Paolo Gentiloni, európai gazdasági biztos március végén Tunéziába utazott, hogy megvitassa az észak-afrikai ország uniós pénzügyi támogatását. Az ország, amely egykor az Arab Tavasz után a legreménytelibb születő demokrácia volt, mára zűrzavarba süllyedt, miután Kais Saied elnök 2021-ben gyakorlatilag államcsínyt hajtott végre.
A migráció hulláma
De valójában a migráció mozgósította az EU vezetőit. A kérdést a három héttel ezelőtti EU Csúcson tárgyalták, miután Olaszországban megugrott a Tunéziából érkezők száma. Az olasz titkosszolgálatok februári nyilvános jelentése szerint a 2023-ban érkező migránsok körülbelül fele Tunéziából érkezett.
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök figyelmeztette az EU vezetőit, hogy Tunézia pénzügyi gondjai „a migránsok példátlan áramlását kockáztatják”, és hangsúlyozta, hogy „támogatni kell az ország stabilitását”. Ezzel összefüggésben az olasz kormány múlt kedden 6 hónapos időszakra rendkívüli állapotot hirdetett az egész országban, hogy szembeszálljon az illegális migrációval.
Az európai külső határhoz való közelsége miatt a kis mediterrán ország évek óta a migráció fontos tranzitországa. Csak 190 kilométer választja el a tunéziai Szfax tengerparti várost Lampedusa szigetétől. Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint az elmúlt három hónapban 12 ezer migráns kockáztatta a veszélyes átkelőt, míg a tavalyi év azonos időszakában mindössze 1300-an voltak.
A növekvő probléma azonban nem lesz megoldható csupán határvédelmi eszközökkel. Sokkal inkább a Száhel-övezet stabilitásában kell keresni a megfejtést, ahol a biztonsági, fejlesztési és környezeti kihívások kölcsönhatásba lépnek a fennálló állami és társadalmi instabilitásokkal. A klímaváltozás mellett ráadásul orosz zsoldosok, kínai cégek, rivális törzsek és az Iszlám Állam helyi erői mind az európai érdek ellen dolgoznak.
Róma most arra ösztönzi az IMF-et, hogy adjon zöld lámpát egy 1,9 milliárd dolláros csomagra Tunéziának, abban a reményben, hogy az mentőövet jelent majd az ország nehézségekkel küzdő gazdaságának. Tunézia tavaly szeptemberben megállapodott az IMF-fel, de a tárgyalások hónapok óta egy helyben toporognak, mivel a kormány nem akarja végrehajtani a reformokat.
Az gazdasági válsággal küszködik, amelyet előbb a világjárvány, majd az ukrajnai háború is súlyosbított – és amelyre Saied elnök nem talál választ. Az államadósság mára meghaladja a bruttó hazai termék 100 százalékát. Sok tunéziai nem lát többé kilátásokat, és elhagyja hazáját, jól képzett emberek követik a nyugati cégek hívását.
Nyomás az ellenzéken, gyűlölet a feketék ellen
A 2019-ben nagy többséggel megválasztott Saied 2021 júliusában rendkívüli állapotot hirdetett, felfüggesztette a hatalmi ágak szétválasztását, menesztette a miniszterelnököt, felfüggesztette a parlament munkáját és végül fel is oszlatta azt. Valójában a konzervatív populista nagyon rövid idő alatt eltörölte szinte az összes demokratikus vívmányt az Arab Tavasz anyaországában. Az ellenzék tagjait - és korántsem csak iszlamistákat - sorban veszik őrizetbe a rendőrök.
Rached Ghannouchi hétfő esti letartóztatása tehát Tuniszban nem volt meglepetés. Épp az esti böjt megtörésekor a tunéziai rendőrök behatoltak az iszlamista Nahda párt vezetőjének házába, és elhurcolták. Különösen pikáns volt, hogy az akcióra nem sokkal Lajlat al-Kadr ünnepe előtt került sor, amellyel a muszlimok a Korán Mohamed prófétának való kinyilatkoztatására emlékeznek. Egy 81 éves férfi letartóztatása az „Elhatározás éjszakáján” „új mélypont a rezsim számára” – panaszkodott a párt egyik képviselője.
Vak bosszúállás az ellenzéken
A Nemzeti Megmentési Front ellenzéki szövetségének vezetője, Ahmed Nedzsib Csebbi a letartóztatást "az ellenzék elleni vak bosszúnak" minősítette. A vezető Nahda politikusok és az ellenzék más prominens tagjai, emberi jogi aktivisták és újságírók letartóztatása hónapok óta folytatódik. Saied a február eleje óta fogva tartott húsz személyt az állambiztonság ellen összeesküdő "terroristáknak" nevezi.
Az EP éber volt
Erre az autokrácia felé sodródásra már korán felfigyelt néhány európai parlamenti képviselő és emberi jogi csoport. 2021-ben az Európai Parlament határozatot fogadott el, amelyben felszólította az elnököt, hogy térjen vissza a demokráciához.
A tagállamok és az EU Bizottság hozzáállása azonban továbbra is jóindulatú maradt Saieddel szemben. Várhelyi Olivér szomszédságpolitikáért felelős uniós biztos még 2022 tavaszán is ígéretet tett Tunézia további 450 millió eurós költségvetési támogatására.
Két hónapja Saied rasszista kijelentéseivel szerzett hírnevet a szubszaharai Afrikából érkező illegális migránsok "hordáival" kapcsolatban. A fekete-afrikaiak egy összeesküvés részei, amely Tunézia arab-muszlim identitását veszélyezteti – hangsúlyozta, hogy ezzel elvonja a figyelmet saját politikai kudarcáról. A politikai hecckampány eredményeképpen több ezer migráns szembesül erőszakos kiutasításokkal és támadásokkal. Sokan közülük - köztük azok is, akik sokáig éltek az országban - a menekülés mellett döntenek.
Túl nagy, hogy elbukjon?
Az EU számára, amely a 2011-es felfordulás óta milliárdos segélyekkel támogatja az országot, ezek a fejlemények kudarcot jelentenek. A demokrácia, a piacgazdaság és a felelős kormányzás előmozdításában a legkisebb Maghreb államban kevés a kézzelfogható eredmény.
Márpedig csak 2014 és 2020 között Brüsszel több mint 1,6 milliárd eurót fizetett ki Tunisznak támogatásként; ezen felül két hitelt is kapott az ország összesen 800 millió euró értékben. A tagállamok további pénzügyi segítséget nyújtanak, 2011 óta a becslések szerint csak Németországból egymilliárd euró érkezett fejlesztési együttműködési forrásokból.
Kína kifizeti a számlát?
A kínai külügyminisztérium szóvivője 10 napja kijelentette, hogy a BRICS néven ismert brazil, orosz, indiai, kínai és dél-afrikai gazdasági szövetkezeti blokk nyitott új tagok előtt. Ezen kijelentés azután érkezett, amely szerint Tunézia csatlakozni kíván a gazdasági blokkhoz.
Saied elnök április elején elutasította az „IMF diktátumait” és szóvivője leszögezte: „az EU kényszerítette Tunéziát, hogy pénzügyi támogatást és finanszírozást keressen BRICS-től”, mivel „túl lassú volt” ahhoz, hogy pénzügyi segítséget nyújtson.
Előrehaladás van a tárgyalásokon, de a vége még messze. 
