Afganisztán GDP-je 2020-ban 19,8 milliárd dollár volt, ami nominálisan is töredéke Magyarország 155 milliárdos értékének. Méginkább szembetűnő a különbség, ha az egy főre jutó GDP értéket vetjük össze, hiszen ez 2 ezer dollár volt tavaly a Világbank adatai szerint, míg a magyarok fejenként közel 16 000 dollárt termeltek. Még a sokak által a szegénység szinonimájának számító Pakisztán esetében is egyébként az afgán érték 2,5-szerese az egy főre jutó GDP.
Az adatok alapján talán nem meglepő, hogy Afganisztán a világ 15 legszegényebb államának egyike, és olyan afrikai államokkal van egy szinten, mint Ruanda, Bissau-Guinea és Sierra Leone. Amerikai becslések szerint tavaly az afgánok 90 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, napi kevesebb mint két dollárból. A Világbank pedig azt közölte, hogy az afgán gazdaság továbbra is törékeny, és a segélyektől függ. Utóbbi szerepét igen szemléletesen jelzi, hogy 2009-ben az országba érkező segélyek még a GDP 100 százalékát tették ki, igaz, ez 2020-ra 42,9 százalékra apadt, mondta el munkatársunk, Király Béla a Trend FM műsorában.
A segélyek mellett a GDP-t ugyan hivatalosan nem növelő kábítószer-termelés számít komoly bevételi forrásnak. A máktermesztés és az abból készített drogokból származó bevétel akár 6-7 milliárd dolláros bevétellel is járhat. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) adati arról tanúskodnak, hogy a világ ópium- és heroin-kereskedelmének 80 százaléka kötődik Afganisztánhoz.
Ha a tálibok szeretnék megszilárdítani a hatalmukat, akkor elemi érdekük lenne a gazdaság fejlesztése, a rendkívül elmaradott, és elsősorban mezőgazdaságból élő államban. Kézenfekvő lenne, ha az országban rendelkezésre álló kiaknázatlan ásványkincs lenne a jövőbeni növekedés alapja. Ehhez azonban komoly tőkére és szaktudásra lenne szükség, ami nem áll a tálibok rendelkezésére. A szakértők egyelőre csak találgatnak, de úgy vélik, a kölcsönös gazdasági előnyök segíthetnek abban, hogy a tálibok és a kínaiak szorosabbra fűzzék a kapcsolatukat.
Peking számára ugyanis az Afganisztánban található nyersanyagok közül több is nagyon érdekes lehet, így a lítium, a kobalt, vagy éppen a ritka nemesföldfémek. Ezek ugyanis mind a zöld álállás fontos alapanyagai, és mind Kína, mind a világ más része számára igen értékesek.
A magánbefektetők túlnyomó többsége aligha vállalja majd a kockázatot – ráadásul az esetleges nemzetközi szankciók miatt lehetőségeik is korlátozottak lehetnek. Az állami befektetők közül főleg Kína jöhet szóba, amely globálisan az első helyen áll ritkaföldfém-bányászatban, és jelentős zöldenergia-programot hajt végre, ráadásul eddig is tartotta a kapcsolatot a tálibokkal, és geopolitikai szempontok is motiválhatják. Az üzletelés a tálibokkal azonban már túl kockázatos lehet Pekingnek, amely továbbra is más, kiszámíthatóbb térségekre koncentrálhat majd.
A teljes beszélgetés itt hallgatható meg:
Bóka János értékelte a dán uniós elnökség féléves munkáját. Közepesnél jobb osztályzatot semmire nem tudott adni. 
