Erdogan belobbantja a térséget – el kell terelni a figyelmet az isztambuli vereségről

Erdogan elnök jelöltjének múlt havi isztambuli veresége megmutatta, hogy a baloldal összefogva a centristákkal képes megverni az iszlamista állampártot (AKP). Az országban azonban terjed a félelem, hogy az öntörvényű egyeduralkodó elnök a török nacionalizmus felkorbácsolása céljából külpolitikai krízist kreálhat. Egy pofozkodás a tradicionális ellenséggel, Görögországgal, defenzívába szorítaná Erdogan növekvő számú kritikusait az AKP-ban, egyben a közember figyelmét is elterelné a mélyülő gazdasági válságról. Ankara mára amúgy is nyíltan megkérdőjelezi a lausanne-i békeszerződést, amelyet 1923-ban írt alá Törökország és az első világháborúban győztes antanthatalmak a svájci Lausanne-ban.

Líbia és Ciprus a célkeresztben

Nos, az elmúlt napokban Erdogan érzekelhetően destabilizálta a Kelet-Mediterráneum térségét, mindezt egy olyan időszakban, amikor az ország egyébként is sodródik el az EU-tól és a NATO-tól. Egyrészt drónokat és felfegyverzett teherautókat szállított a líbiai polgárháború egyik oldalának. Ankara célja, hogy Tripolit egy olyan tengeri felosztásra kényszerítse, amellyel ellenállna a görög ciprusi-Görögország-Izrael-Egyiptom tömbnek.

Legalább ilyen szintű eszkalációt láthatunk Ciprus vonatkozásában, amelynek vizeire a hét elején Ankara már a második gázkitermelő hajót küldte.Nem mellékesen a hajókat a török haderő kíséri drónokkal, F-16-osokkal és hadihajókkal. A török külügyminisztérium még májusban közölte, hogy a Földközi-tenger keleti térségének országai között még nem született a nemzetközi jogszabályokkal összhangban álló, méltányosságon alapuló olyan megállapodás, amely kijelöli a tengerfenéken a kizárólagos gazdasági övezeteket, Ankara ezért folytatja a Ciprus közelében elkezdett próbafúrásokat. A hétvégén Faut Oktay, Erdogan helyettese figyelmeztetett a török legitim földgázkitermelési igényekre a kontinentális alapzaton, míg a török külügyminiszter egyenesen kemény lépéseket helyezett kilátásba a ciprusi görögökkel szemben, ha megkérdőjelezik Ankara lépéseit.

A görög ciprusi kormányzat már engedélyezte az amerikai ExxonMobilnak és Noble Energynek, a francia Total-nak és az olasz Eni-nek a kitermelést, de Ankara szerint ezt nem teheti meg a török ciprusi közösség engedélye nélkül. Ankara mintegy 40 000 katonát állomásoztat Ciprus északi, török részén és a jelentések szerint jelenleg két haditengerészeti kikötőt is épít Morphou és Iskele városoknál.

EU szankciók jöhetnek

A török kormány elképesztő módon a tengerpartjától 200 mérföldes mélységben követel tengeri tulajdonjogokat, amelyet elutasít az EU, az Egyesült Államok és Egyiptom is. Az EU külügyi- és biztonságpolitikai főképviselője a a második török fúróhajó bevetését „elfogadhatatlan eszkalációnak” nevezte és Brüsszel állítólag már pénzügyi szankciók bevezetését fontolgatja Ankarával szemben.

A térség országai már jó ideje felismerték a török neo-ottomán vonalvezetés veszélyeit, ezért Athén és Tel-Aviv együtt építenek közös radar-rendszert Kréta szigetén. Tavaly decemberben pedig már az ötödik Ciprus-Görögország-Izrael (Eastern Mediterranean Alliance) csúcstalálkozót tartották. Valóban, mára a Bizánci Birodalom összeomlása óta először a térség geopolitikája átfogó tektonikai mozgásba került.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)