ez a kísérlet sikeres volt: a munkanélküliség és a bűnözés jelentősen csökkent.
Fellazítják a bevándorlónegyedeket
A dán kormány célja, hogy
2030-ig tovább csökkentsék – mintegy 30 százalékra – a nem nyugati származásúak arányát ezekben a negyedekben.
Ezt úgy érik el a tervek szerint, hogy évente újból bérbe adják a lakások 10-12 százalékát. Nem akarnak senkit diszkriminálni, de a lakásokra pályázók között előnyben részesítik majd azokat, akiknek van munkájuk vagy szakképzettségük.
Mindez azt is jelenti – tette hozzá a miniszter –, hogy egyes ingatlanokat nem lehet bérbe adni szíriaiaknak vagy szomáliaiaknak. Így elkerülik, hogy egyes negyedeket egy-egy csoport domináljon. Szükség van a társadalmi szolidaritásra és megértésre, ez pedig nem működik, ha minden csoport elkülönül, emelte ki.
Kaare Dybvad Bek arra a felvetésre, hogy az erős jóléti állam és a nyitott határok politikája nem passzol egymáshoz, egyértelmű igennel válaszolt.
Nem engedhetjük meg magunknak a nagy adóinkat és szociális juttatásainkat, ha mindenki, aki Dániába szeretne jönni, egyszerűen itt maradhat
-jelentette ki. Hozzátette:
Szociáldemokrataként mindig tudatában kellene lennünk annak, hogy nem a jól kereső, jó környéken élő emberek szenvednek a kontroll nélküli migrációtól, hanem a munkásrétegek.
Mint mondta, a túl nyitott migrációs politika veszélybe sodorja a társadalmi összetartást.
A Die Welt szerint a szociáldemokrata dán kormány szigorú bevándorláspolitikájával tudta visszaszerezni a munkások szavazatait – ez a politika sikerének egyik oka.
A próbálkozás életveszélyes kockázattal jár. 
