Eltévedt a tél: a sarkvidéket hőhullám érte, míg mi vacogtunk januárban

Eltérültek

Az idei január sokaknak meglehetősen új élmény volt, hisz ilyen tartósan masszív, erős fagyra utoljára 1987 januárjában volt példa. De ha arra gondolunk, hogy mégiscsak megakadt a globális felmelegedés, akkor tévedünk: egyszerűen csak irányt váltottak a légtömegek, amiből nekünk lett egy hideg telünk, az északi sarkvidék viszont kapott egy olyan enyhe légtömeget, ami időnként 30 fokkal is magasabb volt, mint a télen szokásos.

Eközben Amerikába is betört a hideg, igaz, hogy idén meglehetősen későn, márciusban. Akkora hó esett, hogy megbénult a közlekedés, még a német kancellár washingtoni útját is el kellett halasztani 3 nappal. A folyamat nagyjából úgy néz ki, hogy nagy kiterjedésű, a sarkkörön és azon túl fekvő, tehát télen napsütést nem kapó szárazföldek (Szibéria és Kanada északi részei) fölött  mínusz 30-40 fokra lehűlő légtömegek dél, illetve esetünkben délnyugat felé indultak, az óceánok fölötti enyhe levegő pedig betört a sarkvidékre.

Legek

Az északi sarki jég legnagyobb téli kiterjedését március elején szokta elérni, és ez most 14,4 millió négyzetkilométer volt, a legkisebb 38 éve, amióta műholdak segítségével pontosan mérni lehet. Ráadásul ez már az egymás utáni harmadik olyan év volt, amikor megdőlt a rekord. Közben a világ éghajlata összességében is melegedett: 2016 a valaha mért legmelegebb év volt. Egyes kutatások szerint maga a jégfelület csökkenése fokozza a légtömegek szokatlan eltérülését, így a folyamat önmagát erősíti a sarkvidéken.

A mérések szerint a jég nem csak kis kiterjedésű, hanem szokatlanul vékony, így nagyon gyors lehet az olvadása. Ha ez meleg tavasszal és nyárral fog párosulni, akkor könnyen lehet, hogy a jég legkisebb kiterjedése, amit szeptember elején szokott elérni, ugyancsak új rekordot dönt, sőt akár annyira is összehúzódhat a jégtakaró, hogy belátható időn belül magán az Északi-sarkon is elolvadjon. Az előző év, amikor a legkisebb kiterjedést elérte, 2012 volt.

Délen is

Eközben a déli féltekén is hasonló folyamat zajlik: a déli sarkvidéki jégtakaró kiterjedése március 3-án érte el a valaha mért legkisebb értéket, 2,1 millió négyzetkilométert (ott most van a nyár vége, ősz kezdete). Mint látszik, a déli jég még nyári állapotában is nagyobb, mint az északi télen. Jóval nagyobb kiterjedésű jégről van tehát szó, ugyanakkor ott kevésbé tűnik veszélyesnek a folyamat, miután a jég jelentős része magas szárazföldön fekszik és több kilométer vastag, így állandóan olyan alacsony hőmérsékleten van, amely a várható klímaváltozás során sem közelíti meg az olvadáspontot.

A jég visszahúzódása mindenesetre erősen befolyásolhatja a tengeráramlásokat és egyéb éghajlati tényezőket, ami a korábbiaknál kiszámíthatatlanabb időjárást eredményez. A tengerek szintjét még azonban nem emeli meg jelentősen, erre csak akkor kerülne sor, ha Grönland vastag jégtakarója is megadná magát a melegedésnek. Egyes alacsonyan fekvő szigeteket, mint Kiribati vagy Tuvalu vagy a Marshall-szigetek egyes részeit viszont már el kell hagyni lakosainak, mert kezdi elnyelni őket a víz.