Ukrajna 2022. február 28-án, négy nappal Oroszország inváziójának kezdete után nyújtotta be EU-tagsági kérelmét. Tekintettel arra, hogy az EU a szabadság értékeiről, az emberi jogokról és a demokráciáról szól – vagy legalábbis erről kellene szólnia –, végső soron ez az oka annak, hogy Ukrajna csatlakozni akar az Unióhoz.
A kezdeti optimizmus
Amikor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök emlékeztette erre az európai vezetőket, a válasz hangos és egyértelmű volt. Az Európai Parlament támogatta Ukrajna EU-tagsági kérelmét, és felszólította az uniós intézményeket, hogy adjanak Ukrajnának tagjelölti státuszt.
A versailles-i Európai Tanács következett, megerősítve, hogy Ukrajna „az európai családunkhoz tartozik”. A Bizottság is hasonlóan cselekedett, Ursula von der Leyen elnök kijelentette, hogy Ukrajna „egy közülünk, és be akarjuk hozni őket”, személyesen elindítva a csatlakozási folyamatot, amint szimbolikusan átadta a tagsági kérdőívet Zelenszkijnek Ukrajna háború sújtotta fővárosában.
Több európai vezető is támogatta Ukrajna európai jövőjét az első hetekben, Tallinntól Rómáig, Varsótól Madridig. Valóban, a háború feltárta az az európai integráció és az ukrán ellenállás közti kapcsolatot. Egy olyan kapcsolatot, amelynek a középpontjában álló értékek körül forog az európai projekt.
A kétségek beszivárgása
A megvilágosodásnak ez a kegyelmi pillanata nem tartott sokáig. Amíg a szolidaritás Ukrajnával csupán hangzatos kijelentésekből állt, nem volt probléma. De a háború költsége gazdaságilag egyre inkább érezhető, és következésképpen társadalmilag és politikailag kihat Európa-szerte.
Az elhúzódó háború lassanként felőrli az európai politika és társadalmak tűrőképességét a költségek növekedésével, és ahogyan az európai befogadók és az ukrán menekültek rájönnek, hogy nincs azonnali visszatérés a láthatáron. Putyin pontosan az európai társadalmak ezen „puhaságára” építi politikai kalkulációit.
A szankciók lassuló üteme – különösen az energetika terén –, az Oroszországgal kapcsolatos európai megosztottság nyilvánosságra kerülése az ukrajnai fegyverszállításokról és az európai vezetők ismétlődő felhívásai Putyinhoz a Kreml számára az európai törékenység örvendetes jelei.
A magyarországi példa figyelmeztet
Ukrajna európai aspirációi ennek a dinamikának a csapdájába eshetnek. Még kis sem száradt a tinta a Bizottság kérdőívén, már több európai vezető aggodalmának kezdett hangot adni, „potenciális jelöltségről”, ahogyan azt Koszovóban vagy Bosznia-Hercegovinában láthatjuk.
Meg kell hagyni, hogy míg a bővítési politika, különösen a Közép- és Kelet-Európában, elképesztő sikert aratott az első években, Lengyelország és Magyarország demokratikus visszaesése jogos kérdéseket vet fel arra vonatkozóan, hogyan biztosítható az európai normák tiszteletben tartása az EU-n belül. Az Unió és különösen a Bizottság még mindig küzd ezzel a kényes problémával, a „NextGenerationEU” alapokhoz kapcsolódó belső feltételrendszer formáinak kísérletezésével.
Elég Magyarország pályájára gondolni – nevezetesen az ukrajnai háború kontextusában –, hogy lássuk, még mindig nagyon hosszú utat kell megtenni a probléma megoldásához.
Ugyanilyen jogosak az EU intézményi felépítésével és döntéshozatali eljárásaival kapcsolatos kérdések – kezdve a Bizottság méretétől egészen annak a szükségességéig, hogy túllépjünk az egyhangúságon a külpolitikai döntéshozatalban. Magyarország hetek óta tartó, sokakat felháborító vétója az Oroszországgal szembeni hatodik uniós szankciócsomaggal kapcsolatban aggodalomra ad okot az EU jövőbeli bővítései kapcsán, ha az Unió nem tudja garantálni alapértékeinek tiszteletben tartását egy állam csatlakozása után.
De tekintettel az ukrán nép elkötelezettségére az EU által képviselt értékek mellett, a jelöltség megtagadása súlyos szimbolikus csapást jelentene az EU számára, és egyben Putyin látványos szimbolikus győzelmét. Ukrajna jelöltségének megtagadása, tekintettel az ország Európa-párti pályájára megbocsáthatatlan stratégiai és normatív baklövés lenne.
Az ukrajnai háború lehetőséget kínál az EU- bővítés, mint politikai projekt újraélesztésére. Valójában a csatlakozási folyamatot a Nyugat-Balkán felé is újjá kell éleszteni ezekkel az új tagfelvételi kérelemmel.
Az EU gyakran büszkélkedik azzal, hogy képes átalakítani másokat. Most Ukrajna tud és akar is átalakulni. Már nem csak az EU az, amely megváltoztatja Ukrajnát, de Ukrajna is képes megváltoztatni az EU-t.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Szerencsére nem lépte át a 400-as szintet a forint az euróval szemben, sőt! 
Hogyan fektessünk be bizonytalan időkben? Óvatosan is lehet építkezni!
