Ardenneki hasonlat
Az Iszlám Állammal folytatott háborút gyakran hasonlítjuk a második világháború egyes részeihez, Moszul 10 hónapos ostroma például Sztálingrádéhoz hasonlított. Az Iszlám Állam mostani ellentámadása viszont az ardenneki csatára emlékeztet, ami Hitler utolsó kezdeményezése volt a háborúban. Valószínűleg nem azt várta tőle, hogy megfordítja vele a bukásra álló háborút, hanem arra számíthatott, hogy a nyugati oldal meggyengítésével és így a szovjet oldal előrébb nyomulásának lehetőségével ráveszi az amerikaiakat, hogy kiegyezzenek vele.
Sikerei azonban két hétig sem tartottak, a hatalmas túlerő ellen csak addig tudott előrenyomulni, amíg ködös volt az idő, és nem tudtak tevékenykedni a túloldali repülők. Ahogy feloszlott a köd, megjelent a repülők véget nem érő sora, és kilőttek minden német tankot, járművet és nehézfegyvert, és addigra a hátrébb lévő amerikai tankoszlopok is elérték a területet, és könnyedén felszámolták az ellentámadást.
A csapda
Az Iszlám Állam mostani mozdulata mögött hasonló logika fel sem merülhet, inkább arra gondolhatunk, hogy észrevettek egy gyenge pontot a fronton, és gondolták, ott lehet esélyük. A hely védtelensége azonban nem feltétlenül volt véletlen: esetleg pont az volt a célja, hogy odacsalogassák őket, mégpedig az Eufrátesz mentén 50-60 kilométerrel lejjebb fekvő Deir ez-Zor városa felől, amit az is alátámaszt, hogy tegnapelőtt valóban egy 500 fős erősítés érkezett onnan.
Mindennek az adhat értelmet, hogy közben egy másik útvonalon a sivatagon át, délnyugat felől az orosz-szír erők nagy sebességgel robognak előre, pont Deir ez-Zor városának irányában. Az előttük álló úton összesen két település van útközben, csak ott ütközhetnek ellenállásba, a sivatagban sok nehézség nem adódhat, legfeljebb az utánpótlási vonalak gyors kiépítése. Ha jól sejtjük, akkor a terv az, hogy miközben a visszafoglalt területeknél rohamoz az Iszlám Állam, addig ők begördülnek a gyengített védelmű városba és elfoglalják azt. Ezzel egyúttal kettévágják az Iszlám Államnak az Eufrátesz délnyugati oldalán fekvő részét, így a most sikeresnek tűnő erőket egy katlanba zárják, megint csak úgy, mint Sztálingrádnál.
Bevált módszer
Az ellenség csapdába csalása, felaprózása, katlanokba zárása majd megadásra kényszerítése a második világháborúban is gyakori volt, és az oroszok az utóbbi hetekben eredményesen alkalmazták a módszert Szíria középső részein, így szabadítottak fel hatalmas területeket. Elméletünket alátámasztja, hogy amerikai repülők épp most romboltak le egy Eufrátesz-hidat az iraki határhoz közel, hogy meggátolják rajta a harcosok visszavonulását. Nem kizárt, hogy a két nagyhatalom össze is hangolta az akciót.
Az ellenség logikája
Felmerül persze kérdés, hogy mindezt az ellenség nem észleli-e, de hozzá kell tenni, hogy az Iszlám Állam hadvezetése legyengült, sok parancsnokot vesztettek a harcokban, és nem mérik úgy fel a helyzetet, ahogy egy reguláris hadseregtől elvárható lenne. Esetleg abban bíznak, hogy Deir ez-Zor előtt fel tudják tartóztatni a támadókat, hisz voltak, területek, amelyeket sokáig tudtak védeni. Ez annak köszönhető, hogy a lakott területeken a civil lakosság védelme érdekében nehézkes a harc, az adott úton lévő két sivatagi település azonban nem tűnik nagynak ahhoz, hogy komoly időt vegyen igénybe az elfoglalásuk.
Elhúzódó gerillaharcokra számítanak. 
