A muszlim világon végigsöprő francia-ellenes hangulat miatt tegnap a francia külügyminisztérium óvatosságra intette mindazon polgárait, akik Törökországban, Indonéziában, Bangladesben vagy Irakban tartózkodnak. A francia nagykövetek izgalmas napokat élnek át. Párizs visszarendelte nagykövetét konzultációra Ankarából, Teherán bekérette a francia ügyvivőt, a pakisztáni parlament pedig hétfőn határozatot hozott, amely felszólítja a kormányt a párizsi nagykövet visszahívására.
A két NATO-tagállam közötti – egyelőre – verbális pofozkodás riasztó képet ad a védelmi szövetség állapotáról és benne az Egyesült Államok vezető szerepéről. Az egyre inkább elmérgesedő francia-török vita egyben nagyszerű elterelő műveletként szolgál mindkét elnök számára. Különösen igaz ez Erdoganra, akinek országából menekül a külföldi tőke, a koronavírus tönkrevágta a turisztikai szezont, a Moody’s pedig B2 kategóriába minősítette le a minap – egy szintre Egyiptommal és Ruandával. Csoda-e hát, hogy a líra tegnap új történelmi mélypontra esett?
Erdogan indítékai
A hisztéria lehetőséget ad Erdogan számára, hogy újra az iszlám védelmezőjének a szerepében tetszelegjen. Egyben a folyamatos geopolitikai eszkaláció része, amellyel el lehet terelni a figyelmet a belső problémákról.
A Párizs elleni támadások tavaly novemberig nyúlnak vissza, amikor Erdogan egyszerűen csak „agyhalottnak” nevezte Macront. Idén januárban aztán a török külügyminiszter azt állította, hogy Európa tele van „rasszista, elkényeztetett gyerekekkel”, akik jobban tennék, ha „tudnák, hol a helyük”.
A Franciaországban tevékenykedő mintegy 300 külföldi állampolgárságú imám fele török. Márpedig a Macron által elfogadtatni kívánt új törvényjavaslat betiltaná annak lehetőségét, hogy a franciaországi imámok külföldön folytassanak előzetes tanulmányokat. Ankara most attól tart, hogy a francia elnök által célként kitűzött „francia iszlám” aláássa majd a török befolyást.
Ankara egy gigantikus iszlamista fedőszerven (Vallásügyi Igazgatóság, Diyanet) keresztül ellenőrzi a törököket szerte a világon, köztük Franciaországban. Erdogan 18 éve tartó hatalma alatt megnégyszerezte a Diyanet költségvetését, amely idén már 2 milliárd eurót tesz ki. Ez több, mint a bel- avagy a külügyminisztérium büdzséje.
Miközben a török egészségügy és oktatási rendszer személyhiánnyal küzd, a vallásügyi igazgatóság elképesztő dinamikával terjeszkedik. Míg az egészségügyi minisztériumhoz tartozó teljes személyi állomány 164 ezer fő, a Diyanet állományához 130 ezren tartoznak. Mindez úgy, hogy csupán az elmúlt 10 éve alatt 50 ezer fővel nőtt az állomány, és a múlt hónapban újabb 5 ezer főre írtak ki állásajánlatot.
Macron motivációi
A 2022-ben rendezendő francia elnökválasztás előtt Macronnak előbb-utóbb határozottan lépnie kellett az ország iszlamizációjával szemben. A francia belbiztonságért felelős főigazgatóság (DGSI) tavalyi titkos jelentése a no-go zónákról elképesztő képet tárt föl. A dokumentum szerint mintegy százötven kerület, városrész van Franciaországban, ahol a radikális iszlám csoportok átvették az irányítást. A nagyvárosok – Párizs, Lyon, Marseille – mellett főleg az északi régió városaira jellemző ez a jelenség. Az elhárítás kiemelte, hogy szélsőséges szalafista imámok hatása alatt álló muszlim csoportok uralják ezeket a területeket.
Itt egy érdekes anekdotaként jegyezzük meg, hogy egyes francia nagykövetek még nem fogták föl Macron harcának értelmét. Etienne de Gonneville, Svédországba akkreditált nagykövet ugyanis a héten azt találta mondani a svéd közszolgálati televízióban, hogy hazája egy „iszlám ország”. Ezt alátámasztandó aláhúzta, hogy az iszlám a második legnagyobb vallás Franciaországban.
Az elszabaduló koronavírus-járvány miatt is szüksége van az elnöknek egy külső, figyelemelterelő vitára. Csupán vasárnap 52 ezer új esetet jelentettek az országban, és tegnap a kormányzat több válságülést is tartott ez ügyben.
Vegyesen zártak szerdán a New York-i értéktőzsde irányadó mutatói. 
Lerántotta a leplet: ezzel zsebelte be az idei díjakat az Erste profija
