India számára az orosz invázió kezdete óta eltelt kilenc hét nagyobb láthatóságot hozott az ukrajnai válsággal kapcsolatos nemzetközi narratívákban. Ez a tendencia várhatóan tovább erősödik ezen a héten, amikor Narendra Modi miniszterelnök idei első külföldi látogatását teszi Németországban, Dániában és Franciaországban.

Új-Delhi várakozása szerint ez a körút tektonikus változásokat is beharangozhat azáltal, hogy felgyorsítja az India-Európa szinergiák sokkal autonómabb szakaszának kiépítését.

India autonóm külpolitikája

India továbbra is együttműködik Oroszországgal, kiterjeszti az ottani olajbeszerzéseket, és alternatív fizetési rendszert keres az országba irányuló export fellendítésére. Az indiai cégek azokat a vonzó piaci részesedéseket célozzák meg, amelyeket a nyugati cégek elveszítenek, amikor kivonulnak Oroszországból.

A Nyugat korábbi erőfeszítése, amely arra kényszerítette volna Új-Delhit, hogy Moszkvával szemben foglaljon állást, jórészt kudarcot vallott. A befolyásos indiai-amerikai újságíró, Fareed Zakaria a közelmúltban úgy ítélte meg, hogy India az elmúlt évtizedek felemelkedésének köszönhetően elég erős ahhoz, hogy a Nyugat erős nyomása ellenére továbbra is együttműködjön Oroszországgal.

De míg az invázió elején India még csak „aggodalmát” vagy „sajnálkozását” fejezte ki, napjainkra már az ENSZ Alapokmánya és a nemzetközi jog tiszteletben tartására, valamint a bucsai mészárlás független kivizsgálására szólít fel.

Jövőbeli piac

Németország India legnagyobb kereskedelmi partnere Európában, több mint 1700 német vállalat működik Indiában, és több mint 20 000 indiai állampolgár tanul Németországban.

A német fegyvergyárak és más EU-országok fegyvergyárai már régóta kifejezték érdeklődésüket az óriási piac iránt. Új-Delhi masszívan fegyverkezik, de egyre inkább saját országában szeretné gyártani hadifelszereléseit – ezen kapacitások felépítésére csak a következő öt évben több mint 25 milliárd euró áll majd rendelkezésre. Az elmúlt években a német fegyverexport Indiába többnyire 100 millió euró körüli átlagérték körül ingadozott.

Versenyfutás az Egyesült Királysággal

A kereskedelem élénkítése érdekében az EU szabadkereskedelmi megállapodást próbál kötni Indiával – igaz, ez már évek óta így van.  2013-ban a tárgyalások kibékíthetetlen ellentétek miatt megszakadtak. Egy éve aztán mindkét fél megegyezett a tárgyalások folytatásában – de azóta nem sok minden történt.

Tavaly az India és az EU közötti kereskedelmi forgalom 96 milliárd euró körül volt; ez még a felét sem éri el például a német-kínai kereskedelemnek. A dél-ázsiai országban az uniós országok befektetéseit körülbelül 83 milliárd euróra becsülik; nagyjából ennyi a német befektetések mennyisége csak Kínában.

Ráadásul az EU szabadkereskedelmi erőfeszítései is komoly konkurrenciával néznek szembe. Ausztrália a közelmúltban írt alá szabadkereskedelmi megállapodást Indiával. Nagyobb gazdasági lehetőségeket kínálhat a szabadkereskedelmi megállapodás, amelyen a volt gyarmati hatalom, London dolgozik jelenleg Új-Delhivel. Boris Johnson brit miniszterelnök 10 napja Indiában járt, a megállapodás véglegesítése az idén várható.  Ezzel pedig London megelőzné a nehézkes EU-t.

Emellett Új-Delhi hagyományosan jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. Az indiai fegyveres erők által használt fegyverkészletek jelentős része orosz gyártású; ha India részt venne az orosz szankciókban, akkor nemcsak az új importtól, hanem a pótalkatrészektől és a karbantartástól is elzárkózna.

A döntő azonban az, hogy Új-Delhit a Moszkvával való együttműködés olyan helyzetbe hozza, hogy saját külpolitikáját folytathassa, ahelyett, hogy egyoldalúan a Nyugattól függene, mint a gyarmati időkben.

Harc az orosz piacért

India folyamatosan bővíti ki olajvásárlásait Oroszországból, és csak az ukrajnai orosz invázió óta eltelt két hónap alatt több – diszkont áru - olajat vásárolt az országból, mint 2021-ben egész évben. Tervei szerint nagyjából megkétszerezi a koksz-szén beszerzését is. Az indiai exportőrök – például az élelmiszer- és gyógyszeriparból – régóta készülnek arra, hogy a nyugati országok vállalatait leváltsák az orosz piacon.

Még mindig számos nehézséggel kell szembenézniük: az olyan alternatív fizetési módok kialakítására irányuló erőfeszítések, amelyek lehetővé teszik az indo-orosz kereskedelem lebonyolítását az orosz bankokkal szembeni szankciók ellenére, még nem értek el áttörést.  Ezenkívül az exportőröktől függő szállító- és biztosítótársaságok gyakran nyugati kézben vannak, és ezért nem állnak rendelkezésre Oroszországban.

Természetesen, ha ezek az akadályok leküzdhetők, India gazdaságilag erősebben kerülne ki a konfliktusból.  A Nyugat kárpótlás nélkül elvesztené az orosz piacot, Oroszország külpolitikája pedig végre Ázsia felé orientálódna.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)