Tavaly novemberben a Skype társalapítói, Ahti Heinla és a dán Janus Friis vezetésével egy észt mérnökökből álló csapat, bevásárlókosár méretű, automata kézbesítő robotot tervezett, amely elintézi az internetes vásárlást, ebédet szállít a megrendelőknek, vagy éppen pizzafutárként működik, megszabadítva minket attól, hogy időt és energiát pazaroljunk efféle foglalatosságokra.
Bár ma még futurisztikusnak tűnik az ötlet, gondoljunk csak rá, milyen hamar megszoktuk a robot porszívót, vagy éppen a robot fűnyírót is, aki esetenként a kertészt helyettesíti.
A hír bejelentése óta az elmúlt hónapokban vállalkozások százai keresték meg a céget azzal, hogy mikor vásárolhatják meg az újdonságot? Allan Martinson, a cég operatív igazgatója elárulta, hogy bevásárlóközpontok, mosodák, pékségek, filmgyártók, vidámparkok és golfpályák egyaránt bejelentették rá az igényüket.
Az automatát még egy sci-fi filmben való szereplésre is meghívták. Sőt, a híres amerikai rapper, Snoop Dogg bejelentette, hogy azonnal vásárolni szeretne belőle egyet.
Nyolc évvel ezelőtt kezdődtek el a munkálatok, ám a gyors siker ellenére azért akadnak kétkedők is, vajon e hat kerekű „bevásárlókosár” bevezetése nem túl utópisztikus-e? No meg, vajon lehet-e annyira csökkenteni egy automata árát, hogy kifizetődő legyen a beszerzése, azaz például egy adott tétel szállítási költsége, mondjuk, 1 dollár alá kerüljön?
Mindez nem befolyásolja a kirobbanó felfutást: 150-200 robotot szeretnék a lehető leggyorsabban venni, a jövőben talán több ezret is – nyilatkozta James Poulter, a londoni székhelyű Pronto.co.uk ételszállító cég vezérigazgatója az Eesti Ekspressnek. – Méghozzá a lehető leggyorsabban. Rögvest Pronto-nak nevezte el a robotfutárt, amely 20 percen belül friss meleg ebédet vagy vacsorát szállít majd, londoni otthonokba és irodákba.
A társalapítók, akik a Skype révén lettek multimilliomosok, összeálltak Allan Martinson vállalkozóval, aki most a cég üzleti oldalát irányítja. Egészen a parlamentig híre ment az ötletnek, ugyanis Nagy-Britanniában a kézbesítő robot nagykövete egy volt észt származású képviselő, Lembit Öpik. A gép már bemutatkozott a német Bundestagban is. Öpik szerint a Starship visszaadja az embereknek azt az időt, amit jelenleg vásárlással töltenek.
A robotok sétálóutcákon való mozgására vonatkozó jogszabályok országonként - és az USA-ban államonként is - eltérőek. Valójában a legtöbb országban nincs erre vonatkozó már meglévő szabály, mivel például a brit közlekedési törvény 180 éves múltra tekint vissza. Németországban a robotoknak külön engedélyre lesz szükségük a járdákon való cirkáláshoz, de Ausztriában már teljesen legális a mozgásuk.
Martinson szerint a Starship ma egy hozzávetőleg 150 milliós piacon szabadon működhet, más területeken viszont néhány kérdést meg kell még oldani. Például, hogy a robotban nincs sofőr, de úgy halad át a járdán, és keresztezi az utcákat, mint egy gyalogos. Ilyenkor az autóknak elsőbbséget kell-e neki adniuk?
Felfedezték, hogy több mint tíz évvel ezelőtt egy másik cég is hasonló jogi kihívással szembesült: a Segway kétkerekű robogó ugyancsak olyan típusú eszköz volt, amelyre nem vonatkoztak a már meglévő előírások.
Ezért a Starship csapata találkozott a Segway megalkotójával, a legendás amerikai feltalálóval és üzletemberrel, Dean Kamennel, aki a robot nagy rajongója lett. Az USA-ban ugyanaz a csapat segítette a Segway-t az utakra, amely most utat tör az automata számára. Három-négy év kemény lobbizás kellett ahhoz, hogy a Segwayt a legtöbb amerikai állam szívesen fogadja. Ugyanakkor nem zárják ki, hogy különböző érdekcsoportok, például fogyatékkal élők, más szállító cégek vagy akár házi állatot tartó gazdik is szembe szállnak majd a Starship jelenlétével az utcákon. Fel kell tehát készülni számos érdek ütköztetésére.
Alig fél év alatt több mint ezer tesztmérföldet tettek meg a járművek, Tallinnban, Londonban, Bostonban és San Franciscó-ban. Terveik szerint nyár végéig 40 ezer fölé emelik a tesztkilométerek számát. A próbaüzem során azt is megfigyelik, hogy az emberek miképpen viszonyulnak a robotokhoz. Meglepő módon, a legtöbben nem is igen figyelnek a működésükre. Martinson szerint egyetlen robotellenes viselkedést sem észleltek. Éppen ellenkezőleg, próbálkoztak megsimogatni, etetni és megölelni a gépeket.
De ha ilyen aranyos az új kedvenc, nem akarja-e valaki hazavinni? Az a benyomás, hogy könnyű ellopni magát a Csillaghajót, vagy a fedele alá zárt csomagokat, téves. Bármikor, amikor egy tolvaj megpróbálná elragadni a robotot, tisztában kell vele lennie, hogy kilenc kamera figyeli, mindig tudni merre jár, és a robotkezelő a hangszórókon keresztül képes vele „beszélni” A közelben lévő többi robot – és drón - gyorsan ott terem segíteni, és hamarosan megérkezik a rendőrség.
A Starship a tervek szerint az első autonóm jármű lesz, amely világszerte elterjedhet. Az önvezető autók tömeges üzembe helyezéséhez még hosszú utat kell megtenni. Egyelőre a drónokkal történő postai szállítás is kérdésesnek tűnik.
A robot ételfutárnak is megvannak egyelőre a maga korlátai: maximum öt kilométernél nem nagyobb távolságra tervezték, de egy doboz aszpirint, egy gyorséttermi menüt vagy egy karton sört tökéletesen és gyorsan célba juttatni. Elsősorban gyéren lakott településeken képes közlekedni, Mumbaiban aligha működhetne. Liftben vagy lépcsőházban nem „dolgozik” – tehát például egy hongkongi toronyházban csődöt mondana.
A Starship azután született meg, hogy észt mérnökök részt vettek a NASA holdautók gyártásában. Távoli bolygókról származó kőzetmintákat hazahozni izgalmas volt, de akkor még nem volt mindennek közvetlen hatása a földi emberek hétköznapjaira.
Egy bevásárlószatyor ikonná tud válni, az Ikeánál például ez történt. Ráadásul a cég ezzel reklámozza flancosnak ígérkező új boltját, 
