Május 14-én a törökök új parlamentet és új elnököt választanak. Recep Tayyip Erdogan elnök és az ellenzéki pártszövetség vezetője, Kemal Kilicdaroglu most a felmérések szerint fej-fej mellett vannak versenyben az elnöki posztért. Miután Erdogan két évtizeden át vitathatatlanul az ország legnépszerűbb politikusa volt, újraválasztása most először került veszélybe.
Az azonban bizonytalan, hogy a nap elhozza-e a végső döntést. Ha egyik jelölt sem szerzi meg a szavazatok 50 százalékát, két héttel később esedékes a választás második fordulója. Mivel két kívülálló is indul az elnöki posztért, ez bizony nem valószínűtlen forgatókönyv.
Erdogan életveszélyes kampánya
A kormány egyik vívmányát a másik után mutatja be fanfárok közepette. Megünnepelték Törökország első atomerőművének üzemkész állapotát és az első gázkitermelést a Fekete-tengeren. A múlt héten bejelentették egy olajmező felfedezését az ország délkeleti részén is.
De a választási kampány nem csak sikertörténetekből áll. A támogatás miatt, amelyet Kilicdaroglu a kurdbarát HDP párttól is kap, Erdogan nemrégiben közelebb tolta az ellenzéki szövetséget a betiltott Kurdisztáni Munkáspárt PKK-hoz. Két hete egy napon belül 110 embert tartóztattak le állítólagos kurd terrorista kapcsolatok miatt. Ráadásul az ellenzék híveit vagy részegként vagy homoszexuálisként ábrázolják. A múlt héten pedig börtönbüntetésre ítéltek egy népszerű énekesnőt, aki becsmérlően beszélt a vallási iskolákról.
Erdogan a megfélemlítés és a megosztás narratívájához folyamodik, amelyben kívül elsősorban az Egyesült Államokra, és belül többek között az LMBT közösségre mutat rá ellenségként. De az elnök alvezérei még messzebb mennek: Süleyman Soylu belügyminiszter a közelmúltban a május 14-i választásokat a 2016. június 15-i puccskísérlethez hasonlította. Tehát szavazás biztonságos lebonyolításáért felelős kormánytag puccskísérletként mutatja be a választásokat, mielőtt bárki elment volna szavazni!
Binali Yıldırım, a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) másik nehézsúlyú tagja a választásokat az első világháború utáni török függetlenségi háborúhoz hasonlította.
Egy másik AKP-tisztviselő, Nurettin Canikli azt állította, hogy Törökország megszűnik nemzetként létezni, ha az ellenzék megnyeri a választásokat.
A felforrósodott hangulat termékeny talajt ad a találgatásoknak minden lehetséges forgatókönyvéről, amely a két szavazás között és a végső döntés után kibontakozhat. Az AKP vezetésének és maga Erdogannak a nyilatkozatai is felvetik a kérdést, hogy a kormány elfogadja-e az esetleges vereséget? Vagy megsemmisíthető az eredmény, mint a 2019-es isztambuli önkormányzati választáson?
Bár a közvélemény-kutatások szoros versenyt mutatnak, Kilicdaroglu enyhe előnyével, két tendencia aggasztja az ellenzék jelöltjét és támogatóit. Először is, amikor megkérdezik a török közvéleményt, hogy várhatóan ki nyer, 2022 szeptembere óta a közvélemény többsége következetesen azt gondolja, hogy Erdogan fog nyerni. A második tendencia az, hogy a választások időpontjának közeledtével csökken a különbség a két fő jelölt között.
Békítő üzenet az ellenzéktől
Az ellenzék nem veszi föl a kormányzat provokatívan arcába dobott kesztyűjét. A Kilicdaroglu jelöltségét támogató hatpárti szövetség világi és vallási konzervatív erőket foglal magában. Az üzenet az, hogy győzelem esetén egyetlen társadalmi csoport sem lesz kizárva. A világi jelölt mellett kampányoló pártvezetők közül hárman egy hete Isztambulban fejkendős feleségükkel jelentek meg.
Kilicdaroglu rendszeresen videóüzenetekkel szólítja meg választóit, többnyire szerény otthonának konyhájából. A kurdokkal való szolidaritás és az alevi identitása iránti elkötelezettség kivette a szelet Erdogan vitorláiból. Az alevi gyökereiről szóló videóklipet eddig 110 millió alkalommal nézték meg.
Mindenekelőtt az országban tomboló korrupció és nepotizmus, valamint a rossz gazdasági helyzet teszi kiszolgáltatottá a kormányt. A vöröshagyma kilogrammonkénti ára három év alatt 2,5-ről 30 lírára emelkedett – ez a vásárlóerő-vesztés metaforájává vált. Nemrég Kilicdaroglu egyszerűen feltartott egy hagymát a kamerába. Néhány nappal később pedig ezt a mondatot fogalmazta meg: "Ha ma szegényebb vagy, mint tegnap, annak egyetlen oka van: Erdogan."
Külpolitikai szempontból az ellenzék azt ígéri, hogy jobb kapcsolatokat ápol majd a közel-keleti országokkal. Ezek a kapcsolatok Törökország neo-oszmán ihletésű, agresszív külpolitikája és az olyan incidensek miatt roppantak meg. Az ellenzék azt is ígéri, hogy felgyorsítja az ország közeledését Izraelhez, az Öböl-államokhoz, Egyiptomba és Szíriához, amelyek továbbra is tartanak Erdogan regionális befolyásszerzésétől.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
