|
| Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke az európai parlamenti választáson 2019. május 26-án. MTI/Koszticsák Szilárd |
Tizenegy óra után hivatalosan is nyilvánosságra hozták az EP-választás eredménye, ezt megelőzően csak a kormánypárti Magyar Nemzet internetes oldalán keresztül lehetett tájékozódni a szavazás feldolgozása alapján az európai parlamenti helyek eloszlásáról, miközben még a hivatalos honlap, a valasztas.hu sem szolgált információkkal (ami fontos kérdéseket szül, de nem hiszünk abban, hogy válaszok is lesznek).
A lényeg: a Fidesz nem nyerte túl magát, és a nagy áttörés sem történt meg az Európai Parlamentben, a bevándorlásellenes erők megerősödtek ugyan, de nem kerültek olyan pozícióba, amelynek segítségével teljesen új irányba tudnák terelni az unió politikáját, különös tekintettel a bevándorlás kezelésére. Ez egyben a Fidesz Európai Néppártban betöltött helyéről folyó vitát is új megvilágításba helyezheti.
A kormánypárt végül kevesebb mint 53 százalékot szerzett (52,14 százalék), ami meghaladja ugyan az öt évvel ezelőtti eredményüket (51,48 százalék), de nem annyival, hogy elsöprő erejű győzelemről lehessen beszélni. Kétségtelen, hogy növelni tudták a parlamenti helyeik számát. Látványosan felzárkózott ugyanakkor a Demokratikus Koalíció (16,26 százalék) és a Momentum (9,92 százalék), vagyis azok a pártok, amelyek felvállalták a Fidesszel szembeni narratívát, legyen szó például az Európai Egyesült Államokról, vagy a fiatalok oktatási lehetőségeit, karriervágyait érintő kérdésekről. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az ebbe a sorba illeszthető klímapolitika képviselete sem tudta értékelhető eredményhez juttatni a zöld ügyekben leghangosabb LMP-t (2,19 százalék), amely végül nem jutott EP-mandátumhoz.
További tanulsága a választásnak - bár még nem ismertek az uniós eredmények -, hogy vélhetően nem történt meg az áttörés az európai politikai színtéren, a bevándorlás ellenes erők megerősödtek ugyan, de nem annyira, hogy magukhoz ragadhassák a kormányrudat. A mérleg nyelve azonban még lehetnek, vagyis lesz befolyásuk a menekültek befogadására. Annál inkább, mert az előrejelzések szerint Franciaországban vesztésre áll a Macron-féle politikai bázis, a szavazók a szélsőjobbhoz sorolt Marie Le Pen politikai tömörülését tették meg a választás győztesének. Ennek belpolitikai következményei lehetnek, amely végső soron a Macron-Merkel, vagyis a francia-német szövetség meggyengüléséhez vezethet.
A hazai belpolitikai következmények közül érdemesebb az ellenzékről szót ejteni: a jelek szerint végleg leáldozott az MSZP-nek (a Párbeszéddel közös listájuk 6,68 százalékot kapott), a korábban 15 százalékos eredményt is elérni képes, de identitását teljesen elvesztő Jobbik pedig 6,44 százalékra zuhant vissza. Vagyis a parlamentben hagyományosan, illetve 2010 óta (Jobbik) frakcióval rendelkező pártoktól elfordultak a szavazók, az új, vagy megújuló mozgalmak iránt viszont kialakulni látszik a rokonszenv. Kérdés, ez hordozhat-e magában olyan potenciált, ami veszélyes lehet a Fideszre. Bár ott éppen az európai álmok megvalósítása miatt aggódhatnak, az össz-uniós választási eredmények ismeretében. Érdekes alkuk születhetnek a közeljövőben.
Az eredmények a 2014-esekkel összehasonlítva:
Bonyolult európai politikai játszma zajlik Várhelyi Olivér jelölése körül, amelyben a spanyolországi árvizek is szerepet kapnak, de a Tisza Párt is. 
