A török védelmi miniszter hétfőn telefonon tárgyalt amerikai kollégájával a török hadsereg modernizálásáról. A telefonhívásra nem sokkal azután került sor, hogy Törökország véget vetett Svédország NATO-csatlakozási törekvésével szembeni, egy éve tartó blokádjának.
Indulhatnak a vadászgépek
Törökország még 2021 októberében jelentette be, hogy 40 darab F-16-os vadászgépet kívánt vásárolni meglévő harci repülőgépeihez, de Ankara bel- és külpolitikai vonalvezetése miatt eddig az átadásra nem került sor. Most azonban Joe Biden elnök adminisztrációja a Kongresszussal konzultálva folytatja az F-16-os vadászrepülőgépek Törökországnak való átadását - közölte Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó kedden.
Erdogan elnök négy éve az orosz Sz-400-as orosz légvédelmi rendszerek megvásárlásával hálószaggató öngólt lőtt, mert Washington azonnal lehúzta azon 120 darab F-35-ös, ötödik generációs vadászgép eladását Ankarának, amelyekre a török vadászpilóták képzése már meg is kezdődött Arizonában. Így most, négy évvel később még azért is politikai engedményeket kellett tennie, hogy megkapja a negyedik generációs F-16-osokat.
Az EU-s kérdés újranyitva
A török elnök eközben kézzelfogható bizonyítékot adott a brüsszeli uniós bürokratáknak arra a mondatára, amelyet már másfél éve ismételgetnek: az Ukrajna elleni orosz agresszió alapjaiban fogja megváltoztatni az európai geopolitikai viszonyokat. Ankara új ajánlata (EU tagsági tárgyalásokat akar Svédország NATO tagságáért) meglepte őket, és többségükben negatívan reagáltak. Ennek ellenére most kreatív megoldást kell keresniük.
„Törökország már több mint 50 éve vár az EU ajtajában, és ma már szinte az összes NATO-tagország tagja az EU-nak. Ezt a felhívást azoknak az országoknak intézem, amelyek több mint 50 éve várakoztatták Törökországot az EU kapujában. Először is nyissuk meg az utat Törökország EU-tagsága előtt, majd Svédországnak is megnyílunk, ahogy Finnországnak is” – mondta a török elnök.
Ankara választások utáni váltása
Az európaiak most azt mérik fel, hogy Erdogan csak kereskedni és esetleg zsarolni akar-e, vagy komolyan gondolja, hogy Törökország visszatér a teljes jogú tagsághoz vezető pályára. Erdogan visszatérése az EU-tagság történetéhez sokat elárul az ankarai politikában bekövetkezett változásokról a legutóbbi elnök- és parlamenti választásokon aratott győzelme óta. Ezek a változások megerősítik, hogy a török elnök sokkal enyhébb álláspontot képvisel számos kérdésben, és arra számít, hogy ezért egy sor nyugati engedményt kaphat.
Az utóbbi napokban Moszkva felé keményebb irányvonalat vett föl, és minden eddiginél egyértelműbben támogatja Kijevet és annak védelmét az orosz agresszióval szemben. Volodimir Zelenszkij múlt heti isztambuli látogatása során Erdogan ezt a támogatást egyértelművé tette, miközben szorgalmazta Ukrajna NATO-csatlakozását, ami mind megcáfolta Moszkva azon várakozását, hogy számíthat a török „semlegességre” a konfliktus során.
Ezek a szertefoszlott várakozások haragot keltettek a Kremlben, amint Erdogan átadta Zelenszkijnek az elit ukrán Azov-ezred elfogott parancsnokait, holott korábban elfogadta az orosz kérést, hogy a háború végéig maradjanak Törökországban. A Kreml különösen megdöbbent, hogy Törökország bejelentette: haditengerészete megvédi a gabonát szállító ukrán konvojokat, ha Oroszország ragaszkodik ahhoz, hogy július 17-e után nem hosszabbítja meg a fekete-tengeri gabonaszerződést.
Az EU és a török gazdasági válság
Ennek a kurzusváltásnak jelentős oka az a szándék, hogy az országban a hosszú távú gazdasági válság megoldását sokkal nagyobb mértékben az EU-ra támaszkodva kezdjék meg, ami lényeges elmozdulást jelenthet Törökországban eddig uralkodó tekintélyelvű modelljeitől.
Erdogan a múlt hónapban Mehmet Simseket, a piacok kedvencének számító egykori Wall Street-i bankárt nevezte ki pénzügyminiszternek. Simsek kinevezésével a török gazdaság reformját és az infláció, valamint a költségvetési és a kereskedelmi hiány visszaszorítását reméli.
Ankarának azonban ehhez nyugati befektetőkre van szüksége. Simsek első útja az Egyesült Arab Emírségekbe és Katarba vezetett, hogy közvetlen külföldi befektetéseket keressen. Tegnap Szaúd-Arábiában tárgyalt. De Ankarában mára felismerték, hogy mindez nem lesz elég ahhoz, hogy a török pénzügyi rendszer süllyedő hajóját a víz fölött tartsák. Ankarának határozott lépésekkel újra kell kalibrálnia kapcsolatát a Nyugattal általában, az Európai Unióval pedig különösképpen.
Régi félelmek egy új politikai környezetben
Erdogan azonban mélyen gyökerező félelmekkel találkozhat, hiszen Törökország lakossága akkora, mint Németország - tehát a legnagyobb az Unióban -, gazdasága akkora, mint Hollandiáé (közel 1 billió dolláros) és 5-6 milliós homogén diaszpórával rendelkezik Nyugat-Európában, akiknek mintegy fele Németországban él.
Ráadásul a Münsteri Egyetem 2016-os felmérése szerint a németországi törökök értékrendje igencsak elüt a többségtől. 47 százalékuk számára fontosabb az iszlám elveinek, mint a német törvényeknek a tiszteletben tartása. A megkérdezettek harmada egyenesen úgy véli, hogy a muszlimoknak vissza kellene térniük a Mohamed próféta korában létező társadalmi rendszerhez. Minden ötödik válaszadó úgy gondolja, hogy a Nyugat által az iszlámra jelentett veszély indokolja az erőszakot, 7 százalékuk pedig jogosnak tartja az erőszak alkalmazását az iszlám terjesztésének céljából.
Szintén 2016-ban robbant a politikai bomba, miszerint számos német városban a török imámok az ankarai rezsimnek kémkednek. Erdogan nézeteit elutasító – több esetben német – állampolgárokról állítottak össze listát és továbbították a helyi török konzulátusoknak. A listán szerepeltek német újságírók, parlamenti- és önkormányzati képviselők is. A németországi kurdok vezetője szerint a helyzet mára odáig fajult a török közösségben, hogy a szomszédok egymást jelentik föl a török állami vallásügyi hivatalnál (Diyanet), a másikat Erdogan-ellenességgel vádolva.
Michel különútja
Az EU-val folytatott tárgyalások lefagytak a 2016-os törökországi puccskísérlet, és az azt követő politikai elnyomás következtében. Azóta Törökország sorozatosan negatív éves előrehaladási jelentéseket kapott az Európai Bizottságtól.
A tárgyalási folyamat megújítható politikai döntéssel, de az EU csúcsvezetése megosztott ebben. Míg az Európai Bizottság kifejezetten elutasította Erdogan feltételeit, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke három napja tárgyalt a török vezetővel, és sokkal enyhébb megközelítést alkalmaz. Kijelentette: keresik a lehetőségeket arra, hogy az EU-Törökország együttműködést „újra előtérbe helyezzék és kapcsolataikat élénkítsék”.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Egészségügyi okokból távozott. 
