Az év első napjai ismét a görögökről szólnak. 3 évvel a nagy görög válság után mintha újra gondok lennének, sőt még az eurózónából való távozásuk is felvetődik. Mi sülhet ki ebből?
A nyomasztó múlt
Idézzük fel, hogy is kezdődött a görög dráma. Az euró bevezetésekor történt egy meglehetősen csúf dolog: a görögök meghamisították adataikat, azért, hogy teljesítsék a maastrichti kritériumokat, és csatlakozhassanak a közös pénzhez. Ha ezután rendezték volna soraikat, egyensúlyba hozzák költségvetésüket, akkor fátylat boríthattak volna az egészre, talán ki sem derül. De nem ezt tették: folytatták a laza költségvetési politikát, sőt olyan jóléti programot valósítottak meg, ami az életszínvonalukat magasan a GDP által indokolt szint fölé vitte. Persze mindezt hitelekből.
A 2009-es válság még kissé elfedte a dolgot, miután mindenki pénzteremtéssel próbálta meg áthidalni az átmeneti bizalmi és likviditási válságot. A piac azonban hamar benyújtotta a számlát: a költekező országok gyorsan növekvő adósságszintje felvetette a finanszírozhatatlanság kérdését. És ekkor borult ki a görög bili: nyilvánvaló volt, hogy az egekig felszökött adósságállomány kezelhetetlen, és a méretes költségvetési hiányt sem tudják tovább hitelből fedezni. Nem maradt más választásuk, mint a költségvetést azonnal egyensúlyba hozni, ezt pedig csak az életszínvonalnak a gazdaság teljesítménye által indokolt szintre való csökkentésével lehetett elérni. Ez óriási megszorítást jelentett különösen a közalkalmazottaknak és a nyugdíjasoknak, viszont csak azt vesztették el ezzel, amit az előző 10 évben indokolatlan jövedelemnövekedésként kaptak.
A konszolidáció
Ilyen körülmények között a hitelezők kénytelenek voltak a görög adósság nagyjából felét leírni. Rövidtávon persze erős recesszió következett, ami a költségvetés bevételeit tovább csökkentette, így a kiadásokon is vágni kellett még. Végül azonban sikerült elérni, hogy az elsődleges (adósságszolgálat nélküli) költségvetési egyenleg pluszba fordult, a recesszió pedig véget ért, és immár megindult a gazdasági növekedés.
A helyzet tehát már távolról sem olyan rossz: kiadásait már teljes mértékben fedezi az ország, sőt az adósságból is tud már valamit törleszteni anélkül, hogy új hiteleket venne fel. Persze a maradék hitelállomány is olyan magas még, hogy annak kezelésére további terveket kellene kidolgozni. Az optimális lehetőség az lenne, hogy ha alacsony kamat mellett tudnának hitelt felvenni, amit a költségvetés elsődleges többletéből már törleszteni is tudnak. Az alacsony kamatoknak viszont feltétele, hogy a görögök helyreállítsak a bizalmat, megbízható, fegyelmezett partnerként lehessen őket kezelni. Ebben az esetben, ha a piac nem is szívesen hitelez olcsón, a nemzetközi szervezetek megtennék ezt.
Politikai bizonytalanság
Csakhogy a politikai helyzet ismét bizonytalan, és rögtön felhangzottak populista szólamok, amik nemhogy a további rendezést segítenék, de egyenesen a meglévő megállapodásokat is felrúgnák. Nyilvánvaló, hogy ez esetben az ország ismét káoszba süllyedne, a görög populista politikusak részéről pedig hiú ábránd, hogy ezt bárki, beleértve az IMF-et és az EU-t, finanszírozná.
A hónap végén előrehozott parlamenti választások lesznek Görögországban. A világ attól fél, hogy ha a baloldali Sziriza párt nyer, akkor megszűnik újra a pénzügyi fegyelem. Európa elég gyorsan reagált is: egyértelmű jelzéseket küldenek a görögök felé, hogy ezt még egyszer nem finanszírozzák. Ha megszűnik a fegyelem, a görögök elhagyhatják az eurózónát. Kell is az egyértelmű jelzés, úgy a választóknak, mint a politikusoknak. Jobb, ha tudják, mik a tényleges választási lehetőségeik.
Választási lehetőségek
Az egyik, hogy fenntartják az eddigi gazdaságpolitikát, folytatódik a konszolidáció, a recesszió évei után gazdaságuk növekedhet, és így az adósság kezelésben is partnerek lesznek a nemzetközi szervezetek. A másik lehetőség: felrúgják az eddigi megállapodásokat. Adósságukat nem fizetik: újabb hitelt már senki nem ad nekik. Kívülről nem érkezik több euró, ők maguk nem tudnak kibocsátani. Kifelé fizetésképtelenekké válnak, ekkor a költségvetés is megbillen, és a belső fizetések is gondot okoznak. Nem tudnak béreket fizetni, intézményeiket fenntartani, megbénul az ország. A működés fenntartáshoz nem marad más módjuk, mint egy saját fizetőeszköz bevezetése, amit tetszés szerint inflálhatnak és leértékelhetnek. Ekkor aztán újabb recesszió jönne, az egyensúly pedig sokkal alacsonyabb életszínvonal mellett állna be. Semmiképpen sem járnának jobban, mint az első verziónál.
Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a görögök alaposan átgondolják a dolgot, és mégiscsak jól döntenek. Ennek két útja van: vagy a jelenlegi kormányerőkre szavaznak, és akkor eleve nincs gond, vagy ha a Sziriza nyer is, talán annak vezetői felmérik az előbb vázoltakat, és a populizmus a kampány lezárultával tovaszáll. Így talán megszabadulunk egy újabb görög válság nyomasztó rémétől.
Törökország népirtással vádolja az izraeli miniszterelnököt és több miniszterét. 
