Június 12-én az amerikai Szenátus vezetői megegyeztek az Oroszország elleni új szankciókról, mivel álláspontjuk szerint elfogadhatatlan Moszkva beavatkozása a 2016-os amerikai választásokba, valamint lépései Ukrajnában és Szíriában. Június 15-én aztán a német külügyminisztérium éles hangú sajtóközleményben támadta meg Washington kül- és gazdaság-politikáját.

A német külügyminiszter és az osztrák kancellár által jegyzett közlemény figyelmeztet, hogy „a politikai szankciók eszközeit nem szabad összekapcsolni a gazdasági érdekekkel.” Európai cégeket „fenyegetni az amerikai piacon büntetéssel”, ha azok olyan projektekben vesznek részt Oroszországgal, mint az Északi Áramlat II., „egy teljesen új és rendkívül negatív minőséget vinne az európai-amerikai kapcsolatokba.”

Washington és Berlin egymás torkán

Káncz Csaba

Berlin és Bécs álláspontja szerint nem tolerálhatók azon területen-kívüli szankciók, amelyek az európai energiaellátást biztosító európai cégeket sújtana. Európa energia-ellátása „az európai ügy és nem az Egyesült Államokra tartozik.” A német aggodalmakat tükrözte vissza a Gazprom helyettes vezetője is, aki szerint a szankciók kiterjesztése az Északi Áramlat II. projektre azt a célt szolgálja, hogy előnybe hozza az amerikai cseppfolyós földgáz (LNG) szállításokat Európába. Hozzátette, hogy a terv időarányosan halad és a partnerek már 1 milliárd eurót fektettek be, mindenekelőtt Németország és Ausztria.

A német-amerikai viszony tehát újabb mélypont felé közelít, ahogyan Washington egy már régebb óta izzó konfliktust lobbantott most be az európai energia-szállítások kérdésével. Az Északi Áramlat II. vezetéket ugyanis a Gazprom építené, amely a Kreml kinyújtott karjaként geopolitikai súlyt ad a projektnek és amely átkaroló hadműveletként helyezné fojtásba Ukrajnát. A 11 milliárd euróba kerülő gigaberuházás gazdaságossága erősen vitatható, hiszen az elmúlt évtizedben az EU földgázfogyasztása 21 százalékkal csökkent és a ma már meglévő a Balti-tenger alatti Északi Áramlat I. vezeték évi 55 milliárd köbméternyi kapacitásának jelenleg csupán a felét használják ki. Ráadásul az Ukrajna felől érkező gáz a kelet-közép-európai országok számára olcsóbb lenne, mint az északi gázvezetéken érkező energia ára.

Moszkva jelen állás szerint viszont leállítaná 2019-től gázszállításait Ukrajnán keresztül, amely Kijevet megfosztaná évi 2 milliárd dollár tranzit-díjtól. A vitába Washington már tavaly bekapcsolódott és Kijevvel együtt ítélték el 2016 januárban a tervezett orosz–német projektet.

Magyar szereplő az amerikai LNG szállításoknál

Több mint figyelemreméltó a Berlin-Washington ütésváltás közepette, hogy egyes hazai sajtóértesülések szerint az Orbán-kabinet napokon belül államközi szerződést köt Horvátországgal a két államot összekötő gázvezeték hazai irányú szállításainak lehetővé tételéről. Így 2019-től már várnánk is az LNG-t a Krk-szigeteki lefejtő felől. A hosszú évek óta vajúdó terminálterv megvalósítása az év elején, egy harmincmilliárd forintos uniós támogatási döntés óta kapott lendületet. Noha Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrég felmelegítette a hazánkat Szerbia felől elérő orosz Déli áramlat-gázvezetéktervet is, ezen értesülések szerint erre kormánykörökben nem látnak túl sok esélyt.

Szíjjártó tavalyi értékelése szerint "Magyarország egyik fő gondja az, talál-e új útvonalakat a gázszállításhoz". Szijjártó hozzátette, hogy jelenleg a legjobb megoldás a horvát LNG-terminál megépítése lenne, ráadásul amerikai befektetők is érdeklődnek a részvétel iránt. A horvátországi terminál - elhúzódó - megépítése a magyar álláspont szerint Horvátország, Magyarország, az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti négyoldalú együttműködés keretében jól megvalósítható lenne.

Itt jön a képbe a Külügyminisztérium korábbi energiabiztonságért felelős utazó nagykövete, Orbán Anita, aki jelenleg a texasi, Houston-központú LNG-óriás, a Cheniere Energy munkatársa.  Orbán 2014 tavaszán írásos jelentést is tett egy kongresszusi albizottságnak Washingtonban, amely az LNG-export hatását vizsgálta az amerikai külpolitikára.

John Boehner, az amerikai képviselőház elnöke (j2) fogadja Orbán Anita energiabiztonságért felelős utazó magyar nagykövetet (b2) Washingtonban 2014. március 25-én. Mellettük Szapáry György washingtoni magyar nagykövet (j) és Smith Lacey (Stumpf) Anna attasé, kongresszusi összekötő. MTI Fotó: Az Egyesült Államok Képviselőháza / Heather Reed

Káncz Csaba jegyzete