Eltérültek
Az idei január sokaknak meglehetősen új élmény volt, hisz ilyen tartósan masszív, erős fagyra utoljára 1987 januárjában volt példa. De ha arra gondolunk, hogy mégiscsak megakadt a globális felmelegedés, akkor tévedünk: egyszerűen csak irányt váltottak a légtömegek, amiből nekünk lett egy hideg telünk, az északi sarkvidék viszont kapott egy olyan enyhe légtömeget, ami időnként 30 fokkal is magasabb volt, mint a télen szokásos.
Eközben Amerikába is betört a hideg, igaz, hogy idén meglehetősen későn, márciusban. Akkora hó esett, hogy megbénult a közlekedés, még a német kancellár washingtoni útját is el kellett halasztani 3 nappal. A folyamat nagyjából úgy néz ki, hogy nagy kiterjedésű, a sarkkörön és azon túl fekvő, tehát télen napsütést nem kapó szárazföldek (Szibéria és Kanada északi részei) fölött mínusz 30-40 fokra lehűlő légtömegek dél, illetve esetünkben délnyugat felé indultak, az óceánok fölötti enyhe levegő pedig betört a sarkvidékre.
Legek
Az északi sarki jég legnagyobb téli kiterjedését március elején szokta elérni, és ez most 14,4 millió négyzetkilométer volt, a legkisebb 38 éve, amióta műholdak segítségével pontosan mérni lehet. Ráadásul ez már az egymás utáni harmadik olyan év volt, amikor megdőlt a rekord. Közben a világ éghajlata összességében is melegedett: 2016 a valaha mért legmelegebb év volt. Egyes kutatások szerint maga a jégfelület csökkenése fokozza a légtömegek szokatlan eltérülését, így a folyamat önmagát erősíti a sarkvidéken.
A mérések szerint a jég nem csak kis kiterjedésű, hanem szokatlanul vékony, így nagyon gyors lehet az olvadása. Ha ez meleg tavasszal és nyárral fog párosulni, akkor könnyen lehet, hogy a jég legkisebb kiterjedése, amit szeptember elején szokott elérni, ugyancsak új rekordot dönt, sőt akár annyira is összehúzódhat a jégtakaró, hogy belátható időn belül magán az Északi-sarkon is elolvadjon. Az előző év, amikor a legkisebb kiterjedést elérte, 2012 volt.
Délen is
Eközben a déli féltekén is hasonló folyamat zajlik: a déli sarkvidéki jégtakaró kiterjedése március 3-án érte el a valaha mért legkisebb értéket, 2,1 millió négyzetkilométert (ott most van a nyár vége, ősz kezdete). Mint látszik, a déli jég még nyári állapotában is nagyobb, mint az északi télen. Jóval nagyobb kiterjedésű jégről van tehát szó, ugyanakkor ott kevésbé tűnik veszélyesnek a folyamat, miután a jég jelentős része magas szárazföldön fekszik és több kilométer vastag, így állandóan olyan alacsony hőmérsékleten van, amely a várható klímaváltozás során sem közelíti meg az olvadáspontot.
A jég visszahúzódása mindenesetre erősen befolyásolhatja a tengeráramlásokat és egyéb éghajlati tényezőket, ami a korábbiaknál kiszámíthatatlanabb időjárást eredményez. A tengerek szintjét még azonban nem emeli meg jelentősen, erre csak akkor kerülne sor, ha Grönland vastag jégtakarója is megadná magát a melegedésnek. Egyes alacsonyan fekvő szigeteket, mint Kiribati vagy Tuvalu vagy a Marshall-szigetek egyes részeit viszont már el kell hagyni lakosainak, mert kezdi elnyelni őket a víz.
Belgiumban egyértelműen meglátszanak a számok.
